Mintegy 100 ezer munkás hiányzik Magyarországon a földekről, pedig óriási szükség lenne rájuk a különböző gyümölcsök és zöldségek betakarításánál. Csakhogy egyre kevesebb ilyen munkaerő van az országban, sokan ugyanis inkább külföldre mennek dolgozni, és tőlünk keletebbről sem hozzánk, hanem tőlünk nyugatabbra igyekeznek a dolgozók. Pedig már olyan régió is van az országban, ahol 15 ezer forintos bér alatt szinte senki sem megy el napszámba. Az, hogy nincs elég munkaerő, évről évre milliárdos károkat okoz a magyar zöldség- és gyümölcs ágazatnak.
A hazai agrárágazat egészen elképesztő munkaerőhiánnyal küzd. Akkorával, hogy a Pénzcentrumnak nyilatkozó szakmai szervezet szerint a munkaerőhiány ma már csaknem akkora gondot okoz a zöldség- és gyümölcstermesztésben, mint az időjárási szélsőségek. Hogy romlott idáig a helyzet? Egyáltalán mekkora keresetre számíthat az, aki Magyarországon vállalna idénymunkát? A portál többek között ezekre a kérdésekre is kereste a választ a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) segítségével.
Milyen kereseti lehetőségeket kínál a piac az idénymunkások számára?
A cikk szerint az északkeleti országrészben még csak 8 ezer forint körül van a napi bér. Ehhez képest az ország középső és nyugati részein napi 10-10 ezer forint alatt már senki sem megy napszámba. Sőt, a FruitVeB szerint ezekben a régiókban inkább a 12-15 forint a jellemző. Ha 22 napra vetítve számolja az ember a kereseteket, akkor
- az északkeleti országrészben 166 ezer forint bérezés érhető el nettóban,
- az ország középső és nyugati részein viszont már 260 ezer forintos nettóról lehet beszélni.
Az idénymunkások helyzete 2022-ben
A gyümölcstermesztésben két nagy munkacsúcs, azaz élőmunka-igényes munkaművelet van: a metszés, ami késő ősztől kora tavaszig tart, és amit a gazdák jellemzően igyekeznek állandó vagy családi munkaerővel megoldani, illetve a betakarítás, ami gyümölcsfajtól függően 1-3 hónapos időszak, és ezért szinte csak idénymunkások alkalmazásával lehet megoldani.
Az élőmunkáért folytatott verseny rendkívül kiélezett. Nagyobb eséllyel indulnak benne azok az ágazatok, illetve vállalkozások, amelyek a lehető leghosszabb időre tudnak munkát biztosítani az embereknek. Ezért aztán az előrelátóbbak sok esetben ennek megfelelően állítják össze a termelési szerkezetet, és például a szamóca mellett dinnyét, a cseresznye mellett meggyet, szilvát és almát is termesztenek, hogy ne csak 1-2, hanem akár 6 hónapig is meg tudják tartani az igénymunkásokat – írta a FruitVeB.
A gyümölcstermesztésben a jelentős munkaerőigény a májustól októberig tartó időszakban jelentkezik, mivel jórészt májusban és júniusban zajlik a termésritkítás, illetve májustól októberig tart a szüretelés. A szabadföldi zöldségtermesztésben is döntően áprilisban és májusban zajlik a vetés, a palántázás, majd szintén nyárra és őszre esik a betakarítás. Van olyan különleges eset, mint például a spárgáé, ahol április közepétől megkezdődik a betakarítás. A hajtatott zöldségtermesztésben viszont gyakorlatilag egész éven át folyamatos a munka.
Ezzel párhuzamosan azt is látni kell, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatok többsége kifejezetten munkaerőigényes tevékenységet takar. Csak összehasonlításképpen, a teljesen gépesíthető művelésű fajok (beleértve a betakarítás gépesítését) munkaerőigénye 200-500 munkaóra/hektár, a csak kézzel betakaríthatóké viszont fajtól függően 500-4000 munkaóra/hektár között van (sőt, a jelentősebb zöldmunkát igénylők esetében a 6000 munkaórát is elérheti), míg a hajtatott zöldségtermesztésben 10-25 ezer munkaóra/hektár a foglalkoztatás-igény. Ezt a munkamennyiséget ágazattól és termelési módtól függően 30-70%-ban szezonálisan foglalkoztatott, alkalmi munkaerő végzi, és csak a maradék rész oldható meg állandó állománnyal.
