A talaj humusztartalmának emelésének módjairól, fontosságáról több cikkünkben írtunk már. A talajvizsgálati eredmények értékelésénél, a tápanyagterv készítésénél fontos módosító tényezőként szerepel a szármaradványok bedolgozása vagy elhordása a területről. De hogyan befolyásolja a talaj tápanyagtőkéjét a bedolgozott szármaradvány?
A tápanyag-utánpótlás tervezésénél a gazdaságossági szempontok figyelembe vételével annyi műtrágya hatóanyag kijuttatására kell törekednünk, amennyit növényeink igényelnek. A szükségesnél kevesebb hatóanyag a termőhelyi adottságok kihasználásának gátja lehet, a feleslegben kijuttatott hatóanyag pedig már nem hasznosul, veszteségként jelentkezik. A gyakorlatban a túl kevés és a túl sok között nagyon kicsi az a rés, amelyet eltalálni igazi kihívást jelentő feladat. Számos módosító tényező közül most a fajlagos tápanyagigény szerepét kívánjuk pontosítani.
A fajlagos tápanyagtartalom megmutatja az 1 tonna termés és a hozzá tartozó szár tápelem-tartalmát. A termés és a szalma/szár hatóanyagtartalmát nem célszerű együtt kezelni (lásd az ábrát), mivel az egyes növényi részeket általában külön hasznosítjuk. A termést a területünkről elhordjuk, ezzel ennek tápanyagtartalma is elkerül onnan. A szármaradványok, ha egyéb gazdasági cél nem kívánja úgy, a területen bedolgozásra kerülnek. Az ábrán látható, hogy a termés és szár tápelemtartalma között jelentős eltérések vannak: a nitrogén nagy része a termésben, a kálium hatóanyag nagyobb része viszont a szárban található.
Az aratást követően a területen hagyott szalma/szár amellett, hogy növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, a talajba bedolgozva tápelemforrásként is szolgál a következő kultúrák számára. A búza esetén az átlagos szem:szalma arány 1:1, vagyis egy tonna termés mellett közel egy tonna szalma is keletkezik. Öt tonna búzaszalmának 60 kg nitrogén-, 13,5 kg foszfor- és 100 kg (!) káliumtartalma van. Ez a hatóanyag-mennyiség műtrágya mennyiségre átszámolva 220 kg 27%-os nitrogén (MAS), 75 kg 18%-os foszfor (HYP), és közel 170 kg kálium (MOP) műtrágya hatóanyagtartalmának felel meg, melynek költsége sem hagyható figyelmen kívül – ez hektáronként akár 40 000 Ft is lehet.
Az aratást követően, amikor döntünk a szármaradványok sorsáról, vegyük figyelembe annak a talajéletre, valamint a talaj tápanyag-ellátottságára gyakorolt hatását is. Az egyre kevesebb szervestrágya, a pillangósok vetésszerkezetben elfoglalt alacsony részaránya miatt a területen maradt melléktermék egyenletes szétterítése és beforgatása, a művelési módtól függő mulcsozása, vagy a felszínen hagyása a szervesanyag és a tápanyagok egyszerűen kivitelezhető pótlása lehet.
Szerző: Déméter Biosystems Bt.
(x)
