Kaposvár iparának egyik legmeghatározóbb ágazata az élelmiszeripar. Ezen belül kiemelkedő jelentőséggel bír a cukorgyár, amely 2008 óta Magyarország egyetlen működő cukorgyára. Az 1894-től üzemelő gyár elsősorban Észak-Olaszország porcukor-cukor ellátására alapozta termelését. Az első világháború alatt és után átállította kereskedelmét, és elsősorban a Balkán országaiba, valamint Angliába exportálta termékeit. Megmaradt magyar cukortörténelem.
A Kaposvár most portál írta meg, hogy az üzem 1929-es rekonstrukciójával az ország akkor 13 cukorgyára közül a nagyságát tekintve a negyedik helyen állt. Termelési adatait tekintve a Dunántúl legjelentősebb mezőgazdasági üzeme volt, amely a környék cukorrépa-feldolgozására rendezkedett be. Ezáltal nem csak a város, hanem a vármegye egyik legtöbb termelőt és dolgozót foglalkoztató üzemévé fejlődött.
A cukorgyár megtelepedése indította el Kaposváron a Pécsi utcai városrész fejlődését, ráadásul a gyár kulturális feladatokat is magára vállalt. A Hősök templomának építésében és a Rákóczi sportklub alapításában is jelentős szerepet töltött be. Számos munkásjóléti intézményt tartott fent. Egyebek között munkásfürdő, orvosi rendelő, fűszerüzlet, mészárszék, fogyasztási szövetkezet, könyvtár, munkásdalárda szolgálta a dolgozók fizikai és szellemi épülését. A gyár fűtéssel, villanyvilágítással, kerttel ellátott lakásokat építtetett – és biztos állást kínált – a munkásoknak.
Bombák a cukorgyárra
A második világháború során, 1944. október 13-án kora délután angolszász repülőgépekről hét bomba hullott a gyárra. Egy mérnök meghalt, öt munkás és alkalmazott megsebesült, és súlyos anyagi károk keletkeztek. A gyár 1945 elejétől kezdett el ismét termelni, laboratóriumában élesztőt is előállítottak a munkások és a városi lakosság számára.
1948 márciusában a cukorgyár üzemi bizottságának rendkívüli gyűlésén jelentették be a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság üzemeinek államosítását; a tulajdonosi jogok gyakorlója a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Cukoripari Igazgatóság lett, majd 1964. január 1-jétől a gyár az ország tizenegy cukorgyárát és a Cukoripari Kutató Intézetet magában foglaló Magyar Cukoripar országos nagyvállalat részeként működött tovább.
1971-ben aztán önálló vállalatokká alakultak a cukorgyárak. Az évek során több fejlesztést is végrehajtottak, a gyár azonban műszakilag lassan elöregedett, és bár a nyolcvanas évekre némileg növelte termelését, munkáslétszáma egyre csökkent.
A 90-es évek változásai
1990-ben a Kaposvári Cukorgyár jogutódjaként létrejött a Kaposcukor Részvénytársaság, amely az osztrák Agrana (akkori nevén Ostzucker AG) többségi tulajdonába került, ezáltal a német Südzucker cégcsoport részeként működött tovább. 1995. július 1-jén öt cukoripari részvénytársaság egyesülésével megalakult a Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Rt., amelybe 1998. december 22-én beolvadt a Kaposcukor Rt. is. 7200 tonna napi répafeldolgozási kapacitásával és 105 400 tonnás cukorgyártási és forgalmazási kvótájával az európai középmezőnyhöz tartozik. A társaság fogyasztói és ipari felhasználásra szánt minőségi termékeket állít elő a fogyasztók és az ipar részére répa- és nádcukorból Magyarország egyetlen cukorgyárában, ahol 2007-ben egy korszerű biogázüzem is épült.
A már hagyománnyá vált kemencebegyújtáson idén, 2023-ban Kovács Gergely, a cég kereskedelmi és marketingigazgatója szólt arról, hogy a kaposvári gyárban folyamatban van az a 2022-ben indult, 4,8 milliárd forint értékű, fele részben pályázati forrásból finanszírozott modernizációs projekt, amelynek részeként megújulnak a bepárló-, a szaturációs és centrifugaállomások, cukorhűtőt és új porcukor-csomagoló gépet vásárolnak. A társaság korábban azt közölte, hogy a fejlesztéstől a fajlagos energiafelhasználás és a feldolgozásnál keletkező veszteségek csökkentését várja.
Ma is fontos szerep Kaposváron
Hosszú múlt áll a kaposvári cukorgyár mögött, azonban a mai napig jelentős szerepet tölt be a kaposváriak életében. Mind a kereskedelemben, mind az iparban kiemelkedő, már hosszú évek óta. Kiváló működéséhez elengedhetetlenek voltak a kiváló szakemberek, ezért a gyár történetének négy meghatározó alakja, Kladnigg Alajos, dr. Novacsek János, Vavrinecz Gábor és dr. Roboz (Rosenblüh) Erzsébet 2002. november 4-én közös emléktáblát kapott a Magyar Cukor Rt. Pécsi utcai épületének falán, amiért jelentős szerepet játszottak az ipar- és városfejlesztésben. Ulrich Schröter, a cukorgyár akkori igazgatója ekképp méltatta a négy szakembert: „Társadalmi és tudományos munkásságuk nem csak a magyar cukoriparban lelt elismerésre, hanem Európában és még a tengerentúlon is.” – írták a Cukoripar, 2003/1. számára hivatkozva.
