A tojás egy igen hétköznapi élelmiszer és felhasználási lehetőségei éppen ezért az eget súrolják, viszont a Rice Egyetem kutatói egy egész furcsa módját találták a tojás alkalmazásának, ami akár a zöldségek és gyümölcsök védelmére is szolgálhat. A kutatók szerint az élelmiszer felhasználható egy kevésbé költséges előállítású bevonat alapjaként, amely lassíthatja a gyümölcsök és a zöldségek rothadását. Így hosszabb ideig tárolhatóvá téve a terméket.
Pulickel Ajayan és munkatársai kifejlesztettek egy egy mikron vastag bevonatot, amely megoldást jelenthet a termék, a fogyasztók, és a környezet problémáira is, ugyanis teljesen környezetbarát anyagból készül. A tojás alapú bevonat vagy permetezés vagy merítés útján kerül a termékre, és alkalmazását követően a zöldség vagy gyümölcs hosszabb ideig ellenáll a rothadásnak, mint például viasz alkalmazása esetén – írja a Science Daily.
A bevonat azokból a tojásokból készül, amelyek sosem kerülnek piacra. Az Egyesült Államok évente több mint 7 milliárd tojást termel, amelynek 97 százaléka jut ki csak a piacra, a maradék 3 százalékot a gyártók elutasítják. Ezáltal a kutatók becslései szerint megközelítőleg 200 millió darab kerül a hulladéklerakókba.
A kutatók számításai szerint a világ már a koronavírus járvány hatása előtt elpusztította az előállított élelmiszerek egyharmadát. Ajayan elmondása szerint a fenntartható élethez fontos az élelmiszerhiány csökkentése úgy, hogy az ne járjon genetikai módosítással, kémiai adalékokkal valamint nem ehető védőbevonatokkal. Ez a munka a több tudományterületet érintő erőfeszítések kombinációja, amelyben az Egyesült Államok különböző egyetemein dolgozó vegyészek, anyagmérnökök és biotechnológusok vesznek részt.
Ez a többfunkciós ehető bevonat késlelteti a termések kiszáradását, miközben antimikrobiális védelmet nyújt, és átjárhatatlan a vízgőzök illetve a gázok számára, amivel megakadályozza a korai érést. Vízben oldható, így könnyen lemosható, tehát azok is bátran fogyaszthatják az adott terméket, akik érzékenyek vagy allergiásak a tojásra.
A bevonat 70 százalékát a tojás fehérje és sárgája teszi ki, a maradék 30 százalékot fából nyert cellulóz alkotja, amely megakadályozza a termék zsugorodását, illetve kis mennyiségű kurkumin- és glicerintartalmának köszönhetően az antimikrobiális hatás és a bevonat rugalmassága is növekszik.
A tesztelések során ilyen bevonatot alkalmaztak epren, avokádón, banánon és más gyümölcsökön is, a végeredmények pedig azt mutatták, hogy sokkal hosszabb ideig marad friss a gyümölcs, mint a bevonat nélküli termékek esetében. A vizsgálatok továbbá azt is kimutatták, hogy a bevonattal rendelkező gyümölcsök sokkal szilárdabbak, mint a bevonatlanok, és bizonyítást nyert az az állítás is, hogy a bevonat képes megakadályozni a termék vízvesztését, ezzel lelassítva az érés folyamatát.
A bevonat elemzése azt mutatta, hogy az anyag rendkívül rugalmas, így képes ellenállni a repedésnek, ami biztosítja a termék hatékonyabb védelmét, viszont mégis ugyanolyan hatásos, mint bármely más csomagolóanyag vagy bevonat. Az anyag nem mérgező, illetve az oldhatósági teszteken is jól szerepelt, ugyanis vastagsága ellenére könnyen lemosható, és jól oldódik. Ajayan szerint néhány percnyi öblítést követően teljesen lebomlik.
A kutatók tovább finomítják a bevonat összetételét, és más alapanyagokat is bevonnak a tesztelésbe, Muhammad Rahman, a kutatócsoport mentorának és vezetőjének elmondása szerint ugyanis azért esett a tojásfehérjére a választás, mert abból rengeteget pazarolnak, viszont ettől más anyagok is használatra kerülhetnek. Jung hozzátette, hogy a csoport növényi eredetű fehérjéket is vizsgál bevonatkészítés céljából.
