Amennyiben a kocasüldőket zearalenonnal (ZEN) szennyezett takarmánnyal etetjük, az súlyos következményekkel jár az állatok egészségére és teljesítményére is. Cikkünkben összefoglaltuk, miért olyan káros a ZEN, és miért fontos a zearalenon mikotoxin okozta kockázat kezelése.
Az Európai Bizottság által bevezetett iránymutatások szerint a megengedett ZEN-szint 0,25 mg/kg a kocák és hízósertések teljes értékű takarmányai esetében, továbbá 0,1 mg/kg a malacok és a kocasüldők takarmányainál. Ám ezeknél alacsonyabb értékek esetén is számíthatunk a mikotoxin klinikai vagy szubklinikai kártételére – írta az Agrárágazat szakcikkében Konstantinos Sarantis, a Biomin GmbH sertés szaktanácsadója.
Mi a ZEN, és milyen zavarokat okoz?
A zearalenon egy olyan mikotoxin, amit főként a Fuzárium graminearum, F. culmorum, F. crookwellense, F. equiseti és a F. semitectum gomba termel. Ez a mikotoxin rendszerint együtt jelentkezik a deoxinivalenollal (DON), mivel ugyanazok a gombák (F. graminearum vagy F. culmorum) mindkét vegyületet képesek előállítani. A ZEN szennyeződés változó a gabonákban, ám a Biomin negyedéves felmérése alapján a szennyeződés világszerte számos gabonában előfordul.
A ZEN elfogyasztása után, annak egy része átalakul metabolitokká, alfa-zearalenollá és béta-zearalenollá. A sertésekben az alfa-zearalenol a fő metabolit. Ennek a metabolitnak négyszer nagyobb a toxicitása, ami megmagyarázza azt, hogy a sertések miért érzékenyebbek a ZEN-re. A toxikus hatás függ az elfogyasztott mennyiségtől, a behatási idő hosszától, valamint az állat életkorától és annak szaporodásbiológiai fázisától.
A ZEN főként a szaporodásbiológiára hat, úgy, hogy blokkolja a hormonok normál szintézisét. A ZEN hasonlít az ösztradiol molekulákra, és ezért versenyez az ösztrogén receptorokért. Ezek a receptorok különböző szervekben találhatók meg, mint például a máj, a vesék, a herék, a prosztata, a hipotalamusz, az agyalapi mirigy, a petefészkek és a bélrendszer. Az ösztrogénszerű hatás felborítja az endokrin rendszert, megzavarja a hipothalamusz-hipofízis-petefészek tengelyt és gátolja a petefészkekben a folliculus-stimuláló hormon (FSH) kiválasztását.
A ZEN hatása kocasüldőkben
A ZEN ösztrogénszerű hatásaira fejletlen endokrin rendszerük miatt a süldők sokkal érzékenyebbek. A ZEN felvételének következményeként bővérűség, péraduzzanat (hiperösztrogenizmus) alakul ki, továbbá a méh tömege is megnövekedik. Jellemző még a petefészektüszők elzáródása, a petefészkek sorvadása, valamint a hüvely- és végbélelőesés is.
A kocasüldők hiperösztrogenizmusát leírták különböző életkorokban (a peteéréstől az ivarzásig) és különböző szennyezettségű takarmányoknál is. Négyhónapos kocasüldőkben már néhány nappal a ZEN-nel szennyezett takarmány elfogyasztás után felléptek az enyhe hiperösztrogenizmus jelei (Obremski és mtsai, 2003.). Egy másik tanulmányban a ZEN-el szennyezett takarmányt fogyasztó választott kocasüldők ivarszerveinek teljes tömege 2,4-szer volt nagyobb, mint az egészséges társaiké, valamint a méhnyálkahártya tömege is 50 százalékkal volt nagyobb (Oliver és mtsai., 2012.). Ez a hiperösztrogenizmus késlelteti az ivarzás megjelenését, veszélyezteti a kocasüldők termékenységét, és kihat a további szaporodásbiológiára is. A Biomin is hasonló eredményeket kapott a saját vizsgálatain. Tehát a ZEN-t fogyasztó kocasüldőkben a péra mérete, valamint az ivarszervek tömege is megnövekedett, sőt a kórszövettani vizsgálatok is kimutatták a szövetek degenerációját.
