Egyre nagyobb hangsúly kap a talajegészség és a környezetvédelem a mezőgazdaságban. A hagyományos technológiai sor a terméshozam maximalizálására törekszik, a minőség helyett a mennyiség került előtérbe. A talajmegújító mezőgazdaság viszont anélkül elégíti ki a jelenlegi élelmiszer- és rostszükségletet, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségét a saját szükségleteik kielégítésére. Kökény Attila, a regeneratív mezőgazdaság egyik hazai szakértője a kapcsolódó gyakorlatokról beszélt.
A Mezőhír készített dupla interjút a témában, először Dr. Parádi István, az ELTE egyetemi adjunktusa beszélt a kapcsolódó kutatásokról és a gyakorlatokról, amit itt szemléztünk, majd Kökény Attila, a regeneratív megzőgazdaság egyik hazai szakértője mondott el sok hasznos tudnivalót.
Mi a különbség a no-till és a szántás nélküli technológia között?
Kökény Attila: A no-till, magyarul direktvetés vagyis a talajművelés nélküli gazdálkodás egy innovatív mezőgazdasági technika, amely jelentős előrelépést jelent a talaj egészségének megőrzése és a környezetvédelem területén.
Ennek a módszernek az az alapja, hogy kerüli a talaj megművelését, így megőrizve annak természetes szerkezetét, csökkentve az eróziót, és elősegítve a víz és humusztartalom megőrzését a talajban. A no-till technológia nem csak a talaj fizikai állapotának javítására törekszik, hanem a biológiai sokféleség fokozására és a káros környezeti hatások minimalizálására is.
A hagyományos szántással szemben, ami a talajt megfordítja, és zavarja annak természetes rétegeit, a no-till módszer lehetővé teszi a magok vetését anélkül, hogy a talaj szerkezetét jelentősen befolyásolná. Ezáltal a talajban lévő mikroorganizmusok és a természetes tápanyagciklusok zavartalanul működhetnek, ami hosszú távon javítja a talaj termékenységét és ellenállóképességét. A no-till gazdálkodás előnyei közé tartozik az erózió csökkentése, mivel a talaj felszíne nem lesz közvetlenül kitéve az időjárási elemeknek, így a víz és a szél által okozott talajveszteség jelentősen csökken. Továbbá a csapadék beszivárgásának és visszatartó képességének javulása révén a növények jobban ellenállnak a szárazságnak, ami kisebb öntözési igényt eredményez.
A talaj szénmegkötő képességének növelésével a no-till hozzájárul a globális felmelegedés elleni küzdelemhez is, mivel a termesztő közeg a legnagyobb kapacitású széntároló.
A szántás elhagyása mellett a takarónövényektől is a talaj minőségének javulását lehet várni?
A takarónövények vetése a két főnövény közötti időszakban kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntartható mezőgazdaságban, mivel ezek a növények számos előnyt biztosítanak. Elsődleges szerepük, hogy megóvják a talajt az eróziótól, összetartva annak szerkezetét, ezzel megakadályozva a víz és szél okozta károkat. A takarónövények, különösen a pillangósvirágúak, nitrogént kötnek a talajba, növelve annak termékenységét, ami létfontosságú a következő növényi ciklusszámára. A téli időszakban a földek jelentős része felszántottan, növényzet nélkül marad. Ezzel szemben a magas takarónövények képesek jelentős mennyiségű légköri nedvességet is megkötni. Ez a hatás naponta akár 2 milliméter nedvességmegőrzést is jelenthet, ami hozzájárul a talaj nedvességtartalmának stabilizálásához, még csapadék hiányában is.
A takarónövények így védik a talajt a tavaszi böjti szelek szárító hatásától, árnyékolva azt a nap és a szél ellen, megakadályozva ezzel a talaj kiszáradását.
Ezen felül a takarónövények fontos szerepet játszanak a szén- és humuszegyensúly fenntartásában a termőrétegben, ami nélkülözhetetlen a talaj fejlődéséhez. A folyamatos szénutánpótlás és a mulcstakarás fenntartása elengedhetetlen, különösen olyan vetésforgókban, ahol a haszonnövények termesztése után nem marad elegendő szár- és gyökérmaradvány a talajban. A takarónövények, amelyek jelentős mennyiségű szár- és gyökérmaradványt hagynak a talajban, képesek évente hektáronként több mint 10 tonna biomasszát termelni, elegendő mennyiséget biztosítva a talaj fejlődéséhez. Így a takarónövények nélkül gyakran nem lehetséges előrehaladni a talajépítésben, mivel például egy repce-búza vetésváltásban nem áll rendelkezésre elegendő szerves eredetű szén a talaj életének támogatásához.
Mennyire érvényesek a regeneratív technológiát a hozamok miatt érő kritikák?
A mezőgazdasági gyakorlatok terén szerzett tapasztalataim alapján megfigyelhető, hogy a no-till rendszerek alkalmazásával várható az átlagos terméshozam, gyakran azonban ezek a technológiák átlag feletti terméshozamot eredményeznek.
Ez különösen igaz volt a tavalyi évben, amikor a no-till módszerrel, csupán 20 kilogramm nitrogén alkalmazásával problémamentesen sikerült 13,5 tonna kukoricát termelni egy olyan táblán, amely az átállás kezdeti szakaszában volt. Ezt a terméshozamot egy olyan vármegyében értük el, ahol a kukorica átlagos terméshozama 9,8 tonna.
Ez az eredmény alátámasztja azt az állítást, hogy a no-till rendszerekkel magas hozamok érhetők el, bár ezek a hozamok egyelőre nem képesek felülmúlni az intenzív műtrágyázást és intenzív talajművelést végző hagyományos módszereket Magyarországon. Ennek ellenére a no-till technológiák olyan környezeti és gazdasági előnyökkel járnak, amelyek más rendszerekkel nem érhetők el, mert a minimális költségekkel nagyobb haszon realizálható átlagos hozamok mellett is.
Hogyan hozható egyensúlyba a technológia a gazdasági és az üzleti célokkal?
A talajművelés intenzitásának, a növényvédőszerek és a tápanyagutánpótlás mennyiségi csökkentésével egyértelműen gazdaságos a regeneratív technológia. A környezeti értékek, mint a víz megfelelő befogadása mellett a no-till rendszer felszámolja az eróziós eseményeket, élőhelyet biztosít különböző állatok számára, ezzel is hozzájárulva a biodiverzitás növeléséhez.
Ez a gyakorlat környezetvédelmi szempontból rendkívül előnyös, mivel csökkenti a mezőgazdasági tevékenységek környezetre gyakorolt negatív hatásait, elősegítve a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok terjedését. Az ökoszisztéma integritásának megőrzése szempontjából kiváló élőhelyek kialakítására is törekszünk, amelyek elősegítik a biológiai sokféleség megteremtését. Ennek azonban minden esetben harmonizálni kell az üzleti célkitűzésekkel és a várt pénzügyi teljesítménnyel – fogalmazott Kökény Attila.
