„A 19. század elején a hajdina a második legnagyobb mennyiségben termesztett növény volt a rozs után” – mondta Peter Brul, organikus növénytermesztési tanácsadó. „Abban az időben ez az ország egyik alapélelmiszere volt.” Azonban a 20. században egyre jobban hozzáférhetővé váló műtrágyáknak köszönhetően a gazdák átálltak az olyan, nagyobb hozammal bíró, jobban jövedelmező növényekre, mint a burgonya.
Pedig a hajdinaliszt meghatározó összetevője a holland konyhának: a pannenkoeken (vékony, lapos palacsinta) és a poffertjes (könnyű tésztájú mini-palacsinta) alapanyaga. Ezek jelenleg szinte kivétel nélkül importált hajdinalisztből készülnek – írja a magyarmezogazdasag.hu.
Rost- és antioxidáns-tartalom, beporzóbarátság
2019-ben Brul úgy döntött, visszahozza ezt a növényt a holland mezőgazdaságba. A tény, hogy gluténmentes, magas a rost- és antioxidáns-tartalma, nagyot dobott a népszerűségén. Emellett pedig beporzóbarát mivolta is nagy segítség volt, mivel Hollandia méhfajainak több, mint fele kihalással veszélyeztetett.
Négy évvel ezelőtt vetették el újra Groningenben a hajdinát: egy gazda Brul segítségével hozott létre egy egyhektáros ültetvényt.
A kísérlet olyan sikeres volt, hogy mára 23 gazda 85 hektáron vetette el a növényt Groningenben és Drenthében.
A hajdina, mint nyári főnövény, jól érzi magát a sovány, homokos kelet-hollandiai talajokon. Kevés kártevője ismert, és nem érzékeny a fagyra sem. 2021-ben hektáronként 1750 kg termést produkált. Ez kicsit alatta maradt az 2000 kg-os célnak, köszönhetően a virágzás alatti kedvezőtlen időjárásnak.
Dúsan elágazó szára elnyomja a gyomokat
A hajdina remek takarónövény is, ami segíti a talajok regenerálódását, míg a dúsan elágazó szára elnyomja a gyomokat. Ugyanazon a területen a Sijbengához hasonló gazdálkodók rendszerint gabonát termesztenek télen, általában búzát, majd burgonyát, cukorrépát vagy más zöldségfélét tavasszal.
Nyáron Sijbenga keskenyebb sávokban termeszti a hajdinát, más biodiverzitást segítő terményekkel vegyesen, mint a borsó vagy a csillagfürt (mindkettőt a magjáért). Általában május közepén vetnek, és egy hónap múlva várható a virágzás. A több millió virág igen vonzó a mézelő méheknek és a vadon élő beporzóknak is.
A hosszú virágzási időszak, amely a késő augusztusi betakarításig tart, biztosítja a rovarok számára a táplálékot egy olyan időszakban, amikor a legtöbb mezőgazdasági területen nem található elég nektár.
This Fijen, a holland Wageningeni Egyetem adjunktusa tanulmányozta a hajdinaföldön található rovarokat. „Kutatásunk szerint a virágzás maximumának idején bármikor átlagosan 6500 vad beporzót találni egy hektár hajdinaföld fölött, ami a jelenlévő beporzók 51 százaléka” – mondta. „Ebbe beletartozik 28 zengőlégy-, 12 vadméh- és 13 lepkefaj.” A maradék 49 százalékot a háziméhek teszik ki.
A háziméheket vonzzák a hajdinaföldek
Fijen és kollégái azt is megfigyelték, a háziméheket vonzzák a hajdinaföldek. Ilyenkor elhagyják a közelben lévő más területeket, így az ott élő többi beporzó számára kisebb kompetíciót jelentenek. „Ez rámutat arra, hogy a hajdina termesztésében óriási lehetőségek rejlenek a biológiai sokféleség megóvása terén a mezőgazdasági tájakon” – mondta Fijen.
Azt is megállapították, hogy hektáronként két méhkaptár elhelyezése nem befolyásolja a vad beporzók mennyiségét, azonban segíti a hajdinatermés növelését, ami előnyös a gazdák számára.
Párnatöltelék lesz a héjából
Mostanra a hajdinaprojekt remekül halad, azonban nem volt ilyen egyszerű az indulás. Brul több kísérletet is végzett, hogy megtalálja a legjobb fajtát. De a termés feldolgozása is problémás volt eleinte, egészen Lengyelországig kellett vinni a hajdinát, hogy meghántolják – pedig 150 évvel ezelőtt Hollandia keleti részén minden faluban volt egy hajdinahántoló malom.
Brul pedig mindenre gondolt: a hajdina héjának is keresett vevőket, ez ugyanis kiválóan hasznosítható párnatöltelékként. Elmondása szerint fontos, hogy összekössék az ellátási lánc szereplőit, így megfelelő egyensúly lesz a gazdák által igényelt és a fogyasztók által megfizethető ár között.