Rengeteg munkaóra kellene az idénymunkások részéről
A különbségekre egy példa: az egyik legnagyobb kézi munkaidő szükségletű gyümölcsfaj a (szabadföldi termesztésű) szamóca, ennek az összes ilyen szükséglete 3500-6300 óra/hektár, ehhez képest a bodzáé csupán 300-550. Rendkívül kézi munkaidőigényes még a szeder, a málna vagy éppen a cseresznye betakarítása is. A szilváé vagy a ribiszkéé kevéssé ilyen. Összességében a FruitVeB számításai alapján arra lehet következtetni, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban összesen mintegy 140 ezer főállású foglalkoztatottnak megfelelő mennyiségű munkaerő dolgozik. Számolva azzal, hogy sok a részmunkaidős vagy szezonális foglalkoztatott, ez a munkamennyiség mintegy 200-250 ezer ember részbeni vagy teljes foglalkoztatását jelenti – írták.
Amennyiben tehát a zöldség-gyümölcs ágazati stratégiában foglalt célt meg akarjuk valósítani (a termelés 1,5-szeresére bővítése), akkor 20-40%-kal több munkaerőre van szükség – abban az estben, ha a növekedés egy jelentős részét a kézimunka igényes zöldségfajok termelésével érjük el, nem pedig az erősen gépesített szántóföldi zöldségfajokkal (csemegekukorica, zöldborsó, hagyma, stb.). Ez tehát adott esetben akár 100 ezer munkást is jelentene – közölte a FruitVeB.
Mivel lehet a legtöbbet keresni?
Jelentős keresetbeli különbségek nincsenek a munka jellegétől függően. Maximum a hűtőházban végzett, áruvá készítési feladatok, illetve a magas áruértékű termékek szedése lehet az, ami enyhén magasabb bérezést érdemel. Jó hír lehet viszont, hogy igazán jelentős jövedelemre a betakarítás során, teljesítménybérezés esetén van lehetőség, ahol bizonyos szedők kiemelkedő teljesítményük miatt jutnak nagyobb jövedelemhez.
Idénymunka Magyarországon – óriási a baj
A Pénzcentrum információi szerint bármennyire is meglepő, a munkaerőhiány ma már csaknem akkora gondot okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben, mint az időjárási anomáliák. Nemhogy szakképzett dolgozókat, de idénymunkásokat is alig találni az egész országban, de a probléma Európa-szerte fennáll. A vállalkozók jobb híján egymásra licitálnak a bérekben, miközben kénytelenek tudomásul venni, hogy a termés mennyiségét és minőségét is alapvetően befolyásolja, jut-e éppen elegendő munkáskéz az ültetvényekre. Ez pedig odáig fajult, hogy a kertészet jövőbeni fejlődésének és a kertészeti vállalkozások fejlesztési terveinek, elképzeléseinek legfőbb gátja ma már a munkaerőhiány, még az időjárás és a tőkehiány is csak ezután következik.
A terméktanács számításai szerint közvetlenül és közvetve évi mintegy 50-80 milliárd forint kárt (termelésiérték kiesést) okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben az elégtelen munkaerő-ellátottság, de a ráépülő feldolgozóiparral együtt a teljes szektor szintjén a kár már közelít a 100 milliárd forinthoz. Míg 15-20 évvel ezelőtt még bővelkedtek az olcsó munkaerőben, most alig akar valaki az agráriumban dolgozni és főleg kétkezi munkát végezni.
Odáig jutottunk, hogy már azt sem nagyon zavarjuk el, aki nem végzi rendesen a munkáját, még megfeddni sem nagyon merjük, nehogy odébb álljon – írta helyzetértékelésében a FruitVeB.
És ha mindez nem lenne elég, a munkaerőhiány területi visszaesést is okozott elsősorban a kézimunka-igényes ágazatokban, vagyis ma már kisebb területen termesztik az adott gyümölcsöt vagy zöldséget, mint korábban. A legnagyobb munkaerőigénnyel rendelkező ágazatok, mint például a kajszi és az őszibarack, az alma, a málna, a szeder, a kézi betakarítású szabadföldi és a hajtatott zöldségek jelentős, 30-40%-ot közelítő vagy meghaladó területi visszaesést szenvedtek el az elmúlt évtizedben. Stagnálásra vagy esetleg enyhe növekedésre csak a viszonylag kevés munkaerőt igénylő ágazatok voltak képesek, mint például a bodza, a dió, a meggy, a szilva és a totálisan gépesített szabadföldi zöldségek.
Ez lehet az egyik megoldás
A szakmai szervezet szerint a helyzetre megoldás lehetne, hogy olyan, a nyugat-európai szinthez közelítő munkabéreket fizetnek a vállalkozások a munkavállalóknak, amellyel a hazai kertészetekbe csábítható lenne a külföldön dolgozó magyar vagy kelet-európai munkaerő. Sőt, a FruitVeB meglátása szerint a munkaerő árának jelentős növekedése már 5-8 éves távlatban sem elkerülhető tényező. A hazai kertészeti vállalkozások azonban jelenleg képtelenek kigazdálkodni ezeket a bérterheket. Ehhez a termelési színvonal – és ezzel a realizálható nyereség – nagyon jelentős emelése kellene, amihez azonban együttesen jelentős állami és termelői akarat szükséges.
