A rovarfogyasztás témája megosztja az embereket. Magyarországon többnyire elutasítás, undor és tiltakozás a válasz a kérdésre, hogy enne-e rovarból készített ételeket? Azonban érdemes megnézni több szempontot is. A fenntartható állati fehérje előállítása egyre sürgetőbb, az éhezés problémája a fejlődő országokban komoly kihívás. Hogyan lehet megfelelni a környezetvédelmi irányelveknek és értékes tápanyagot olcsón, nagy mennyiségben és gyorsan előállítani? A pirított tücsök és a fűszeres szószba mártott lárva helyett ez rovarliszt formájában történhet meg.
A Hellovidék oldalon Tóth Viktória írt terjedelmes összefoglalót a témában, ezt az anyagot szemléztük.A cikkben körbejárták az entomofágia, azaz a rovarok táplálékként történő hasznosításának témakörét.
Feltették a kérdéseket, hogy hol fogyasztják a legtöbb rovart a világon, milyen ehető fajták vannak? Milyen rovarokból, lárvákból készül a porított rovarfehérje, azaz a rovarliszt, mit érdemes tudni a mezőgazdasági és lakossági felhasználásáról? Mikor jelenhetnek meg a rovarlisztek és más rovarkészítmények a magyar boltokban, lesz-e külön szekciójuk? Miért egészséges a rovarevés, hogyan hasznosítja az élelmiszeripar a rovarokat?
Fontos apróság a fintorgóknak, hogy jelenleg is több olyan népszerű magyar élelmiszer van a kereskedelmi forgalomban és a fogyasztók gyomrában, amely rovarokat tartalmaz.
Újra népszerű lehet a rovarevés hagyománya?
A fenntartható élelmiszerelőállítás nagy kihívás, különösen az állati eredetű fehérje terén. A problémák megoldásának az egyik lehetősége az, hogy nagyobb mértékben támaszkodunk az ehető rovarfajok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerként, illetve olcsó és egészséges állati takarmányként való hasznosítására – írta a cikk. A fejlett európai országokban az elmúlt időszakban, részben az élelmiszerkrízis és az ökológiai katasztrófa elkerülése miatt rohamosan megugrott a rovarfogyasztás iránt érdeklődők száma. Ugyan a magyar nagyáruházak polcain nincsenek még rovarélelmiszerek, a tücsöklisztet vagy a snack rovarokat az online kereskedésekben bárki beszerezheti hazánkban is.
Az ökológiai lábnyom csökkentése
A társadalom fejlődésével egyetemben, a népességnövekedéssel egyenesen arányosan nő az állati fehérjék iránti igény. A nagyüzemi hústermelésre a lakosságnak szüksége van, jelentős környezeti terheléssel jár együtt. Egy kevésbé környezetterhelő életmód kialakításában pedig kulcsfontosságú tényező a fenntartható fogyasztás.
Egy átlagos európai ember ökológiai lábnyomának nagyjából a felét teszi ki az élelmiszerfogyasztása, jelentős részben az állati eredetű fehérjefogyasztása. A hatás csökkentésére számos stratégia létezik. Ezek közé sorolható többek között a hulladéktermelés mérséklése (csomagolószerek, egyszer használatos nejlon, PET palack kerülése stb.), a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a húsfogyasztás tekintetében az egzotikumok helyett a helyi termelők által előállított alapanyagok előnyben részesítése.
A rovarfogyasztás legnagyobb előnye, hogy a termék előállítása sokkal kisebb ökológiai lábnyommal jár más, jellemzően melegvérű állatfajokkal, például a baromfival vagy szarvasmarhával összehasonlítva. Utóbbi esetben kimondottan magas a globális felmelegedéshez is hozzájáruló üvegházgáz-kibocsátás, 1 kg hús előállítása során 24,1 kg szén-dioxid kerül a légkörbe – jegyezték meg.
