Az ólakban gyakran nem fordítanak kellő figyelmet a baromfialom minőségére, alomanyagként használnak különböző típusú almot, például rizshéjat, mogyoróhéjat stb. Nem megfelelő kezelés esetén ezek az anyagok termelési és jóléti problémákat okozhatnak, beleértve a penészesedést, a mellhólyagok kialakulását, a talpbőrgyulladást (FPD) és az aszpergillózist, ezek mind gazdasági veszteségekhez vezetnek.
Megpróbálták ezeket a problémákat kezelési stratégiák segítségével megfékezni. Ez a cikk azonban a baromfitakarmányozásra összpontosít, mint az alom minőségét fenntartó és ezáltal az alommal kapcsolatos számos problémát enyhítő kulcstényezőre.
A takarmány összetétele
Bizonyos takarmánytételek tartalmazhatnak felesleges összetevőket, például búzakorpát, szezámpogácsát vagy kukoricaszemeket, amelyek mind hashajtó hatásúak, és hozzájárulnak a nedves vagy rossz szagú ürülék keletkezéséhez. Ezeket az összetevőket ezért jól ki kell egyensúlyozni más, költségcsökkentő jellegű összetevőkkel, hogy enyhítsék a baromfira gyakorolt ilyen élettani hatásokat.
A kokcidiosztatikumokhoz hasonló gyógyszereket tartalmazó takarmányok olyan anyagcsere-változásokkal járnak, amelyek szintén nedvesebb ürüléket eredményeznek. A takarmány-összetevők cseréje gyakran megoldja ezt a problémát. Az ilyen étrendi változtatásokat úgy kell elvégezni, hogy azok megfeleljenek a madár bélrendszerében a gyógyszeres kezelés során jelen lévő mikroflóra tevékenységében bekövetkező változásoknak.
Fizikai forma és takarmányozási rendszer
A madarak pellettel történő etetése magasabb nedvességtartalmat és rosszabb alomminőséget eredményez, mint a finomlisztes vagy a cefrecsoportoké. Lehetséges, hogy a pellet esetében a takarmányfelvétel nagyobb, ami nagyobb vízfelvételt eredményez. A takarmánykorlátozás szintén magasabb nedvességtartalmat és rosszabb alomminőséget eredményez. Lehetséges, hogy ebben az esetben a vízfelvétel azért serkentő hatású, mert a madarak a takarmánykorlátozás során elégedetlennek érezték magukat.
Táplálékfehérje
Megállapították, hogy a fehérjeszint 1 százalékpontos növekedése 3%-kal növeli a vízfogyasztást, ami a vízkiválasztás növekedésével jár, kedvezőtlenül befolyásolva az alom minőségét. Ez különösen igaz abban az esetben, ha a takarmányban fő fehérjeforrásként szójalisztet használnak, mivel a takarmányban olyan összetevők vannak jelen, amelyek felelősek lehetnek a magasabb vízfelvételért és kiválasztásért, mint például a rostok, erjeszthető cukrok és kálium.
A csökkentett fehérjetartalmú (pl. -2%) takarmányok etetése segít csökkenteni a vízfelvételt és a kiválasztást, és ezáltal fenntartani az alom minőségét. Ez az ammóniakibocsátás akár 24%-os csökkenésével a N-kiválasztást is csökkentheti. A takarmány fehérjetartalmának további csökkentése azonban megköveteli, hogy az összes esszenciális aminosavat tartalmazza, lehetőleg kristályos formában, az aminosavak gondos egyensúlyát figyelembe véve, hogy elkerülhető legyen a csirke teljesítményének romlása.
Táplálékzsír
A baromfitápban lévő rossz minőségű zsírok, amelyek nem hasznosulnak és nem ürülnek ki teljes mértékben, gyakran vezetnek zsíros alomhoz. Ez az alom idővel megrothadhat, és így tovább növeli a rossz szagot az ólban. Ezenkívül gyakran megnő a kiválasztás nedvessége, és a jelentős zsírkiválasztás negatívan befolyásolja az alom vízmegkötő képességét. Nedves alomfelület és a “csülökégés” nagyobb gyakorisága is megfigyelhető volt a rossz minőségű, azaz inkább telített és kevésbé telítetlen, magas szappantartalmú (a zsírsavak sói) táplálékzsírforrások esetében.
