Gyakran téma, hogy az éghajlatváltozás miatt a jövőben más növények termesztésére kell átállni a mostaniak helyett. Ezt mondani könnyű, viszont valódi alternatívát nehéz találni, például a kukoricára is. Viszont ha kicsit belegondolunk, mégsem olyan nehéz helyettesíteni, a takarmányozásban – legalább is megoldhatónak tűnik.
A cirok Ázsia és Afrika trópusi területein nem takarmányként, hanem élelmiszerként használatos, a Világ többi részén azonban inkább takarmányként tekintenek rá. Nem áll messze ugyanis beltartalmát tekintve a kukoricától.
Lényeges különbség azonban a két termény között a fehérje- és a zsírtartalom. Fehérjéből valamivel több, míg zsírból kevesebb van a cirokban, mint a kukoricában. Az emészthetősége azonban rosszabb. Épp ezért a cirok magját valamilyen módon kezelni kell: őrléssel, előgőzöléssel, pelyhesítéssel, pattogatással, vagy éppen szárítással.
A cirok alacsonyabb rosttartalommal és eltérő összetételű aminosav-szerkezettel rendelkezik, mint a kukorica, valamint alacsonyabb a lizin- és kéntartalma. A treonintartalma megegyező a kukoricáéval, azonban magasabb a triptofántartalma és jelentős forrása vízben oldódó vitaminoknak is. A cirok kalóriatartalma rendkívül magas, kb. 86% (a szárazanyagban), ugyanez elmondható az emészthető fehérjére és az aminosavak arányaira.
Fontos érv még a cirok felhasználása mellett, hogy gyakorlatilag toxinmentes, míg a kukorica évjárattól függően kisebb vagy nagyobb mértékben tartalmazza a termést megtámadó gombák által termelt mikotoxinokat. Ezek az állati takarmányozásban és áttételesen az emberi élelmezésben kiemelt egészségügyi kockázatot jelentenek.
Látható tehát, hogy a cirok egyes tulajdonságaiban veri a kukoricát és mivel jól bírja a meleget, kiváló alternatíva lehet, ha éghajlatunk annyira megváltozik, hogy az már nem terem meg gazdaságosan hazánkban.
Forrás: euralis.hu, Cirok hírlevél, 2016/2.; tankonyvtar.hu
