Az akvakultúra kibocsátása fenntartható módon tudna hozzájárulni bolygónk népességének ellátásához a genetikai állomány megfelelő javításával. Azonban a vízi élőlények termesztése több szempontból is lényegesen le van maradva a mezőgazdaság egyéb ágazataitól. Ezen stratégiai hozzáállással és fejlesztéssel lehetne jelentős változást elérni, ami garantálná a fenntartható termelést a több mint 550 akvakultúrában használt fajnál.
Az Agrárszektor írta meg, hogy a genetikai állomány javításának megfelelő és hosszabb távú alkalmazása a fajtaszelekcióra támaszkodva hozzájárulhat az élelmiszertermelés bővítéséhez. Így viszonylag alacsony extra ráfordítással (víz, takarmány, terület) elégíthető ki az emberiség egyre növekvő igénye a halhúsra és halfélékre – írják az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új kiadványára alapozva. A világ vízi genetikai erőforrásainak helyzetéről szóló elemzés a nemzetközi vizeken kívül eső vízi erőforrásokat veszi számba. A felmérés a tengeri és a halászati területre is vonatkozik. Elkészültéhez 96 ország adatait használták fel,ezek együttesen a világ akvakultúra termelésének 96 százalékát és a halászat 80 százalékát fedik le. A jelentés szerint a vad halfajták még mindig népszerűek, és a bevont országok nagyjából fele gondolja úgy, hogy a genetikai állomány javítása jelentős hatással bírna az akvakultúra fejlődésére. Korábban itt írtunk arról, hogy bár fejlődik az akvakultúra, mégis kevés halat eszünk.
A FAO becslése alapján a népességnövekedéssel a halfogyasztás 1,2 százalékkal nő majd a következő évtizedben. 2030-ra a halak és halfélék termelése eléri majd az évi 200 millió tonnát. Mivel a tengeri élőhelyek harmada túlhalászott, a termelés növelése legfeljebb a hatákonyabb működéssel, valamint a pazarlás és a veszteség csökkentésével elképzelhető. Ezért fontos az akvakultúra szerepe a kereslet kielégítésében, amihez a vízi genetikai erőforrások felelős és fenntartható használata kiemelt jelentőségű. Erre számos megoldás létezik; a FAO főleg a jól megtervezett, hosszú távú fajtaszelekciós programokat ajánlja, amelyekkel a vízi fajok termelékenysége 10 százalékkal is javítható lenne egy generációváltás alatt.
Több vadon élő faj veszélyeztetett státuszú, ezért célzott fajmegőrzési intézkedéseket igényelne
A termesztett fajok vad rokonai közül az orosz tokhal, a beluga, az atlanti-óceáni lazac és a barna pisztráng helyzete a legsúlyosabb. A telepekről a természetes élőhelyekre kikerülő őshonos és nem őshonos fajok pedig rossz hatással lehetnek a helyi fajtagazdagságra és ökoszisztémára – írják. A halak és halfélék genetikai erőforrásainak megőrzése a tágabb élelmezési és táplálkozási szakpolitikákban is meg kell, hogy jelenjen. Ehhez hosszú távú fejlesztési stratégiákra van szükség az akvakultúra ágazatban, továbbá genetikai erőforrások határokon átnyúló kezelésére, javítására és megőrzésére, mindezt minden érintett szektor bevonásával. A FAO élelmezési és mezőgazdasági genetikai erőforrásokért felelős bizottságának felkérésére egy önkéntes és együttműködésen alapuló válaszlépés már a kidolgozás szakaszában van, ez megoldást jelenthet a jelentésben részletezett problémákra. A javaslatot a FAO tagállamai megvitatják, mielőtt az élelmezési és mezőgazdasági célú vízi genetikai erőforrások megőrzéséről, fenntartható használatáról és fejlesztéséről szóló globális cselekvési tervet elfogadnák.
