Gazdasági állataink számára a télvíz ideje komoly stesszhelyzetet teremthet, mind a beólazás, mind az akár drasztikusan megváltozó takarmányozási viszonyok miatt. Hogy mire kell odafigyelni, a Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézetének szakértő munkatársai osztják meg velünk.
Az állattartó felelőssége és érdeke, elsősorban az átteleltetésre szánt tenyészállatok esetében, hogy azok a legkisebb elhullási veszteséggel és testtömegfogyással érjék meg a tavaszt. A következőkre érdemes odafigyelni:
- takarmányozás
- istállóklíma
- egészség
Megfelelő takarmány biztosítása
Mivel „ a jószág a szájától szép” az állatfajnak illetve korcsoportnak megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt mindig a rendelkezésükre kell bocsátani. Erre a feladatunkra már a takarmány betakarítási (vásárlási) időszakban gondolnunk kell. Ez alatt értjük egyrészt a rátartással történő készletezést, ami kedvező évjáratú szénatermés esetén jelentheti például két télre elegendő szálastakarmány betakarítását pl. a 2010-es illetve a 2013-as években. Másrészt jelenti a télire szánt takarmányok „jó gazda gondosságával” történő állagmegóvását, mert például a fedetlen, ún. piramiskazalba rakott hengerbálák esetén 30-40 %-os veszteség is felléphet egy év alatt. Az abraktakarmány minőségére is nagyon oda kell figyelni. Csapadékosabb évjárat esetén a Fusarium sp. gombákkal lehet fertőzött a gabona, főként az ocsú, ami szervi károsodásokat is okozhat. Gabonakészletünket magtári kártevők sokaságától is meg kell óvnunk. Pl. a megengedettnél (12% körüli nedv. tartalom) nedvesebben betárolt terményben biztosan megjelenik a gabonazsuzsok és melegszik, szinte összeáll, beszagosodik a drága abrak. Ha nem akarunk erős mérgekkel gázosítani, bevált módszer kisgazdaságban, japántyúkokat tartani a magtárban. Hihetetlenül hasznos munkát végeznek. A folyamatos ivóvízellátás biztosítása különös figyelmet igényel a fagyveszély miatt. Kérődzők esetén jól bevált technológia a „labdás itatók” használata, a többi állatfajnál gondoskodni kell az itatórendszer rendszeres ellenőrzéséről illetve kiolvasztásáról.
Termelő istállóklíma biztosítása
Az ősidők óta ridegen tartott állataink kivételével, a tél kitettségeitől óvni kell haszonállatainkat. Állataink hőszabályozási képességüket számukra optimális istállóhőmérsékleten tudják kifejteni. Például az optimális istállóhőmérséklet Celsius fokban:
- Tojótyúkoknál 12-16 fok, de aki bevállalja a naposcsibetartást annak biztosítani kell pár napos korig a 33-35 fokot.
- Sertéshizlaldánál 16-18 fok szükséges, de a fiaztató malacfészkében 32-35 fokot kell biztosítani.
- A szarvasmarha a száraz, hideget jól tűri, fejősteheneknél 8-15, hízómarháknál 5-15 fok elegendő.
- Anyajuhoknál 10-12 fok elég, de ellető hodályban 18-20 fok kell.
Nagyon fontos a huzatmentes levegőcsere a káros gázok pl. ammónia szintjének szabályozása miatt. Az istálló tetőgerincén kialakított szellőzőnyílások, és szellőzőventillátorok segítségével eredményesen megvalósíthatjuk ezt a feladatot. A téli istállózási időszakban különös figyelmet kell fordítanunk az istálló megvilágítására is, pl. a juhok január-februári ellési időszaka vagy a tojótyúkok stimulálása fényprogrammal.
Állategészségügyi helyzet
Egy betegségektől és élősködőktől mentes állat minden stresszhelyzetet jobban elvisel, a téli hideget is. A jó gazda gondossága abban nyilvánul meg, hogy a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Ezen elv egyik része állataink vitaminokkal és értékes ásványi anyagokkal történő „feltöltése”. Ez történhet legeltetett állományok esetén az „őszi zsengével”, ha a juhok „a hátukon hozzák be a havat a legelőről”, a január-februárban született bárányoknál elkerülhető a „hóbetegség”, vagyis az A-vitamin hiány. Zárt tartás esetén is nagy szolgálatot tesz frissen kaszált zöldtakarmány etetése, amíg a természet engedi, sőt a tél beállta után is ott a lehetőség pl. takarmányrépa valamint ipari melléktermékek pl. cukorgyári répaszelet, almatörköly stb. etetésére. Tél végén ha mindenből kifogytunk gondolkozhatunk csíráztatott gabona pl. rozs illetve ásványi kiegészítők pl. takarmány zeolit etetésén is. Juhoknál különösen fontos a szelénpótlás, mivel hazánk talajainak túlnyomó része szelénhiányos, s így hamar szív és vázizom problémáktól szenvedő bárányokkal találkozhatunk.
A megelőzés újabb fontos mozzanata a beistállózás előtti parazitamentesítés, mivel ezen élősködők, főként állataink érzékenyebb életperiódusában (pl. szoptatás) felszaporodhatnak a téli időszak alatt is. Például a rendkívül esős 2010. évben felszaporodott Haemonchus és Trichostrolyngus fajok kártétele még mindig az egyik legnagyobb gondja a hazai juhászatoknak. A szaporodási problémák, emésztési rendellenességek és a betegségmegelőzés része állataink számára (ahol lehetséges) télen a napfényhez, friss levegőhöz juttatás. Sármentesített kifutók, szép, napos időben akár a hóban történő jártatás igen jótékony hatású az állat eltespedt szervezetére. Minden időszakban ütik fel járványok fejüket. 2014/15 telén a „kéknyelv” betegség mellett Tiszafüred környékén a lépfene a hivatalos járvány. Ez ellen a gazdálkodók idegen állat vásárlása esetén karanténozással és a szakhatóság előírásainak betartásával tehetnek a legtöbbet.
Szerző: Dr. Csízi István – Dr. Monori István – Szabó Mária