A rovarok sokkal kevesebb ráfordítást igényelnek, a takarmányt gyorsan átalakítják saját testtömegükké, és mivel hidegvérűek, nem égetnek el annyi energiát, mint a testhőjüket fenntartó melegvérű állatok. Ráadásul a feldolgozásuk is egyszerűbb (legtöbb esetben kiszárítják őket) – ezzel gyakorlatilag „villámgyorsan” a fogyasztók rendelkezésére bocsátható a konyhakész fehérje.
A világban ma is rengetegen fogyasztanak rovarokat
Az entomofágia, más néven rovarfogyasztás gyakorlata ma is él. A különféle ehető pókszabásúak, rovarok, lárvák vagy bábok felhasználása az étkezési kultúra szerves részét képezik Afrikában, Latin-Amerikában, illetve a Távol-Keleten. Az európai és amerikai országok lakosainak nagy része viszont viszolygással tekint erre a lehetőségre.
Pedig az őskori és ókori Európában igazi csemegének számítottak a rovarok és ízletes lárváik. Egyes különleges fajták az ókori görögök, római patríciusok kiváltságos csemegéi közé tartoztak, de az ókeresztény, iszlám és zsidó közösségekben is ettek rovarokat. Még a Biblia is említi a bogarak és a szöcskék fogyasztását.
A rovarevés stigmatizálása Európában a 19. század elejére tehető: habár a középkorban még természetes volt a hat-nyolclábúak fogyasztása, egy idő utána a szokás illetlenné vált, mondhatni „kiment a divatból”, hiszen az ipari forradalom után elterjedtek és elérhetővé váltak a minőségi húsok.
Miért kellhet mégis Európának is a rovarevés?
Több kutatás szerint az emberiség fehérjeigényének fedezésére termelt húsok mennyisége elérte a fenntarthatatlan szintet. Ez azt jelenti, hogy itt az ideje a fejlett (jellemzően élelmiszerpazarló) és fejlődő (számos esetben víz- és élelmiszerhiánnyal küzdő) országokban is valamilyen elfogadható alternatív megoldást keresni. A lokális és szabadtartású állatok húsának előnyben részesítése mellett egyre népszerűbb a vegán életmód terjedése is. A cikk szerint azonban egy bolygó teljes lakosságát lehetetlen növényi életmódra téríteni. Habár nálunk a rovarevés egyelőre egyáltalán nem elterjedt, a világon nagyjából 2 milliárd ember életében teljesen mindennapinak számít.
A legnagyobb rovarfogyasztó országok közé sorolhatóak az afrikai országok, különösen a Szaharától délre eső vidékeket, de gyakran találkozni rovarételekkel Kínában, Japánban (a távol-keleti országokban általánosságban) és az Indonéz térségben, emellett Dél-Amerika bizonyos régióiban is fogyasztják őket. A cikk szerint említett felmérések szerint az európai lakosságnak legfeljebb a 10 százaléka lenne hajlandó egy szebb jövő reményében lemondani a klasszikus húsról és helyette rovart fogyasztani. Leginkább rejtett formában, pedálul az ételekbe beledolgozott porként tennék ezt, a bevállalósabbak azonban nyitottak a különféle ízesítésű snack rovarokra is.
Ehető rovarok az EU-ban
Az Európai Unióban jelenleg 4 rovar fogyasztása engedélyezett és kereskedelmi forgalomba hozható.
- a sárga lisztkukac,
- a vándorsáska,
- a házi tücsök, illetve
- a lisztkukaclárva.
Ezek már értékesíthetőek szárítva, porítva, fagyasztva, illetve paszta formájában is. Mindenki fogyaszthatja, aki nem allergiás rájuk. A közeljövőben további 8 rovar kaphat a felsoroltakhoz hasonlóan engedélyt. Egyre nagyobb beruházásnak számítanak a katonalégyfarmok is, ugyanis a legyek lárváiból akár rovaralapú tejet is lehet készíteni.
