A hús mindig is fontos táplálékforrás volt, és továbbra is az, értékes tápanyagok széles skáláját biztosítja, amelyeket testünk könnyen felszívhat. Más állati eredetű élelmiszerekkel, például halakkal, tojással és tejjel együtt fontos szerepet játszik számos európai kulturális hagyományban és receptben. Az emberek biológiailag alkalmazkodnak a húst tartalmazó étrendhez, ami fontos az egészséges és kiegyensúlyozott étrendben. A húsban és más állati eredetű élelmiszerekben található egyes tápanyagok nem mindig könnyen beszerezhetők vagy szerezhetők be növényi alapú élelmiszerekből.
A hús kiváló vitamin-, ásványi anyag- és alapvető mikrotápanyag-forrás, amelyet a szervezet könnyen felszívhat. Például egy 100 grammos vörös hús az ajánlott napi bevitel körülbelül 25%-át biztosítja a riboflavin, niacin, B5 és B6 vitaminok, és kétharmadát a B12 vitamin esetében. Az állati eredetű élelmiszerekben szegény étrend különböző táplálkozási hiányosságokhoz vezethet. Tanulmányok kimutatták, hogy az alacsony hústartalmú étrend veszélyeztetheti az agy és a reproduktív rendszer fejlődését. Valóban felismerték, hogy az állati eredetű élelmiszerek elengedhetetlenek a csecsemő életének első 1000 napjában, valamint a serdülőkor előtti csontváz és agy fejlődéséhez.
A húsban és a feldolgozott húskészítményekben számos fontos bioaktív vegyület található, mint például a B1-vitamin, a vas, a cink, a kolin, az L-karnitin, a konjugált linolsav (CLA), a glutation, a taurin és a kreatin, amelyeket fiziológiai tulajdonságaik miatt vizsgáltak. A konjugált linolsav például az elmúlt két évtizedben biológiailag előnyös hatásai miatt hívta fel magára a figyelmet. A CLA modulálja az immun- és gyulladásos válaszokat és javítja a csonttömeget, míg a karnozin erős antioxidáns és anti-genotoxikus aktivitással rendelkezik, beleértve a sejtek öregedésgátlását.
Evolúciós szempontból mindenevőként fejlődtünk, és a hús évmilliók óta étrendünk központi eleme. A hús egészségügyi veszélyeiről szóló állítások nemcsak valószínűtlenek evolúciós történelmünk fényében, hanem messze vannak attól, hogy szilárd tudományos bizonyítékok támasszák alá őket. A vörös és feldolgozott hús fogyasztását a vastagbélrákkal és patológiákkal összekapcsoló bizonyítékok többsége megfigyelésen alapul, és a vörös és feldolgozott hús bevitelén alapul, amely meghaladja a legtöbb európai ország átlagos bevitelét.
Érdekes módon egy brit tanulmány hasonló arányban talált bél- és vastagbélrákot vegetáriánusok és húsevők körében, ami arra utal, hogy a húsfogyasztás általában nem a betegség fő oka. Az élelmiszerek, a húsok és a rák közötti összefüggést nagyon nehéz tanulmányozni, mivel sok valós vagy vélt elem van, amelyek elősegíthetik a rák kialakulását és kialakulását. A nemzeti hatóságok ajánlásaikat a Nemzetközi Rákkutatási Tanulmányok Ügynöksége (IARC) által kidolgozott tanulmányokra alapozták, amelyek kiemelik és osztályozzák azokat a vizsgált kórokozókat, amelyek minden bizonnyal vagy feltételezhetően felelősek a rák kialakulásáért.
A “rákkeltő” kifejezést valaminek adják, ami rákot okozhat. A probléma a nyilvánossággal való kommunikáció szempontjából az “okozni” igében van. Ebben az esetben nem lehet határozott ok-okozati értelmezést adni. Más szavakkal, nem lehet azt mondani, hogy “Ha feldolgozott húst eszel, akkor biztosan vastagbélrákot kapsz”. Ugyanígy nem lehet azt mondani, hogy ha valaki rákkeltő anyagnak van kitéve, akkor biztosan rákot kap. A tudósok ragaszkodnak ahhoz a feltevéshez, hogy a “rákkeltő” valami, ami bizonyos dózisokban és bizonyos ideig szedve növelheti bizonyos típusú rák kialakulásának kockázatát az egész életen át. Amikor azonban ilyen információkat osztanak meg a nyilvánossággal, gyakran úgy értelmezik, hogy ha egy anyag vagy élelmiszer rákkeltő, akkor minden bizonnyal rákot okoz – olvastuk a meatthefact.eu-n.
Ennek a téves kommunikációnak az a következménye, hogy egyesek azt hiszik, hogy ha nem eszünk egy bizonyos ételt vagy valamit, ami rákkeltő anyagot tartalmaz, akkor biztosan biztonságban vagyunk a ráktól. Sajnos ez nem igaz. Lehet, hogy tüdőrákot kapunk, és statisztikailag előfordul, még akkor is, ha nem dohányzunk, és vastagbélrákot, még akkor is, ha szigorúan vegánok vagyunk. Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy még akkor is, ha minden nap feldolgozott húst eszünk, vastagbélrákot kapunk-e vagy sem. De ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos étel elfogyasztása vagy nem fogyasztása ugyanolyan kockázatnak tenné ki valakit.
Visszatérve az IARC-monográfiára, a különböző anyagokat nem osztályozzák az alapján, hogy mennyire rákkeltőek, és a jelentés nem foglalkozik egy adott ágensnek való kitettség egyéni vagy kollektív kockázatának becslésével, miután megállapították, hogy rákkeltő. Ez azt jelenti, hogy helytelen minden rákkeltő anyagot ugyanúgy kezelni. Azt állítani, hogy “a feldolgozott hús olyan, mint a dohányzás vagy az azbeszt”, mélységesen téves, és természetesen nem szolgálja a közvéleményt vagy a tudást. A rákkeltő anyagok különbözőek, de nem az IARC feladata ennek a szempontnak az osztályozása. Van egy érdekes pont az IARC által vizsgált fogyasztási mennyiségekkel kapcsolatban is, amelyek napi 50 gramm feldolgozott húst vagy 100 vörös húst jelentenek. Ez a fogyasztási szint sokkal magasabb, mint az európai fogyasztóké és általában a világ többi részé. Mindezen okok miatt a hús és a feldolgozott húskészítmények biztonságosan fogyaszthatók az egészséges és kiegyensúlyozott étrend részeként, de a legfontosabb dolog, amit a hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy ezeket a fogalmakat világosan és megfelelően kommunikálják.
