Egyre nagyobb hangsúly kap a talajegészség és a környezetvédelem az agráriumban is. A hagyományos mezőgazdaság a terméshozam maximalizálására törekszik, minőség helyett a mennyiség került előtérbe. A talajmegújító mezőgazdaság viszont anélkül elégíti ki a jelenlegi élelmiszer- és rostszükségletet, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségét a saját szükségleteik kielégítésére. Dr. Parádi István, az ELTE egyetemi adjunktusa a kapcsolódó kutatásokról és a gyakorlatokról is beszélt.
A Mezőhír készített dupla interjút a témában, ezt az anyagot szemléztük.
Milyen kutatási témán dolgozik a regeneratív gazdálkodáshoz kapcsolódóan?
Dr. Parádi István: Egyrészt az ELTE Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének adjunktusaként dolgozom, ahol oktatási és alapkutatási feladataim vannak. Emellett az ExperiPlant Kft. társalapítója és ügyvezetője vagyok. Negyedmagammal alapítottuk a céget másfél éve, célunk főképp a biostimulánsok kutatásában, fejlesztésében és tesztelésében való professzionális növénybiológiai kísérleti segítség. Ugyanakkor lassan 25 éve foglalkozom a mikorrhiza szimbiózissal,így természetesen kiemelt szolgáltatásunk az egyre népszerűbb mikorrhiza inokulumok tesztelése és a terepi mikorrhiza vizsgálatok.
Mi különbözteti meg a hagyományos mezőgazdaságtól a regeneratív gazdálkodási módszert?
A regeneratív mezőgazdaság célja a talajok védelme, valamint a talajok regenerációja, azaz a természetes talajok fizikai, kémiai és biológiai jellemzőinek minél jobb visszaállítása. Ehhez már ismert egy sor gazdálkodási gyakorlat – ilyen például a no-till, a talajtakarás, a szervesanyag-kijuttatás, a takarónövény, a vetésforgó, az ezekre alkalmas biostimulánsok használata. Ezek megfelelő kombinálása – a konvencionális mezőgazdasági gyakorlatok helyett – alkalmas lehet erre. A legfontosabb különbség talán az, hogy a gazda mindig a fenti cél szem előtt tartásával, okszerűen, a saját termőterületének környezeti, éghajlati és főleg talajtani adottságait ismerve évről évre tervezetten kiválasztja a legjobbnak tűnő módszereket, nem pedig egy előre leírt sémát követ. Fontos, hogy nem próbál meg mindent kontrollálni, hanem egyre jobban az ökológiai szolgáltatásokra is épít, ilyen például a talaj víz- és tápanyag-raktározó képessége, a szimbionta mikrobiális szervezetek stresszrezisztenciát fokozó hatása és így tovább.
Hogyan befolyásolja a biodiverzitást, egyáltalán az ökoszisztémánkat a globális felmelegedés?
A globális klímakrízis hatására nő az éghajlati szélsőségek gyakorisága, mégpedig az ökoszisztémák számára a természetes alkalmazkodási képességeket jóval meghaladó sebességgel. Emiatt jelentősen fokozódik az ökológiai rendszereket érő stressz mértéke, mint például a szárazság, a villámárvíz vagy a kórokozók gradációja. Ezek a hatások az ökológiai egyensúlyi folyamatok megbontása miatt hozzájárulnak a biodiverzitás csökkenéséhez és az ökoszisztémák sérüléséhez, továbbá összeomlásához. Természetesen ez a szimbiotikus kapcsolatokat is érinti.
A regeneratív gazdálkodástól a talaj termőképességének és szerkezetének helyreállítása is várható?
Igen, minél kevesebb zavarással és kisebb szervesanyag-veszteséggel, valamint szerves anyag pótlásával, a talajok fizikai szerkezetét és biológiai aktivitását javítva. A módszerek egy része szimplán a károsító hatások (pl. a forgatás, a szántás, a kemizálás, a műtrágyázás) megszüntetése, másrészt az építő jellegű folyamatok támogatása (pl. a szervesanyag-kijuttatás, a takarás, a takarónövények, a diverz vetésforgó – pl. sokkal több pillangós növény integrálása). Komoly lehetőség az állattartás okszerű extenzifikálása, például a szakaszos legeltetés.
A reményeink szerint egyre több gazda választja a regeneratív utat, amely ugyan az első években áldozatokat és komoly kitartást igényel, de hosszabb távon a költségek csökkentése és a talajok ökológiai szolgáltatásainak emelkedése mellett hozhatja vagy akár növelheti is a megfelelő gazdasági hasznot.
