A nagyüzemi mezőgazdaság az emberiség egyik nagy teljesítménye: lehetővé teszi a nagy tömegek táplálását. A kulcs a hatékonyságban rejlik. Az adott növényre szakosodott gazdaságok alacsony költséggel hatalmas mennyiség termelésére képesek. De ezek a monokultúrák sebezhetőek, mert a kártevő-inváziók melegágyai is. Jelenleg az egyik legnagyobb veszély miatt a szakemberek nagyon komor jövőt jósolnak: egy kártevő a bolygó összes citrusfáját kiirthatja. Vesztésre állunk ellene. Ha nem találunk megoldást, elbúcsúzhatunk a narancslétől.
A floridai narancsültetvények tulajdonosai eddig is küzdöttek a kártevőkkel. A növényvédő és gombaölő szerek termékenyen tartották az ültetvényeket, az évi két permetezés segített a problémákon. Az új kártevő ellen azonban már évi tizenkettőre van szükség. Mégis azt látják, hogy az érett termés olyan mennyiségben hullik a földre, mint még soha. Nincs rá gyógymód, a terjedése töretlen és könyörtelen. Elpusztítja a narancsot, a mandarint, a tangelót, a grépfrútot és a citromot. Nincs a fertőzésre immúnis citrusféle. Mi okozza ezt a pusztítást? Egy olyan lény, amit nem is látunk. A tettes az ázsiai citrusrovar, ami a huanglongbing, más néven a citruszöldülés nevű betegség hordozója.
A betegség bakteriális fertőzés, ami lassan végez a növénnyel. Első tünetként a gyümölcsök torzulnak el. Deformált, nincs narancs formájuk, a héjuk zöld vagy zöldes színű. Már nem fognak megérni, nem lesz élénk narancsszínük. Felvágva látszik, hogy a gerezdek nem egyformák. A fa lassan elszárad, levelei lehullnak, és öt éven belül elpusztul. Az ázsiai citrusrovar egy apró, szúnyogszerű rovar, szívó szájszervvel rendelkezik, amelyet a növénybe szúr, és annak nedvével táplálkozik. Lényegében egy repülő fecskendő, amely fáról fára mozog, és minden táplálkozáskor baktériummal oltja be a fákat, amíg az egész gyümölcsöst meg nem fertőzi. Ezután folytatja útját.
A gazdák és a szakemberek kétségbeesve próbálják megállítani a rovart, amely fáról fára terjeszti a betegséget. A fák sorról sorra ültetése a rovar terjedését megállíthatatlanná teszi. Már néhány példány is elég a teljes katasztrófa kialakulásához. A maradék fa védelmében még az 5-6 éves, termőképességük csúcsán lévő fákat is el kell pusztítani a fertőzés legkisebb jelének láttán. A huanglongbing, vagyis a citruszöldülés az eddigi legkomolyabb veszély immár az Egyesült Államokban is. Akár az iparág teljes felszámolását is jelentheti. Bárhol is bukkant fel eddig a világon, legyen az Kína, India, Tunézia vagy Afrika, az ottani iparág bezárhatta kapuit.
A világ narancstermelése kb. 62 millió tonna évente, ennek egyharmada Brazíliából származik. A legnagyobb termelők még az Egyesült Államok, Európa, Kína, India. Európa (elsősorban Olaszország, Spanyolország és Görögország) és az USA fej fej mellett a második, mintegy 6,1-6,2 millió tonna körüli termeléssel. Az USA legfontosabb narancstermelő államai: Florida, Kalifornia, Texas és Arizona.
A legnagyobb baj Floridában van, ez az állam adja a termés 80 százalékát, az ágazat kilencmilliárd dolláros tétel a gazdaságban. Döbbenetes nézni a levegőből a gyönyörű, szabályos narancsligetekbe vágott kopár foltokat, ahol eltávolították a fertőzött fákat. De ezek csak a kezdetet jelentik. Ezeken az ültetvényeken már minden egyes fa halálra van ítélve. Vannak olyan floridai gyümölcsösök, ahol a fák 99 százaléka fertőzött. A szakemberek nagyon borúlátóak a fertőzéssel kapcsolatban. A legsötétebb jóslatok a világ narancsfáinak kilencven százalékának kivágásával is számolnak.
De talán felcsillant egy új remény: egy természetközeli megoldás a rovar szülőföldjéről, Pakisztánból. Ez az apró Tamarixia darázs. A darázs a citrusrovarba fecskendezi mérgét, megbénítja vele, majd annak alsó részén elhelyezi petéit, amelyek kikelve a citrusrovarból táplálkoznak. A Tamarixia élőhelyén egyedül a citrusrovart támadja meg. Ezzel ideális biológiai fegyver. De mi történik akkor, ha új élőhelyre költöztetik? Az új ökoszisztémában nem választ esetleg másik rovart, ezzel újabb ökológiai katasztrófát okozva? Épp ezért a darazsat, miután az Egyesült Államokba vitték, a kutatók 18 hónapig karanténban tartották és tanulmányozták, miközben számos biztonsági tesztet végeztek, hogy bizonyosak legyenek benne, egyéb organizmusokban nem okoz kárt. Ezek után gondos megfigyelés mellett engedték szabadon a darazsakat, hogy megkeressék áldozataikat.
Bár még messze a cél, de jók a kilátások. Reméljük, hogy ezek a darazsak anélkül mentik meg a világ citrusültetvényeit, hogy nagyobb kárt okoznának, mint azok, akiknek elpusztítása lenne a feladatuk.
Forrás: toochee.reblog.hu
