A szójaliszt ára magas és állandóan ingadozik, a baromfitermelésnek pedig fenntarthatóbbnak kell és lehet lennie. A takarmány fehérjetartalmának csökkentése és a kristályos aminosavak használatának növelése hatékony módja lehet e két nagy kihívás kezelésének. A Trouw Nutrition új kutatása új meglátásokkal szolgál ebben a témában.
Az intenzív brojlertermesztésben a nyersfehérje (CP) a takarmány egyik kulcsfontosságú összetevője. Az emésztetlen CP és a húgysav, a nitrogén (N) anyagcseréjének egyik legfontosabb terméke azonban a környezetbe ürül, és negatív hatással van az ökoszisztémákra. Továbbá egyre több kritika éri a latin-amerikai szójalisztet (SBM), mint az európai baromfitápok fő fehérjeforrását, nem fenntarthatónak minősítve. A CP csökkentése egyszerű módja a nitrogénkibocsátás csökkentésének, alacsonyabb takarmányköltségekhez és jobb fenntarthatósághoz vezet.
Az AA-szükségletekkel kapcsolatos ismeretekre van szükség
A CP-szintek biztonságos csökkentését a baromfitápokban kiegyensúlyozott módon kell végrehajtani. A CP-tartalom csökkentése ugyanis csökkenti az aminosavak (AA) kínálatát az étrendben. Ezért a baromfitakarmányokat speciális kristályos aminosavakkal (CAA) kell kiegészíteni a korlátozó AA-ellátás fenntartása és a baromfi teljesítményének biztosítása érdekében.
Az L-lizin (L-Lys), a DL-metionin (DL-Met) és az L-treonin (L-Thr) általánosan használt ipari takarmány minőségű CAA a baromfitápokban. Ezen felül látható, hogy az iparilag előállított L-izoleucint (I-Ile), L-valint (L-Val) és L-arginint (L-Arg) fokozatosan beépítik a baromfi takarmányába.
A takarmány fehérjetartalmának sikeres csökkentéséhez tehát az összes AA-szükséglet pontos ismerete és a táplálék AA-ellátottságának biológiai hozzáférhetősége szükséges. Bár ez az ismeretanyag egyre bővül, még mindig vannak hiányosságok például a különböző takarmányok és takarmányozási szakaszok optimális fehérjetartalmával és AA-szükségletével kapcsolatban.
Az úgynevezett nem esszenciális AA-k minimális tartalmára vonatkozó ajánlásokkal kapcsolatos információk szintén korlátozottak. Bár a madarak (bizonyos szinten) maguk is képesek előállítani ezeket az AA-kat, az alacsony CP-értékű takarmány jelentősen korlátozhatja a glicin (Gly) és a szerin (Ser) táplálékkal való ellátottságát, hangsúlyozva az endogén módon szintetizált AA-k szükségességét, és potenciálisan csökkentheti a teljesítményt, ha a követelmények nem teljesülnek.
A Gly és a Ser két egymásba átalakuló aminosav. Ennek eredményeképpen a táplálkozási ajánlásokat gyakran Gly+Ser vagy Gly- egyenértékben fejezik ki. Egyes régiókban (pl. Latin-Amerikában) a kristályos Glyt fokozatosan adják a táplálékhoz a kínálat növelése érdekében, kivéve az EU-t, ahol a glicin a 2b. kategóriába sorolt ízesítő komponens. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a takarmányoknak minimális Gly+Ser tartalommal kell rendelkezniük, különben a Gly és a Ser növekedést korlátozó tényezővé válhat.
Az SBM helyettesítése AA fokozatos hozzáadásával
A fenntarthatóbb és költséghatékonyabb takarmányok előállítása érdekében a Trouw Nutrition vizsgálatot indított annak érdekében, hogy megvizsgálja az SBM részleges helyettesítésének hatásait kristályos aminosavakkal (CAA) a követelmények teljesítése érdekében. A CAA-k kereskedelmi forgalomban kapható AA-k (mikroorganizmusok erjesztésével állítják elő), és lehetővé teszik a takarmányozók számára, hogy javítsák az AA-egyensúlyt a takarmányban, miközben csökkentik a fehérjetöbbletet. Egy utóvizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a brojlertakarmányok minden etetési fázisában szükséges-e a Gly+Ser minimális tartalma.
Mindkét vizsgálatban a CP-tartalmat 20,1%-ra, 19,2%-ra és 17,3%-ra csökkentették a növendék-1, a növendék-2 és a befejező szakaszokban. A kutatók ezután megvizsgálták a növekedési teljesítményre, a takarmányfelvételre, a takarmányhatékonyságra, a hasított test hozamára, a N-kiválasztásra és a lábtáji elváltozásokra gyakorolt hatást a különböző kinövési fázisokban.
