De azért az uborka a közönséges takácsatka egyik kedvenc tápnövénye. A nagy felületű levélzet fonáki részén a takácsatkák számára rendkívül kedvező feltételek alakulnak ki. Különösen aszályos esztendőkben, a tenyészidő második felében szembetűnő a kártétele. Olvassa el, mit érdemes tudni róla!
Ahogy a címben is írtuk, széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Kártétele zöldségféléken, dísznövényeken, esetenként gyümölcsféléken jelentős. A termesztett növényeken kívül akár a gyomnövényeken is elszaporodhat.
A közönséges takácsatka kárképe
A levelek fonákán pókhálóra emlékeztető, de annál finomabb szövedék védelmében 0,5 mm körüli, nyolclábú állatok szívogatják a leveleket. A károsított növény párologtatása a szívogatáskor ejtett sebek nyomán ugrásszerűen megnövekszik. Ezért a növény teljesítőképessége csökken. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, esetleg el is száradnak.
A közönséges takácsatka által uborkán okozott tünet nagyban hasonlít a magnéziumhiány okozta elváltozásokra. A két tünet elkülönítése mégis rendkívül egyszerű: a közönséges takácsatka károsította levelek fonákán minden esetben megtalálhatjuk a kártevőt vagy a szövedékét.
Növényházakban és szabad földön egyaránt megjelenik. A megtámadott növények párologtatása szabályozhatatlanná válik, és a fokozott párologtatás káros a növények teljesítőképességére. Széles tápnövényköre és kozmopolita volta miatt az egyik legjelentősebb kártevő.
A közönséges takácsatka fejlődésmenete
Szárazság- és melegkedvelő állat. Alacsonyabb hőmérsékleten (15–20 °C) fejlődése 3–4 hétig is eltart. 20 °C felett fejlődése felgyorsul, 25–30 °C közötti hőmérsékleten akár két hét alatt is kifejlődhet egy nemzedéke. Bár melegkedvelő faj, szabad földön, a növénymaradványok között, a fák kéregrepedéseibe húzódva jól tűri a telet. Az áttelelt nőstények április közepétől kezdik a tojásaik lerakását. Ekkor gyakran gyomnövényeken, gyümölcsfákon jelennek meg. A nőstények sárga, gömb alakú tojásaikat (gyakran szövedék védelmében) rakják a levél fonákára. A közönséges takácsatka többször vedlik, majd kifejlett egyeddé alakul át. Soknemzedékű faj.
Növényházakban termesztett tápnövényein a levegő páratartalmának tartósan alacsony értéke a tömeges elszaporodásához vezet.
Az alsó, idős levelek hetenkénti vizsgálatával, ötszörös nagyítású kézi nagyító segítségével a takácsatkák jól észlelhetők.
Kémiai védekezés a takácsatka ellen
A szabadföldi uborkát a közönséges takácsatka a lomblevelek megjelenését követően a tenyészidő végéig veszélyeztetheti. A kártétel mértékét több tényező befolyásolja. Amennyiben az uborka közvetlen szomszédságában gyommal borított növényállomány vagy a közönséges takácsatka által károsított növények (pl. gyümölcsfák) vannak, fokozottan számolni kell a megjelenésével. A gyomos terület melletti uborkát a gyomnövények pusztulását követően az elvándorló atkák egyik napról a másikra ellepik. Minél fiatalabb uborkán jelenik meg a közönséges takácsatka, annál nagyobb a kártétel kialakulásának esélye. A síkművelésben és a támrendszer mellett termesztett uborkát a takácsatka válogatás nélkül károsítja. A talajon futtatott uborkánál (a fiatal növényállomány kivételével) alig van lehetőség a levél fonákán károsító állatok elleni hatásos védekezésre, mert a levelek fonákát a hagyományos szántóföldi növényvédő gépekkel nem lehet permetezni.
A közönséges takácsatka elleni kémiai védekezésre uborkán leginkább a termésszedés megkezdéséig tartó időszakban van lehetőség. A későbbiekben a rendszeres, gyakori szedések nem teszik lehetővé a hosszú várakozási idejű atkaölő szerek használatát. A növényvédő szert a takácsatkák élőhelyére, azaz a levelek fonákára kell permetezni. Nem szabad megvárni, hogy a takácsatka jelenlétét a leveleken okozott kárkép mutassa. A takácsatkák megjelenését követően a védekezést azonnal el kell kezdeni.
A kémiai védekezésre a speciális atkaölő hatóanyagok közül az uborkában amitráz, fenbutatin-oxid és fenpropatrin, hexitiazox engedélyezett. Az atkaölő mellékhatású fenpropatrin hatóanyagú Danitol 10 EC (0,1%) az uborkát károsító mezei poloskák és a takácsatkák együttes megjelenésekor mindkét kártevőcsoport ellen jó eredménnyel használható.
Az ellenségem ellensége a barátom
Azokban az országokban, ahol fejlett a zöldséghajtatás, a növényházakban termesztett növényeken károsító közönséges takácsatka elleni biológiai védekezés az üvegházi ragadozóatka (Phytoseiulus persimilis) kibocsátásával általánosan elterjedt. A ragadozóatkák jelenléte az uborkában és a paprikában nemcsak kívánatos, hanem a rezisztencia- és szermaradvány gondok miatt elkerülhetetlen Magyarországon is. Az üvegházi ragadozóatka a közönséges takácsatka valamennyi fejlődési alakját támadja, és az állat testnedveinek kiszívásával elpusztítja azt. A biológiai védekezés alatt a közönséges takácsatkán elszaporított üvegházi ragadozóatkákat kibocsátják abba a növényállományba, ahol a takácsatkák már jelen vannak.
Az összeállítást a Növényvédelem című könyv anyaga alapján készítettük.
Azt, hogy hogyan védekezzen az uborka kártevői ellen, korábban itt írtuk meg.
