Kritikus a hazai halgazdaságok helyzete: kevés a víz és a jövedelem is. A kifejezetten száraz tél tovább mélyítette a tógazdaságok válságát. Elsősorban a tógazdasági haltermeléssel foglalkozó vállalkozások vannak nagyon súlyos helyzetben, mivel a dunántúli cégek már tavaly is csak csökkentett, 60-70 százalékos kapacitással tudtak működni a vízhiány miatt. A Tiszántúli halgazdaságok valamivel jobban állnak a kiépített öntözőcsatorna hálózat jelentette vízpótlási lehetőségek miatt.
„Az urnát megrendelhetjük az ezer éves magyar halászat számára” – mondta az Indexnek Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője, a Fejér megyei, Sáregres központtal működő Aranyponty Zrt. tulajdonosa. Nem csak a Balaton vagy a Velencei-tó vízellátásával vannak gondok, hanem a dunántúli kisebb halastavak is megszenvedik, hogy nincs elég víz a teljes feltöltésükhöz – fogalmazott.
Több cél és szempont
Az egyébként is alig 4 százalékos jövedelmezőség mellett működő halgazdaságok jelentős ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak – a tavak környékén élő madarak, hüllők és kétéltűek számára élő-, és szaporodási helyet biztosítva, de a tágabb környék vízgazdálkodását is javítva –, amellett, hogy a belföldi lakossági halfogyasztási, és a mintegy 800 ezer horgász sportolási és szórakozási igényét biztosító haltelepítési keresletén kívül egy normál évben exportra is termelnek. 2021-ben az előzetes számok alapján mintegy 40 százalékkal csökkent a hazai haltermelés kibocsátása. Az elmúlt években jellemzően évi 20-25 ezer tonnás volt az ágazat kibocsátása. Ebből mintegy 15 ezer tonna körül alakult az étkezési hal mennyisége, a többi jellemzően utánpótlás-nevelési célú.
„Az idén azonban jó, ha a belföldi keresletet sikerül fedezni” – mondta Lévai Ferenc. Ebben a vízhiány mellett a magas takarmány-, energia-, alkatrész- és munkaerőköltségek is közrejátszanak. Az orosz–ukrán háború miatt dráguló búza- és kukoricaárak mellett egyre reménytelenebb, hogy az ágazat megtartsa az évi 6,5 kilogrammig feltornászott lakossági halfogyasztást, mivel ha emiatt minden állattartó ágazatban emelkednek a termelői és fogyasztói árak, vélhetően ismét a háttérbe szorul a halfogyasztás is. Emiatt érdemi, a költségeiket valóban reprezentáló áremelésre kevés esélyt látnak a haltermelők – mondta a szakember.
A magyar halfogyasztásról és a halgazdaságok helyzetéről
Jelenleg egyébként a hazai lakossági fogyasztás zömét adó ponty tóparti termelői ára 1300-1400 forint, ami jellemzően további 20-25 százalékos kiskereskedelmi árréssel növelten jut el a fogyasztókhoz. A vendéglátás igényének jó része akvakultúrában termelt afrikai harcsára érkezik, az ágazat ebben a szegmensében tevékenykedő vállalkozások pedig valamivel jobb helyzetben vannak. A halneveléshez használt tápok jelentős drágulása és a feldolgozásnál a munkaerőhiány azonban e vállalkozások számára is jelentős nehézséget okoz.
2021-ben a belföldi igények kielégítése érdekében az érdekképviselet kérte a tagokat, hogy a jobban fizető román export helyett lehetőség szerint tartsák az országon belül az étkezési halat – mondta Lévai Ferenc. Hozzátette, hogy a román kereslet azért nőtt ekkorát, mert ott korábban elindult az a folyamat, hogy a gabonafélék termelése javára felszámolják a kisebb, kevésbé jövedelmező tógazdaságokat. Eddig a halászok tudomása szerint mintegy 1000 hektárnyi halastóval lett szegényebb a szomszéd ország. Kukoricát ugyanis jóval kevesebb baj és kockázat mellett lehet termelni a tógazdaságok tápanyagdús talajain, szemben azzal, hogy 3 éves pénzügyi és munkabefektetést igényel, mire piacra kerül egy kilogramm hal – mondta.
Márpedig a vízhiányos, kiszáradással fenyegetett magyar tógazdaságok részéről egyre több felől hallok ilyen számításokat. Félő, hogy támogatás híján többen is feladják – az ágazat jelentős része nem bír ki két aszályos évet –, támogatásért viszont évek óta eredménytelenül lobbizunk uniós és hazai szinten is.
Egyébként majd csak a tavalyi adatszolgáltatás összegzését követően derül ki, hogy mennyivel lett kisebb a 2020-ban még 24 ezer hektárnyi tógazdasági haltermelő terület az elmúlt évben.
Támogatás és kártalanítás kellene
Az ágazat évek óta évek óta sérelmezi, hogy az Európai Halászati Alap nem tartalmaz a tógazdasági termelés számára területi jellegű kompenzációt, holott az eltartott védett vadállomány és a tógazdaságok mellett megőrzött biodiverzitás jelentős természeti, ökológiai értéket képvisel. Például a Velencei-tó madárállományát sem igazán a hektáronként legfeljebb 30 kilogrammos halállományú tó tartja el, hanem a közeli tógazdaság, ahol akár több 100 kilogrammnyi halat is találnak gázlómadarak ugyanakkora területen. Márpedig most az alacsony, legfeljebb 60 centiméteres vízállás mellett az összes gázlómadár számára terített asztalt jelentenek a tógazdaságok.
Mivel azonban az Európai Unió legtöbb, halászatban érdekelt tagállamában inkább a tengeri halászat és kevésbé a tógazdasági, vagy az akvakultúrás intenzív haltermelés a jellemző, ezért továbbra is inkább beruházási jellegű támogatások jellemzőek az ágazatban. A fejlesztéseket viszont 4 százalékos jövedelmezőség, és közel 10 százalékos infláció mellett alig van, aki meg tudja finanszírozni – mondta Lévai Ferenc.
