Az iparszerű mezőgazdaság – különösen az iparszerű, intenzív takarmánytermelés – az üvegházhatású gáz-kibocsátás és az éghajlatváltozás egyik fő felelőse, miközben az egész agrárszektor maga is küzd az éghajlatváltozásból eredő zavarok következményeivel. Az emelkedő hőmérséklet, a szélsőséges időjárási események és a kiszámíthatatlan körülmények veszélyeztetik a mezőgazdaság működését, és veszélybe sodorják az élelmiszertermelést.
A Közép-magyarországi Zöld Kör és a Magyar Természetvédők Szövetsége közös kiadványt jelentetett meg “Az igazság átszerkesztése” néven, ezt az anyagot szemléztük. A 8 oldalas dokumentum szerint a hatékony megoldásoknak kétirányúnak kell lenniük: egyrészt csökkenteniük kell a mezőgazdaság környezeti hatását, másrészt pedig reziliensebbé/rugalmasabbá kell tenniük az ágazatot az éghajlati hatásokkal szemben. A biotechnológiai cégek azt állítják, náluk van a válasz, méghozzá az új típusú génmódosított szervezetek (GMO-k) képében. A biotech ipar több mint két évtizede ígér varázsszert a termelési problémákra – a szárazsággal szemben ellenállóbb növényekkel, a műtrágyától kevésbé függő terménnyel és egyéb olyan technológiai megoldásokkal hiteget, amelyek azonban soha nem váltak valóra. Két évtized elmúltával sincs semmi jele annak, hogy ezek a technológiák forgalomba kerülnének – fogalmaztak.
A génszerkesztés az új GMO?
Most ugyanezek a biotechnológiai vállalatok népszerűsítik a génmódosított szervezetek új generációját, egy sor új, megalapozatlan ígérettel. Az egyik példa erre a CRISPR, a génszerkesztés. Az eljárás révén a DNS szerkesztésével, különböző tulajdonságok hozzáadásával vagy kiiktatásával szerintük minden további nélkül módosíthatjuk a növények és állatok génállományát. A biotechnológiai lobbisták az Európai Bizottságtól azt kérik, vonja ki az uniós szabályozás hatálya alól az új GMO-kat, és hunyjon szemet a kapcsolódó kockázatok és bizonyítékok felett. Még ha a technológiához fűzött, s mindeddig alá nem támasztott remények esetleg be is igazolódnak, akkor is csak egy lehetséges, rövid távú enyhülést kínálhatnak egy fenntarthatatlan, iparszerű mezőgazdaság tüneteire – írták.
Ugyanez a technológiai addig is időt, befektetési forrásokat és figyelmet von el a valódi és már bizonyított megoldásoktól, például az agroökológiától – miközben kontrollálhatatlan genetikai módosítások természetbe juttatását kockáztatja.
A világ élelmiszertermelésének oroszlánrészét megtermelő agroökológiai gazdálkodási technikák a helyi körülményekhez igazodó termelést és a természettel egyensúlyban lévő gazdálkodást helyezik előtérbe. A teljes mezőgazdasági ágazaton belül ezek a módszerek kínálják a leghatékonyabb megoldást a klímaválságra.
A Svájci Szövetség a GMO-mentes mezőgazdaságért (SAG) és a Föld Barátai Európa szervezet arra szólította fel az Európai Uniót, hogy:
- Ismerje fel, hogy a biotechnológiai ipar ígéretei kutatási és marketingötletek csupán, amelyeket nem támaszt alá bizonyíték. Eközben az olyan valódi megoldások, mint az agroökológiaökológia, a gyakorlatban már bizonyítottak, ám a politikai döntéshozók mégsem támogatják őket.
- Szakpolitikáival az EU az éghajlatváltozásra adott valódi megoldásokat támogassa! A mezőgazdaság, a kutatás és a környezetvédelem területén a szabályozás támogassa az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet erősítő olyan gyakorlatokat, mint az agroökológia.
- A GMO-k új generációjának szabályozását ne vonják ki a létező GMO-jogszabályok hatálya alól; ne vegyék el a fogyasztók, a gazdálkodók és a nemesítők szabad választási lehetőségét, viszont követeljék meg, hogy az új technológiák piacra dobása előtt vessék azokat alá szigorú biztonsági ellenőrzésnek, és vonatkozzon rájuk kötelező címkézési rendszer.
A szerzők következtetései a génszerkesztés jövőjéről
Az IPCC legutóbbi jelentése nem hagyott kétséget afelől, hogy a klímaválság már megérkezett. Az éghajlatváltozással kapcsolatos lépéseket is most kell megtennünk. Kifutottunk a vesztegetni való időből, pedig pontosan ezt tesszük, ha a géntechnológiától várjuk azokat a varázslatos újításokat, amelyeket aztán a jövőben vagy sikerül kifejleszteni, vagy nem, és amelyek ráadásul sokkal több kérdést és kockázatot vetnek fel, mint amennyit megoldanak.
Nem tudjuk, hogy a növények és állatok génjeinek a CRISPR-hez hasonló technológiákkal történő módosítása milyen hosszú távú hatással jár. Nem tudjuk, hogy a biotechnológiai vállalatok által ígért technológiák mikor lesznek kellően kiforrottak, vagy hogy méretezhetőek lesznek-e. Nem tudjuk azt sem, hogy a génmódosított növények hogyan boldogulnak a megváltozott időjárási és talajviszonyok között.
Még kritikusabb azonban, hogy a beígért innovációk kifejlesztésére irányuló erőfeszítések olyan letagadhatatlan éghajlatromboló folyamatokról szeretnék elterelni a figyelmet, mint az intenzív mezőgazdaság, a fenntarthatatlan tömegtermelés és fogyasztás.
Egy olyan iparág, amely a környezetkárosító állati termékek iránti kereslet növelésén alapul, soha nem lehet fenntartható, függetlenül attól, hogy hány gént szerkesztenek át, vagy hány tehenet “optimalizálnak”. Azt tudjuk, hogy az agroökológiai és biogazdálkodási gyakorlatok már most is drasztikusan csökkentik a kibocsátást, növelik a növények ellenálló képességét és stabilizálják a terméshozamokat. Ezek a gyakorlatok évszázadok óta működnek, és a jövőben is működni fognak. Az Európai Bizottságnak fel kell ismernie, hogy a mezőgazdaság kínzó dilemmáira a megoldást nem a GMO-lobbisták szóvirágai között, hanem a tulajdon talpa alatt kell keresnie. Az Bizottságnak gyorsan kell lépnie a valódi megoldások támogatása érdekében, hogy mindannyiunk számára biztosíthassa a fenntartható élelmiszereket és az élhető jövőt – írták a téma összefoglalásaként.