Természetesen minden a gazdaság környezeti állapotának felmérésén és a módszerek ennek megfelelő kiválasztásán múlik, ebben szerencsére egyre több szakember tud segítséget nyújtani itthon is. A regeneratív mezőgazdaság hosszabb távon a talajok széntartalmának növelése által és a magasabb szinten történő széntartalom szinten tartásával hozzájárul a légköri szénmennyiség csökkentéséhez.
Milyen lépéseket kell tenni a talajregeneráció maximalizálása érdekében?
A legfontosabb, hogy ismerjük meg a gazdaság környezeti állapotát, különös tekintettel a talajra. Legyen igénye a gazdának arra, hogy megértse a környezeti folyamatokat és a talaja állapotát, és ebből fakadóan tudja, miért fontos számára az, hogy javulást érjen el. Mindezek után bízzon a szakemberekben, és keressen érvényes segítséget a folyamatok értelmezéséhez, és ne bízzon az egyszer használatos csodaszerekben. A felmérés természetesen sokféle módszerrel történhet, akár mikrobiom-elemzéssel és digitális technológiákkal is, de a legfontosabb tények megértéséhez gyakran elegendő egy ásó, bakancs és természetesen a kíváncsiság.
A rizoszféra a talajnak az a része, amelyre a növények gyökereinek hatása van, és amely befolyásolja azok működését. Rengeteg olyan mikrobiális szervezetet tartalmaz, amelyek életfolyamataik során kötött tápanyagokat szabadítanak fel, és azokat így oldhatóvá téve a növény számára felvehetővé teszik, vagy egyenesen direkt módon szállítják a növény gyökereibe.
A növénytermesztés hosszú távú fenntarthatóságához is hozzájárul a vetésforgó és a takarónövények használata?
A cél az, hogy minél többféle növény minél hosszabb időn keresztül gyökerezzen a talajban. A növények speciális tápanyagok (cukrok, aminosavak, szerves savak stb.), úgynevezett gyökérexudátumok segítségével táplálják és szabályozzák a rizoszféra-szimbionta mikrobiális szervezeteit, amelyek növelik a növények tápanyagfelvételi lehetőségeit, és sokféle stresszel szembeni rezisztenciáját. Minden növény igénye más, ami a környezeti tényezőktől, az adott szezontól és a fejlődési állapottól is függ. Emiatt mindig más-más mikrobaközösségre van szüksége, amelyeket aktívan kiválaszt és táplál. Ebből következik, hogy egy (időben és térben) diverz növényállomány egy diverz mikrobiális közösséget tud eltartani. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy szerszámosládát: most éppen kalapácsra van szükségem, holnap csavarhúzóra, de mindig ügyelni kell arra, hogy minden szerszám a helyén és megfelelő állapotban legyen. A növényeket segítő szimbionta szervezeteket trágyázással nem tudjuk táplálni, azok a növények által a talajba juttatott tápanyagok nélkül éheznek és elpusztulnak.
Van túlélési stratégiájuk is a növényeknek?
Megfelelő receptoraik vannak, amelyek képesek kémiai, elektromos vagy mechanikai jelek érzékelésére, és az ezekre való specifikus reakcióutak a kívánt védekezési választ hozzák létre. Vélhetően a gyökereket összekötő mikorrhizagomba-fonalak felületén vagy belsejében információátadás zajlik, amely egyes esetekben jelezheti egy szomszédos növénynek a jelzést adó növényt érő stresszt, és védekezésre is sarkallhatja a jelet fogadót. Ezt a kommunikációt leírták már egyes növények között, de ennek az eredménynek a kiterjesztése társulás- vagy ökoszisztémaszinten még nem történt meg.
A növények közötti kommunikáció legfontosabb formája a kémiai vegyületekkel történő információcsere, különösen a volatilis (illékony) anyagok kibocsátása. A növények rengeteg erre alkalmas vegyületet termelnek, amelyek jó része még ismeretlen, vagy nem kellően feltárt funkciójú. Jellemzően nem egy-egy vegyület képezi a jelet, hanem egy meghatározott összetétellel és arányokkal bíró vegyületcsoport. Ilyen anyagokkal nemcsak a növény-növény, de a növény-mikroorganizmus kommunikáció viszonylatában is találkozhatunk, mindkét irányban – mondta Dr. Parádi István.
