A mikotoxinok önmagukban és kombinációban is veszélyeztethetik a tejelő tehenek egészségét, bendőműködését, tejhozamát, sántaságra való hajlamát és szaporodási képességeit.
A koncentrált takarmányok, a szilázsok, a széna és a fű különböző mértékben járulhatnak hozzá a TMR-ben lévő mikotoxin-kihíváshoz, ezért az egyes nyersanyagok és a TMR higiéniájának kezelése kulcsfontosságú az állatok egészsége és jóléte, valamint a tejtermelés gazdasági megtérülésének javítása szempontjából.
A tejelő teheneknél első érintkezési pontként a bendő a mikrobiális lebontás révén nyújt némi védelmet a takarmányban található mikotoxinokkal szemben. Azonban nem minden mikotoxin bomlik le egyformán a bendőben. Néhány mikotoxin, például a zearalenon (ZEN) esetében a lebontás növelheti a toxicitást.
A bendőben nem teljesen inaktiválódó mikotoxinok közül csak az aflatoxin (AF) B1 kerül AFM1 formájában a tejbe olyan mennyiségben, amely közegészségügyi szempontból aggályos. Kutatások kimutatták, hogy a magas tejtermelésre genetikailag szelektált tehenek magasabb AFM1-szintet is kiválasztanak a tejbe.
Mikotoxin-kockázat a TMR-ben
A teljes keverékadagban (TMR) lévő mikotoxinok, mint az AF, a fumonizinek, a ZEN, az anyarozs-toxinok és a trichotecének (DON és T-2 toxin) egészségügyi problémákat okozhatnak, ha nagy koncentrációban vannak jelen az adagban.
Mindezek a mikotoxinok főként a betakarítás előtti szakaszban keletkeznek, és szennyezik a koncentrátumokat (szemek és gabonafélék), valamint a kukoricaszilázsban és még a szalmában is (trichotecének).
A betakarítás utáni szakaszban történő penészesedés (penészes szilázs és általában a nyers takarmányok) a takarmányfelvétel csökkenéséhez, termeléskieséshez és akár neurológiai szindrómához is vezethet.
Több mint 80 mikro-aerob gombafaj nőhet a szilázsban, amelyek különféle mikotoxinokat termelnek. A Penicillium roqueforti, az Aspergillus fumigatus és a Bysspchlamus a szilázsokban előforduló legfontosabb penészgomba, és az általuk termelt mikotoxinok antibakteriális és antiprotozoás hatással rendelkeznek.
Az újonnan megjelenő mikotoxinok, mint az enniatinok és a fuzársav, szintén ilyen hatással bírhatnak, és ez lehet az egyik oka a bendő csökkent működésének és mikotoxin-lebontó képességének.
Újonnan megjelenő, álcázott mikotoxinok
A rutinszerűen nem elemzett vagy szabályozott, újonnan megjelenő mikotoxinok közé tartoznak a Fusarium, Aspergillus, Alternaria és Penicillium mikotoxinok. Néhány mikotoxint, mint például a DON, a ZEA és a T-2 toxin konjugátumait nehéz kimutatni a takarmányban, ha rutinszerű extrakciós módszereket alkalmaznak.
Ezek az úgynevezett maszkolt mikotoxinok aktívak maradnak, és gyakran az emésztőrendszerben végzett enzimatikus tevékenység révén szabadulnak fel. Az újonnan megjelenő és álcázott mikotoxinok tovább bonyolítják a tejelő tehenek mikotoxin-kezelését.
A mikotoxinok diagnosztikájának eszköze
A Trouw Nutrition a mikotoxin kockázatkezelési programja részeként a Mycomaster+ rendszert használja a nyersanyagok, takarmányok és a tej ellenőrzésére a „Big 6” mikotoxinok és az AFM1 tekintetében.
A tej ellenőrzésére szolgáló AFM1 rendszer kalibrálható az EU vagy az USA AFM1 szermaradék-határértékei szerint. A Nutriopt Mycotoxin Monitor globális adatbázis a regionális takarmány-összetevők és takarmányok potenciális szennyezettségi szintjeiről nyújt jelentéseket, míg a NutriOpt Mycotoxin Adviser ügyfélspecifikus.