A ZEN továbbá kihat a petefészek méretére, veszélyeztetheti a sárgatestet és a termékenységet, és növelheti az első vemhességnél a vetélések arányát. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a ZEN-t fogyasztó választott kocasüldőknél a luteinizáló hormon (LH) szintje csökkent, ami összefüggésben volt a toxin adagjával. További klinikai tünetként a nyálkahártya alatti izomszövet megvastagodása, a tüsző méretének csökkenése és az ivarszervek degenerációja, valamint szerkezeti elváltozásai jelentkeztek (Chen és mtsai, 2015.).
Az ösztrogénszerű ZEN molekula multispecifikus. Ez azt jelenti, hogy több biológiai célpontja van. Az ösztrogénreceptorok a különböző szövetek és szervek között oszlanak el. A ZEN és metabolitjai, ugyanúgy, ahogy a szaporodó szervrendszerre is negatív hatást gyakorolnak, befolyásolhatják az immunrendszert, a génkifejeződést és az emésztőrendszert is.
Az emésztőrendszer
A ZEN és metabolitjai azáltal károsítják az endokrin rendszert, hogy kölcsönhatásba lépnek a hormonális rendszerbe tartozó szövetekkel és sejtekkel. A ZEN nem az emésztőrendszerben bomlik le, hanem leginkább a májban alakul át a származékaivá, és jut át a vérkeringésbe. Ezután felhalmozódik az emésztőrendszer különböző részeiben, beleértve a duodenumot, a jejunumot és a vastagbél leszállóágát.
A ZEN azonban az emésztőrendszerben jelen lévő ösztrogén receptorokkal is kölcsönhatásba lép. Ezek a receptorok a sejtek termelődését és a differenciálódásukat szabályozzák. Ennek eredményeképpen sejtelhalásos folyamatok indulnak meg, amely a mikroflóra egyensúlyának felborulását okozza. Továbbá a ZEN az ösztrogén receptorokra való hatásával gátolja a gyomor működését, csökkenti a bélfal átjárhatóságát, és gátolja a bélnyálkahártya kiválasztási folyamatait. A gyomor kiürülési ütemének csökkenése a végbélben feszülést okoz, ami magyarázza a végbélelőesés előfordulását.
Az immunrendszer
A ZEN befolyásolhatja a veleszületett és szerzett immunitást is. Csakúgy, mint a szaporító szervek esetében, a ZEN az immunrendszer szerveiben is gyulladást okozhat. A ZEN-t fogyasztó kocasüldőknél gyulladás lép fel a bél nyálkahártyájában és a bélhámsejtekben, ami a bélrendszer védekező mechanizmusát akadályozza.
A ZEN-nek az immunrendszerre gyakorolt hatása még nem teljesen tisztázott, különösen a vakcinázás hatékonyságára nézve. Azonban a Biomin kutatásai kimutatták, hogy a ZEN és a DON negatív hatással van a veleszületett immunitási paraméterekre (kemotaktikus index, makrofág aktivitás), amikor a választott malacok azt fogyasztják.
A fentiekben a szerző a ZEN azon hatásaira összpontosított, melyek a kocasüldőkben az ivarérés előtti időszakban hatnak. Visszatérve arra, hogy a Fuzáriumtoxinok milyen gyakran jelentkeznek együttesen a takarmányokban, a Fuzárium-mikotoxinok között fennálló hatásokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az együttes szennyeződések, függetlenül attól, hogy additív vagy szinergista hatásokat mutatnak-e, további negatív hatásokat okozhatnak az állatokban, különösen az erre igencsak érzékeny sertésfélékben. Ezért kell kötelezően alkalmazni egy megfelelő mikotoxin-kockázatkezelési programot, amely nem csak a mikotoxinok megkötésére szolgál, hanem a nehezen köthető mikotoxinok enzimatikus lebontását is felvállalja. Továbbá képes a szervezetbe bejutott különböző mikotoxinok hatásait is ellensúlyozni a máj-, immun-, bélvédelem és gyulladáscsökkentés által.