A világon több, mint 2000 ehető rovarfajt tartanak számon, azonban ezek közül csak keveset vagyunk képesek nagyüzemi körülmények között tenyészteni. A legnépszerűbbek a különféle lisztkukacok, a sáskafélék (Mexikó és a thai térség), a selyemhernyó (Kínában street foodként fogyasztják, ahogy a méhek, darazsak lárváit is), a termeszek (Afrikában fontos tápanyagforrás). A nyársra húzott skorpiókkal (Délkelet-Ázsia), óriási sült tarantulákkal (Dél-Amerika), és méretes bogarakkal, vagy ujjnyi vastag, kövér lárvákkal is meg lehet tölteni a gyomrokat – ezek közül némelyik fajt a hagyományőrző közösségek élve is elfogyasztják.
A darazsak egy része is ehető, Japánban szívesen fogyasztják őket például ropogós kekszbe sütve. Szintén ehetőek bizonyos szitakötők, a kabócák, a hangyák és különféle férgek is. A Pénzcentrum 2022. ősz elején beszámolt arról, hogy itthon emberi fogyasztásra alkalmas tücsköket és sáskákat hozott forgalomba egy élelmiszerlánc. Csilis-lime-os, curry-s, paprikás, borsos és sós karamellás ízesítésben is vásárolni lehet a sült rovarokat – a szerkesztőség videóra vette, milyen volt őket megkóstolni.
A rovarfogyasztás élettani hatásai
A rovartenyésztés nem csak azért lehet a jövő egyik vezető élelmiszeripari ágazata, mert fenntartható módon állítható elő vele a fehérje, hanem azért is, mert egészséges konyhai (és mezőgazdasági) alapanyagok származnak belőlük. A rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak értékes fehérjéket, különféle aminosavakat, ásványi anyagokat (vas, kalcium, réz, mangán), rostokat és egészséges zsírokat is. Egyébként ezek az értékek – ahogy az állatoknál is megvannak a sovány vagy a zsíros húsok – fajtánként, fejlődési ciklusonként eltérnek, a bogarak például jellemzően zsírosabbak, mint mondjuk a szöcskék.
Fontos, hogy élettani szempontból semmilyen negatív következménye nem lenne annak, ha áttérnénk a rovarevésre. A rovarokból kinyert tiszta fehérje és zsír további előnye, hogy ezeket az apró, jellemzően eleve rövid életciklusú élőlényeket nem kell olyan antibiotikumos- vagy hormonkezelésnek alávetni, mint a szárnyasokat, emlősöket, így közvetett módon a mi szervezetünkbe is kevesebb jut ezekből az anyagokból. Az életkörülményeikkel kapcsolatban pedig kevésbé jelentősek az etikai aggályok. A rovarok elkészítési módja sem mindegy: az esetek többségében szó sincs krémes potroháról vagy hegyes lábakról, ugyanis, ha ropogósra szárítjuk/sütjük őket, az alakjukon kívül semmi sem emlékeztet eredeti formáikra.
A rovaralapú élelmiszerek engedélyeztetése
Az Európai Unió területén a különféle rovaralapú, rovart tartalmazó alapanyagok új élelmiszereknek minősülnek (258/97/EK rendelet), ami miatt a forgalmazásuk előzetes kockázatbecsléshez és külön engedélyeztetési folyamathoz kötött. Jelenleg a rovarok iránti kereslet a legnagyobb mértékben Angliában, Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban aktív. A cikk szerint ez részben a multikulturális lakosságnak köszönhetően, részben a haladó szellemű fiatalabb korosztály fenntarthatósági törekvései miatt van így.
Kockázatok és tájékoztatás
Várhatóan évről évre több rovaralapú termék jelenik majd meg a tagországokban, azonban a tagállamok többsége és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság is egyetért abban, hogy a rovatok pozitív élettani hatásai mellett a nem ellenőrzött forrásból származó alapanyagok nem biztonságosak, egészségügyi kockázatot jelenthetnek. További EU-s kikötés, hogy a rovart tartalmazó termékek csomagolásán a rovartartalmat mindenképpen fel kell tüntetni („Figyelem! Az élelmiszer rovarfehérjét tartalmaz!”), ráadásul a boltok polcain is elkülönítve kell majd őket árusítani.