Mikotoxin-mérséklési stratégia
A tejelő teheneknél alkalmazott mikotoxin-csökkentési stratégiák bizonyítják az integrált megközelítés fontosságát. Ez az optimális növénytermesztéssel kezdődik, magában foglalja a nyersanyagok betakarítását és tárolását, végül pedig a TMR kezelését.
A szerves savak alkalmazásával kapcsolatos innovációk (Selko Fylax termékcsalád) lehetővé teszik a nyersanyagok jobb tárolását a silókban, ami optimális szilázstermeléshez és aratáskezeléshez vezet, és megakadályozza a TMR felmelegedését (Selko-TMR).
Az úgynevezett mikotoxinkötő anyagok (Toxo termékcsalád) közvetlenül vagy koncentrátumon keresztül adhatók a TMR-hez, hogy hatékonyan csökkentsék az állatok egészségét fenyegető mikotoxin-kockázatot, és segítsenek biztosítani, hogy a tej ne szennyeződjön a jogszabályi határértékeket meghaladó Aflatoxin M1-gyel.
A Toxo 4 hatásmechanizmusa a következőkre terjed ki: a mikotoxinok megkötése a bélrendszer szintjén, a bélfal integritásának javítása a mikotoxinok véráramba jutási lehetőségének csökkentése érdekében, az immunrendszer modulálása a mikotoxinok elleni hatékony küzdelem érdekében, valamint a tehenek antioxidáns-státuszának javítása.
Tanulmányok eredményei és meglátásai – a hatásmódok és a hatékonyság megértése
A kötőanyagok korlátait kezelve a Trouw Nutrition kifejlesztette a Toxo portfóliót, amely négy hatásmódot használ a mikotoxinok felszívódásának csökkentésére és az állat toxinkárosodás elleni védelmére.
Egy olaszországi in vivo vizsgálat például azt vizsgálta, hogyan lehet korlátozni az AFB1 takarmányból a tejben lévő AFM1-be történő átvitelét. Az AFB1-táphoz adott Toxo-MX jelentősen csökkentette a tej AFM1-koncentrációját.
Egy sor in vitro kísérletben vizsgálták az anyarozs-toxinok, néhány újonnan megjelenő mikotoxin, valamint az LPS vagy endotoxinok megkötésének módjait. Az anyarozs esetében a Toxo képes volt az anyarozs-toxinok 93,6%-át adszorbeálni pH 3 és 7 mellett. Egy 2021-ben Németországban végzett vizsgálat azt vizsgálta, hogy a Toxo képes-e megkötni az újonnan megjelenő mikotoxinokat 3 vagy 6,5 pH-nál. Mind a 3 újonnan megjelenő mikotoxint (rokfortin C, sterigmatocisztin és enniatin) több mint 75%-ban meg tudta kötni.
Egy másik vizsgálatban a Toxo az LPS 86%-át kötötte meg 3 pH-nál, és 90,7%-át 7 pH-nál. Ez fontos másodlagos hatás, mivel a magas endotoxinszintek általános gyulladásos reakciót idézhetnek elő. Ez hatással van az állatok egészségére és termelékenységére, különösen a magas hozamú tejelő teheneknél.
Egy franciaországi vizsgálat kimutatta, hogy a tejtermelő takarmányban többféle mikotoxin magas szintje volt jelen. 2 héten belül a 100 g/nap Toxo-XXL-t kapó tehenek tejtermelése 2,5 kg/nap növekedést mutatott. Emellett a tejzsírszint emelkedett, a szomatikus sejtszám csökkent, a visszatérő tőgygyulladásos kihívás megszűnt, és a szaporodási arány javult.
Egy hollandiai, tejelő tehenekkel végzett Toxo-kísérletben a takarmányt ZEA-val szennyezték. A tehenek egy hónapig 0 vagy 100 g/nap Toxót kaptak, majd 11 hónapon keresztül 50 g/napot. A Toxót kapott tehenek termékenységi paraméterei javultak.
(Forrás: dairyglobal.net)
