Kiderült, hogy egy kőkorszaki kínai falu lakói már 7 ezer évvel ezelőtt is háziszárnyasként tartottak libákat. A csontok vizsgálata alapján nagyon úgy tűnik, hogy az alapvetően vadászó-gyűjtögető életmódot folytató helyiek tudatosan szaporították az állatokat. A felfedezés azért jelentős, mert mindeddig azt feltételezték, hogy az első baromfi a csirke volt, az első csirketartásra utaló jelek viszont mindössze 5 ezer évvel ezelőttről származnak.
A New Scientist cikkére hivatkozva a Qubit írta meg, hogy miután a kutatók megállapították, hogy a faluban talált 232 libacsont 7 ezer éves, megvizsgálták, hogy milyen állatokhoz tartozhattak. A csontok némelyike fiatal, még röpképtelen állatoktól származott, mások viszont idősebb példányoktól. Ez alapján azt feltételezik, hogy a libák több generációját nevelték fel ugyanott. A csontok kémiai vizsgálata alapján azt is megállapították, hogy az állatok a közeli patak vizét itták.
A környéken vadon nem élnek libák, és nagy valószínűséggel nem éltek 7 ezer éve sem, ezért a kutatás vezetője szerint máshonnan hozhatták az állatokat. A legtöbb példány nagyjából azonos méretű volt. Ez is arra utal, hogy legalábbis félig-meddig háziasított libákról volt szó.
Meggyőző eredmények
Julia Best, a Cardiffi Egyetem zooarcheológusa szerint a japán kutatók vezetésével készült feltárás eredményei elég meggyőzőek, az pedig, hogy a libacsontok koránt radiokarbonos eljárással határozták meg, nem a környező üledék kora alapján, különösen megbízhatóvá teszi a méréseket.
Amennyiben a libák valóban háziasítottak voltak (ami nagyon úgy tűnik), az majdnem eldöntheti a nagy csirkevitát is. Csak azért majdnem, mert egyes kutatások szerint a csirkéket már 10 ezer éve háziasították, de Best szerint ezek inkább becslésekre, mint szilárd eredményekre alapulnak, és nem elég megbízhatóak. Az első minden kétséget kizáró bizonyítékok a csirketartásra 5 ezer évvel ezelőttről származnak, Best szerint ezeket már a kutatók többsége különösebb kételyek nélkül el tudja fogadni.
A liba tartási célja még nem tisztázott
Maszaki Eda, a kutatás vezetője szerint a falu lakói a libatartáson kívül rizst is termesztettek, de leginkább vadásztak és gyűjtögettek. Azt sem lehet még tudni, hogy milyen célból tarthattak libákat: nyilvánvalónak tűnik, hogy a libát általában a húsáért tartja az ember, de elképzelhető, hogy a kőkorszaki libatartóknak elsősorban a tollakra vagy a madarak csontjaira volt szükségük. Best szerint az is elképzelhető, hogy a libák valamilyen rituális célt szolgáltak. Ez azért sem lenne meglepő, mert sok kultúrában a csirkéket sem a húsukért tenyésztették, hanem vagy azért, mert áldozatnak szánták őket az isteneknek, vagy kakasviadalokra tartogatták őket. A csirkét Görögországban a férfiassággal és a bátorsággal azonosították, és nem fogyasztották a húsát. A madarak viselkedéséből pedig jósoltak – ezt a hagyományt követték később a rómaiak is – írták.