– Indító fázis: 0-9. nap
– Növendék-1 fázis: nap: 9-21. nap
– Növesztő-2 fázis: nap: 21-31. nap
– Befejező fázis: nap: 31-41. nap
Az 1. vizsgálat (1860 madár) azt vizsgálta, hogy a kukorica-SBM alapú takarmányokban az SBM részleges helyettesítése milyen hatással van a CAA fokozatos hozzáadásával az első nyolc limitáló aminosav (beleértve a Gly+Sert) szükségletének kielégítésére. Minden madarat ugyanazzal a starterfázisú táppal etettek (22,8% CP). Mind a tenyésztési fázisban, mind a befejező fázisban a kontroll CP-tartalom csökkent (2,1%-ig) a CAA fokozatos hozzáadásával a különböző kezelési csoportokban.
A 2. vizsgálat (1488 madár) azt a hipotézist tesztelte, hogy a brojlertakarmányokban minimális Gly+Ser tartalomra van szükség, ahogyan azt a korábbi kutatások is sugallták. A takarmányokat kristályos Glyvel vagy anélkül állították össze, és egy egyszerű (csak kukoricát és SBM-et tartalmazó) vagy egy összetett (kukoricát, búzát, SBM-et és repcemaglisztet tartalmazó) táppal szemben tesztelték.
Jobb madárteljesítmény
A jelenlegi kísérletek során minden madár egészségesnek tűnt, és nem észleltek semmilyen nyilvánvaló betegséget. A mortalitás nem különbözött a kezelések között, és alacsony volt (2,3 ± 0,8% az összes kezelés átlagában).
A kutatók feltételezték, hogy a teljesítményt a csökkentett CP-jű kezelések nem befolyásolják, ha a nyolc első limitáló aminosav (beleértve a Gly+Sert) minimális ellátása biztosított. És az eredmények ezt megerősítették.
Az 1. vizsgálatban a CP-tartalom csökkentése és a CAA fokozatos növelése a következőket eredményezte:
– Növekedett a testtömeg, az átlagos napi hízás (ADG) és az átlagos napi takarmányfelvétel (ADFI) a tenyésztő-1, a tenyésztő-2 és a befejező fázisban.
– Javult a takarmányátalakítási arány (FCR), amikor az FCR-t a végső testtömeghez igazították.
– A 0 pontszám (nincs lábtáji elváltozás) gyakoribb előfordulása a madaraknál.
– Jobb hasított súly és hozam
– Jobb becsült N-felhasználás a takarmányban, ami a legalacsonyabb CP-értékkel végzett kezelésnél 10%-os javulásban mutatkozott meg (59,9 % a 65,9 %-kal szemben). A teljes N-kiválasztás 16%-kal csökkent a kontrollhoz képest.
A 2. vizsgálatban a Gly+Ser-tartalom vizsgálata azt mutatta, hogy:
– Az FCR jelentősen javult a korai fázisokban (21 napig), ami megerősíti, hogy a Gly+Ser-tartalmat ezekben a fázisokban figyelembe kell venni, függetlenül a felhasznált takarmány-összetevők mennyiségétől.
– a teljesítményt nem befolyásolta a növendék-2 és a befejező szakaszokban, ha a minimális Gly+Ser-tartalmat figyelembe vették.
Következtetés
Az SBM nemcsak drága, hanem fenntarthatósági szempontból is szükséges, hogy csökkentsük az e fehérjeforrásra való támaszkodásunkat. A Trouw Nutrition által végzett munka azt mutatja, hogy a baromfitáplálkozási szakemberek sikeresen és biztonságosan csökkenthetik az SBM szintjét a CAA megfelelő beépítésével. A régiótól, a helyi piaci igényektől és a környezetvédelmi előírásoktól függően ez a gyakorlat alkalmazható a takarmányköltségek csökkentésére vagy a baromfitakarmányok fenntarthatóbbá tételére. Vagy mindkettő.
Mégis, további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megtudjuk, lehet-e még tovább csökkenteni a CP-százalékot anélkül, hogy az a növekedési teljesítményt hátrányosan érintené. Szükséges ezt több, más nyersanyagokkal (pl. búzával vagy alternatív gabonaösszetevőkkel) összeállított takarmányon is tanulmányozni.
A Wilfredo D. Mansilla, Saritha Saraswathy és Ana I. García-Ruiz által készített teljes tanulmány a Poultry Science című szaklapban jelent meg.
(Forrás: allaboutfeed.net)
