A Líbia délkeleti részén fekvő Kufra tartomány teljes egészében a Szahara területén helyezkedik el. A homokdűnékkel és tagolt fennsíkokkal borított terület rendkívül száraz, nincsenek állandó folyók vagy tavak, az éves csapadékmennyiség pedig átlagosan 2,5 milliméter. A vándorló homokdűnék alatt ma is ott van eltemetve a világ legnagyobb fosszilis vízkészlete, az egykori folyók maradványa. A több mint kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű núbiai homokkő víztározó rendszer négy ország (Líbia, Egyiptom, Csád, Szudán) területe alatt húzódik, és mintegy 150 000 köbkilométer vizet tartalmaz.
A sivatag mélyén elraktározott ősi vizet ma a világ legnagyobb vízvezeték-rendszere szállítja Líbia minden részébe – írta az Űrvilág.
A Líbia délkeleti részén fekvő Kufra tartomány (El-Kufra) teljes egészében a Szaharában helyezkedik el. A homokdűnékkel és tagolt fennsíkokkal borított terület rendkívül száraz, nincsenek állandó folyók vagy tavak, az éves csapadékmennyiség pedig átlagosan 2,5 milliméter. Nem mindig volt ez azonban így, a vándorló homokdűnék alatt ma is ott van eltemetve a világ legnagyobb fosszilis vízkészlete, az egykori folyók maradványa.
A több mint kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű núbiai homokkő víztározó rendszer (NSAS, Nubian Sandstone Aquifer System) négy ország (Líbia, Egyiptom, Csád, Szudán) területe alatt húzódik, és becslések szerint mintegy 150 000 köbkilométer vizet tartalmaz.
A beszivárgó víz 10 ezer – 1 millió évvel ezelőtt raktározódott el a homokkőben, amikor a területen több csapadék hullott, az éghajlat pedig mérsékeltebb volt. Ennek a csapadékosabb időszaknak a nyomait a szakemberek az Endeavour űrrepülőgépen 2000-ben (STS–99) működött radarberendezés (Shuttle Radar Topography Mission, SRTM) mérései alapján rekonstruálták. A radaros adatok segítségével feltérképezték az egykor a térséget átszelő, ősi folyókat – írta a cikk.
A felső képen a sivatagi területen szinte semmilyen vegetáció sincs, az egyetlen kivétel a jobbra fent látható, illetve az alsó képen részletesen mutatott, valamivel zöldebbnek látszó terület, a tartomány székhelye, a mintegy 20 ezer lakosú el-Dzsauf (Al Jawf) és környékének mezőgazdasága. A világűrből készített felvételen feltűnően rajzolódik ki a területek öntözésének két különböző módszere. Az ISS egyik űrhajósa felvételén el-Dzsauf környéke látható.
Jól látható az alakzat
A kép bal felső részén a barázdás (földcsatornás, áztató) öntözés szabályos téglalap alakzatai rajzolódnak ki, ennél a módszernél a termesztett növény sorai közötti barázdákba vezetik az öntözővizet. Ettől délre a szabályos, sötétebb körök a körforgó öntözőrendszerek használatát mutatják.
A körforgó öntözőberendezéseket egy középpontból kiinduló, és akörül körbe forgó, néhány száz méter hosszú cső alkotja, amelyen keresztül a kör alakú területet öntözik. Az öntözőrendszerek vízellátását a núbiai homokkő víztározó rendszerből biztosítják.
A núbiai homokkő víztározó rendszerben elraktározott ősi vizet nem csak a helyszínen használják az ottani városok és a mezőgazdaság igényeinek kiszolgálására, hanem egészen Líbia tengerparti vidékeiig elvezetik.
A „nagy mesterséges folyó” (GMMR, Great Man-Made River) néven emlegetett csővezetékrendszert az 1980-as években kezdték kiépíteni, ma már ezen keresztül biztosítják Líbia vízellátásának 70 százalékát, a víz az ország két legnagyobb városába, a Földközi-tenger partján fekvő Tripoliba és Bengáziba is eljut. A vezetékek együttes hossza ma már eléri a 2820 kilométert, és naponta 6,5 millió köbméter vizet szállítanak a városokba – fogalmaz a cikk.
