A mezőgazdaság világában élő emberek élete nem könnyű, mindig van valami munka, ami nem hagyja pihenni az embert, de mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik szintén a gazdálkodásból próbálnak megélni? Egyenlő bánásmódban részesülnek? Ugyanazokkal a feltételekkel dolgoznak, mint férfitársaik? És a bérezésük? Ugyanannyi pénzt kapnak, vagy kevesebbet? Dono Abdurazakova, a FAO nemek közötti egyenlőséggel és szociális védelemmel foglalkozó szakértője a Kelet-Európai és a Közép-Ázsiai területen élő és gazdálkodó nők sorsáról adott interjút.
2015-ben mi jellemzi térségünk mezőgazdaságát?
A Közép-Ázsiai gyapotültetvényektől egészen a Kaukázusokig egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe a mezőgazdaságban tevékenykedő nők. Ezen asszonyok java része nem csak a konyhakertekben tevékenykedik, aktívan kiveszik részüket a szántóföldi munkákból is, továbbá állatokat nevelnek és növényeket is termesztenek. Ezek mellett természetesen ellátják a szokásos háztartásbeli munkáikat is, főznek, takarítanak, gyereket nevelnek és gondozzák az idős, beteg hozzátartozóikat.
A hátrányos helyzetű területeken még ennél is több munka hárul a nőkre, gondoljunk csak azokra a falvakra, ahol a házakban nincsen ivóvíz, kútról kell hordaniuk a nőknek a tiszta vizet, vagy éppen a téli tüzelőről kell gondoskodniuk. További probléma az elmaradottabb területeken dolgozó nőknek, hogy ha kapnak is munkát, az sok esetben nem bejelentett munka, így jószerivel ledolgozzák az életük java részét és utána csak minimális nyugdíjat kapnak, szélsőséges esetben semennyi járandóság nem jut nekik.
A helyzetet tovább rontja, hogy ezt a nagymértékű munkaterhelést a társadalom teljes mértékben elfogadja. Viszont a nők túlterhelése kihat a tágabb környezetükre is.
A FAO becslései szerint, ha a mezőgazdaságban dolgozó nők a férfiakhoz hasonló esélyekkel rendelkeznének, például az erőforrásokhoz való hozzáférés terén, az ágazat termelékenysége akár 20-30 %-kal is magasabb lehetne, ami a fejlődő országokban a teljes mezőgazdasági termelés 2,5-4 %-os növekedését jelentené. Ezzel az alultáplált emberek számát 12-17 %-kal lehetne csökkenteni világszerte.
Európában és Közép-Ázsiában már napirendi témának számítanak ezek a problémák. Sajnos még így is akadnak olyan országok, ahol az agrárvállalkozásoknak csupán 17 százaléka szerepel női tulajdonos nevére bejegyezve. Ezen vállalkozások szántóföldjeinek mérete kisebb, elérhető technológiájuk alacsonyabb szintű, mint a férfi tulajdonban lévő vállalkozások esetében. További probléma, hogy a nők bérezése a férfiak átlagkeresetének még a 70 százalékát sem éri el. Ebből is látszik, hogy jelenleg a nők által vezetett vállalkozások sem távoli kilátásokban, sem pénzügyekben nem tudják megközelíteni a férfiak által vezetett vállalkozásokat, továbbá kevesebb alkalmazott foglalkoztatására képesek.
Minek köszönhető a jelenlegi helyzet?
Nagy szerepet játszott a jelen helyzet kialakulásában a poszt-szovjet területeken történő, a tervgazdálkodásról a szabad piacgazdaságra történő átállás. Ez hozzájárult a nemek közti egyenlőtlenségek növekedéséhez, mely a nőket érintette hátrányosan. Sokan váltak munkanélkülivé, elveszítették jogaikat, politikai befolyásukat, hozzáférésüket különböző szolgáltatásokhoz, erőforrásokhoz, infrastruktúrához. Ugyan próbálkoztak az országok különböző reformokkal, de még ezek ellenére sem sikerült biztosítani a teljes női egyenjogúságot. Európában és Közép-Ázsiában már a szegénység is kezd elnőiesedni. Ez azt jelenti, hogy a nőket nagyobb számban sújtja szegénység, mint a férfiakat.
A munkaerő-áramlás, mint lehetséges megoldás
Közép-Ázsiában soha nem volt még ennyi női kivándorló, mint napjainkban. Legtöbbjük munkalehetőség hiányában dönt úgy, hogy elhagyja szülő országát és máshol keres munkát, máshol alapít családot. Becsülendő, hogy a gyengébbik nem is képes meghozni ekkora áldozatot, de egy idegen országban, bevándorlóként sem fenékig tejfel az élet. Az ilyen nők általában csak alacsony státuszú munkát kapnak, amelyek mellé rossz munkakörülmény is dukál, továbbá a bérezés is alacsony, persze még így is többet keresnek, mint saját országukban.
Az is sok probléma forrása lehet, ha a család férfitagja vállal más országban munkát. A hazautalt pénzek gyakran kiszámíthatatlanul érkeznek, vagy el is maradnak teljesen, arra kényszerítve a feleségeket és anyákat, hogy stabilabb jövedelem után nézzenek egy munkaerőpiacon, ami nem különösebben nyitott a női munkavállalásra.
Mi lehet még megoldás a jelenlegi helyzet javítására?
20 évvel ezelőtt Pekingben jött létre a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform, amely a női egyenjogúság megteremtésében vállal szerepet, mégis, még napjainkban is a Kelet-Európában és Közép-Ázsiában élő nők rendkívüli kihívásokkal szembesülnek nap, mint nap.
Ezen túlmenően, a vidéki nők megérdemlik, hogy ők is ugyanúgy hozzáférhessenek a természeti erőforrásokhoz, mint a termőföld, legelők, halászat vagy épp a víz. Egyenlő hozzáférés a szolgáltatásokhoz szintén fontos, legyen szó a pénzügyekről, jogról vagy az értékesítésről, esetleg mezőgazdasági tudásról, gyerekgondozási ismeretekről, melyek révén ezek a nők és a vidéki közösségek sokkal erősebbé válhatnak.
A női érdekképviseleti szervezetek támogatásával egy lépéssel közelebb kerülnénk ahhoz, hogy ők is hallathassák hangjukat és hozzászólhassanak a politikai és gazdasági döntésekhez. Ez utóbbi különösen fontos, hogy a vidéki közösségekben mindenki számára, legyen akár férfi vagy nő, elérhető legyen a tisztességes megélhetés lehetősége a mezőgazdaságban – és azon túl is.
Forrás: FAO