Az EU-n kívül, illetve a rovarok irányában nyitottabb nyugati tagállamokban már többféle rovartartalmú készítménnyel lehet találkozni, például csipszekkel, gyors ételekkel, édességekkel, süteményekkel vagy étrendkiegészítőkkel (energiaszelet, fehérjepor).
Kik adják az európai rovarfarmok célközönségét?
Európában és Magyarországon egyelőre a rovarfehérje alapú állateledelek terjednek a legjobban (az állattenyésztéstől a haltenyésztésen át egészen házi kedvenceink tápjáig), hiszen ezek magas fehérjetartalmukkal, alacsony zsírtartalmukkal és a bennük található ásványi anyagokkal kimondottan egészséges és tápláló takarmányélelmiszerek.
Kutatások és becslések szerint 2030-ra juthat el az emberiség odáig, hogy a rovaralapú készítmények átlagos élelmiszereknek számítsanak a boltok polcain, de mindenképpen jó úton haladunk az ökológiai lábnyomunk csökkentése felé. Amennyiben az emberiség fele áttérne az üzemi húsról a rovarfehérje bevitelére, a világ mezőgazdasági területeinek akár a kétharmada is felszabadítható volna. Azonban e jövőkép megvalósulásának kicsi az esélye, mert a lakosság túlnyomó része a rovarokhoz fűződő undora miatt eleve elutasítja a velük való kísérletezést.
A magyarok is esznek rovarokat: kétféle tetű landol a gyomrokban
A témával kapcsolatban mindenképpen fontos, hogy sem most, sem a jövőben nem fognak senkit arra kényszeríteni, hogy rovarokat vagy rovarliszttel készített ételeket fogyasszon – írta a szerző. Egy alternatív, környezetkímélő fehérjeforrásról van szó, ami, habár az európai ízlés szerint igen bizarr lehet, valójában a világ számos országában fogyasztják hétköznapi ételként.
Európában belátható időn belül nem lesz olyan mértékű fehérjehiány, ami a lakosságot lisztkukacevésre kényszerítené, ellenben például a fejlődő afrikai országokban gazdaságos alternatívát kínálna a nélkülözőknek. A rovarliszttel készített élelmiszerek irányában egyébként már a finnek is nyitottak. A közelmúltban piacra dobták az első tücsökkenyeret. Félreértés ne essék, ezek az élelmiszerek nem 100 százalékban rovarból vannak. A megszárított, porrá őrölt ízeltlábúakat még hozzákeverik (gyakran gluténmentes) lisztekhez, végeredményükben körülbelül 3 százalék extra fehérjével dúsítják az élelmiszert.
Azzal is érdemes számolni továbbá, hogy jelenleg is fogyasztunk rovarokat, csak nem tudunk róla. Élelmiszereinkben az E-120 nevű piros színezőanyag a bíbortetű kivonatából, az E-904 pedig, mint bevonó anyag (csokoládék, snackek) egy pajzstetűfaj váladékából van. Továbbá szinte minden gyümölcs- vagy zöldségkészítmény és különféle fagyasztott termékeink, édességeink is tartalmaznak nyomokban rovarokat, amelyeket még a legválogatósabb emberek sem igazán tudnak elkerülni.
Jelenleg kifejezetten étkezési célra szánt rovarokat nem egyszerű a boltokban beszerezni. Sőt, a rovarkészítményekhez is nehéz hozzájutni, ezek egyelőre igen drágák, hiszen itthon egyáltalán nincs a rovarevésnek divatja. Élő, vagy nyers állapotban egyébként nem lehet rovarokat árusítani élelmiszerboltban – írta a részletes összefoglaló cikk.