A magas szappantartalom a bélnyálkahártya irritációja miatt megemelheti az ürülék nedvességét, és ezáltal csökkentheti a vízfelvételt. Emellett ronthatja az ürülék és az alom keverékének száradási tulajdonságait is, mivel a nedves ürüléket borító réteg képződik, és így megakadályozza a párolgást.
Ásványi kiegészítők
A táplálék nátriumszintjének növelése növelheti az alom nedvességtartalmát, és ronthatja az alom minőségét. A nátriumnak az alom minőségére gyakorolt hatása azonban télen kifejezettebb, mint nyáron. Hasonlóképpen, a táplálék kálium- és magnéziumszintjének növelése a víz-takarmány arány növekedését, az alom minőségének romlását, valamint az ürülék és az alom nedvességtartalmának növekedését eredményezi. A kalcium és a foszfor esetében úgy tűnik, hogy az alom nedvességtartalmára és minőségére gyakorolt hatások az életkorral változnak, azaz a fiatal madaraknál kevésbé kifejezettek, mint az idősebbeknél.
Egyéb takarmány-adalékanyagok
Egy vizsgálatban kimutatták, hogy a kukorica-szója takarmányhoz adott celluláz, xilanáz, galaktozidáz, amiláz és proteáz enzimkomplex csökkentette az emésztőnedvek viszkozitását, és mérsékelte az FPD súlyosságát 57 napos brojlercsirkéknél.
Más adalékanyagok is adhatók a takarmányhoz az ammónia megkötése és ezáltal az alom és a levegő minőségének javítása érdekében a baromfiólban. Ezek közé az adalékanyagok közé tartozik a zeolit, egyfajta porózus vagy rácsszerű szerkezetű ásványi anyag, amely a takarmányba keverve megköti az ammóniát az ürülékben, és megakadályozza, hogy az a levegőbe kerüljön. Nemrégiben arról számoltak be, hogy a takarmányhoz adott szilícium-dioxid javította az FPD-pontszámot, bár az alom nedvességtartalmát nem befolyásolta.
A takarmány savanyítása is segíthet enyhíteni az ammóniakibocsátás problémáját. Ez kalcium-benzoát hozzáadásával vagy a takarmány elektrolit-egyensúlyának csökkentésével érhető el. A savas takarmány savas trágyát eredményez, ami az ammónia átalakulását eredményezi (NH3)-ról (NH4)-re, utóbbi jobban oldódik vízben, és nem kerül könnyen a levegőbe.
Takarmányhulladékok
A baromfiak jelentős mennyiségű takarmányt pazarolnak el, ha az etetők túl vannak töltve, túl alacsonyan vannak beállítva, vagy rosszul vannak kialakítva. Ebben az esetben a takarmányhulladék minden 1%-os növekedése esetén a bélsár N-tartalma 1,5%-kal nőhet. Ez hatással lesz az alom minőségére, mivel az ammóniakibocsátás mértéke ezt követően megnő.
Az etetőket ezért úgy kell kialakítani, hogy a madarak nehezen tudják kilökni a takarmányt az belőlük. Ily módon az etető magasságát úgy kell beállítani, hogy az etetőtál teteje a madár nyakával egy magasságban legyen, és a takarmánytöltés szintje csak az etetőtál 25%-áig legyen beállítva.
Vízellátás
A túl sok víz a házban szintén túlzott ammóniakibocsátást, valamint rossz alom- és levegőminőséget eredményez. A probléma enyhítése érdekében a vízfelvétel és a pazarlás jobb ellenőrzése érdekében a nippes itatórendszert kell alkalmazni.
(Forrás: allaboutfeed.net)
