Genetikai sokféleségének és az európai nemesítésnek köszönhetően ma már számos, magas biomassza-hozamú cirokfajta állítható csatasorba és termelésbe. Ilyen az egyszeri betakarítású (egyvágású) takarmánycirok, a cukorcirok és a biomassza cirok is. Ráadásul a metanizálásra termesztett cirok nem áll versenyben a mezőgazdaságban élelmiszerforrásként hasznosított cirokkal, mivel a cirok biomassza a CIVE (Crops Interspersed for Energy) rendszer része, amelyet két betakarítás között, köztes kultúraként hasznosítanak, amikor a földterület szabad. Infók a cirok alapú metanizálás mellett szóló érvekről.
A Sorghum ID írta meg, miért van jövője a ciroknak a metanizálásban. A globális felmelegedéssel szemben a megújuló energiák nélkülözhetetlenné válnak: lehetővé teszik, hogy részben megszabaduljunk a fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyek nagy mennyiségű üvegházhatású gázt (ÜHG) bocsátanak ki. Az európai hatóságok támogatják a megújuló energiák fejlesztését, ami a meglévő vagy tervezett biogázüzemek számára hosszú távon szavatolja a jövedelmezőséget és életképességet.
A jó energiamixen túl az anaerob emésztés (metanizálás) másik erénye a rövid ellátási lánc, amellyel erős társadalmi igényt elégít ki.
A szakemberek vizsgálják továbbá megújuló energia hasznosításának új módjait, mint például a trigenerációs erőművek üzembe helyezése és a metán üzemanyag előállítása.
Biogáz és fermentációs maradék jön létre
A metanizálás olyan technológia, amely a szerves anyagok mikroorganizmusok által ellenőrzött anaerob környezetben történő lebontásán alapul. Ez a lebontás biogáz és fermentációs maradék termeléséhez vezet.
Az emésztő elhagyásakor a biogáz vízzel telített gázkeverék, amelynek összetétele alapvetően metán CH4 (50-70%) és szén-dioxid (20-50%). A biogáz nettó fűtőértéke (NCV) 5-7 kWh/Nm3. Ezt a megújuló energiát két fő módon lehet felhasználni: égetéssel villamos energia és hő előállítására, üzemanyag előállítására, valamint tisztítást követően a gázhálózatba történő betáplálásra.
A fermentációs maradék pedig az emésztőgőz nedves, részben stabilizált szerves anyagokban gazdag mellékterméke. Leggyakrabban trágyaként használják fel azokban a gazdaságokban, amelyekbe a metanizáló üzemet telepítették.
Kinyert alapanyagok
Keményítő. A cirok egyik bioetanolgyártási felhasználási lehetőségét a szemekből átalakítással kinyert keményítő jelenti. Az Egyesült Államokban a bioetanol előállítása az átalakításon alapul, és a cirok a második leghasználtabb forrás. A növénytestet és az etanolgyártás során keletkezett melléktermékeket az állati takarmányozásban vagy a kapcsolt energiatermelésben (elektromos áram és hó egyszerre történő előállítása) lehet hasznosítani.
Vízoldékony cukrok. A cirok szárában található vízoldékony cukrok a cukornád feldolgozása során használt ipari eljárásokkal, préseléssel kinyert egyszerű cukrok (szacharóz, glükóz és fruktóz). A kipréselt szárat ezt követően állati takarmányozásban vagy kapcsolt energiatermelésben lehet hasznosítani. Az ebben az eljárásban nem felhasznált szemtermést a humán élelmezésben, az állati takarmányozásban, valamint a keményítő átalakítását követően az etanoltermelésben lehet hasznosítani. Becsléseink szerint, amennyiben sikerül a melléktermékek felhasználást optimalizálni, miközben a bioetanolgyártás marad az elsődleges, akkor a bioetanol előállítása rendkívül versenyképes lehetne a piacon.
Lignocellulóz. A cirok kiemelten alkalmas a lignocellulóz biomasszára épülő második generációs bioüzemanyagok előállítására. Jelenleg több forgatókönyv is elképzelhető. Egyrészt értékesíteni kell a szemescirok, a cukorcirok vagy a kettős felhasználású, köztes cirokkultúrából származó, rendelkezésre álló fás részeket, másrészt pedig olyan speciális, nagy hozamú biomassza cirkot kell termeszteni nehéz talajés klimatikus körülmények mellett, amelyek a piac számára érdekesebbé teszik ezt a növényt – írták.
