A 2022-es aszály által súlyosan érintett gazdálkodók már ezt a termelési évet is csak a tartalékaik mozgósításával tudták megkezdeni. Idén a termelők jelentős hányada veszteséget szenved el a gabona és olajos növények termesztésével, így az őszi munkálatok finanszírozása sokak számára komoly kihívást jelent, különösen úgy, hogy áll a piac, nyomott áron is akadozik az értékesítés – áll a MOSZ elemzésében. A szervezet szerint nagy szükség lenne kedvezményes hitelprogramok indítására és az AÖP részleteinek újragondolására.
Sok növénytermesztő idén rossz évet könyvelhet el, a többségük nem csak a kalászosok hozamában csalódott, hanem a piaci árak miatt is rendkívüli keserűséget érez – írta elemzésében a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége (MOSZ). Az Agrárszektornak eljuttatott elemzés szerzői, Csősz Tibor és Oláh Endre hozzátették, hogy a tavalyi aszály következményei, a sok esetben az előző év őszén még rendkívül drágán beszerzett műtrágyák költsége, az egyéb input anyagok áremelkedése, az infláció hatása és a munkabérek emelkedése rendkívüli szorításban tartja a gazdálkodókat. Mindezt tetézi az ukrán gabona dömpingje, és az, hogy az elhibázott exportbejelentési kötelezettség miatt a külföldi piacaink egy részét is elvesztettük – fogalmaztak.
A túl nagy költségek és az export helyzete
Igaz ugyan, hogy egyes költségtényezők árszintje valamelyest mérséklődött – ez azokat már nem vigasztalja, akik az idei gabonát tonnánként 400 ezer forintos műtrágyával táplálták -, de még így is jóval magasabbak, mint akár csak 2 évvel ezelőtt. Ráadásul a növényvédő szerek, vagy épp az üzemanyag ára folyamatosan emelkedik. A 480 forintos hatósági ár után a gázolaj ára 630 forintra emelkedett – ami a kelet-közép európai országok árszintjét vizsgálva kiugróan magas – és a már bejelentett jövedéki adó emelés következtében jövő év elejétől akár 700 forint fölé is kerülhet. Ez hatalmas versenyhátrány a hazai gazdálkodóknak – tette hozzá az elemzés.
A kalászosok és olajos növényeink jelentős hányadát külföldre értékesítjük. Idén – részben a már említett exportbejelentési kötelezettség következményeként, részben pedig az ukrán gabona miatt – a korábbi partnereink kereslete erőteljesen csökkent. Ez látszik a külkereskedelmi számokon is, 2022 júliusától havonta 100 ezer tonnával kevesebb búza ment ki az országból, míg kukoricából tavaly ősztől a csökkenés havi mértéke 150 ezer tonna – ez utóbbi persze az export árualap hiányából is fakad – írták.
Túl alacsonyan az árak
Jelenleg olyan alacsony árakat ígérnek a kereskedők a kalászosokért, hogy azok, akik azonnali értékesítésre kényszerülnek, átlagterméssel számolva hektáronként 150 ezer forint veszteséget kénytelenek elkönyvelni. A helyzet abszurditására jellemző, hogy ezen a végtelenül nyomott áron sincs kereslet, a piac gyakorlatilag mozdulatlan.
A búza párizsi tőzsdei ára aktuálisan 90 ezer forint körül alakul tonnánként, miközben a hazai kereskedők, integrátorok csak 60-65 ezer forintot ajánlanak az étkezési búzáért. Azaz a hazai felvásárlási árak mintegy 30 százalékkal maradnak el a nyugat európai áraktól, de elmaradnak a térségben kialakult felvásárlási árszinttől is. Lengyelországban például – ahol ugyanúgy megszenvedik az ukrán import hatását – az ajánlati árak a hazai búza árakat mintegy 10-15 ezer forinttal haladják meg tonnánként.
Ott tartunk, hogy a hektáronkénti ráfordítás szintje a két-három évvel ezelőtti termelési költség duplája, miközben a búza ára alig haladja meg az akkori értéket. A termelők emiatt rendkívül nehéz helyzetben vannak, sokan az utolsó tartalékaikat élik fel – fogalmaztak a MOSZ elemzésében.
A kisebb területeken termelők helyzetét az is nehezíti, hogy azok a helyi integrátorok, akik eddig nem csak gépi szolgáltatást nyújtottak nekik, hanem a megtermelt terményt is felvásárolták, az idén – a pénzügyi helyzetük és befagyott piac miatt – sok esetben nem tudják megvenni tőlük a termést. Ezért pedig vagy rendkívül alacsony áron megpróbálnak rá vevőt találni, vagy tárolni kényszerülnek azt. Bármelyik opciót is választják, a soron következő őszi munkák finanszírozása számukra sem lesz egyszerű mutatvány – közölték.
Nehéz az AÖP szabályozásnak megfelelni
Mindezen problémák mellett a gazdálkodók az európai uniós Közös Agrárpolitika 2023-tól életbe lépett új szabályainak való megfeleléssel is küzdenek. A változás negatívan érinti a termelési gyakorlatokat és megnöveli az adminisztrációt is. Míg 2022-ig az alap-, és zöldítési támogatás viszonylag egyszerűen teljesíthető feltételek mellett volt lehívható, addig 2023-tól mind az alap-, mind az úgynevezett AÖP támogatás (ami kvázi a zöldítés helyét vette át) igénybe vételi feltételei megszigorodtak és 2024-től még tovább szigorodnak.
A támogatások most már csak jóval keményebb, sok esetben jelentős plusz költséget vagy terméskiesést okozó előírások teljesítésével vehetőek igénybe. Nem véletlen, hogy az AÖP-re a potenciális 5 millió hektár helyett 4 millió hektárra nyújtottak be támogatási igényt a gazdálkodók, a kifizetés pedig ennél is kisebb területet fog érinteni – írták.
Ebből az is következik, hogy a rendkívül szorult helyzetben lévő termelők egy része még a támogatásait érintően is jelentős kiesést fog elkönyvelni a tavalyi évhez képest.
Az elemzés szerzői megjegyzik: az AÖP kapcsán egy rendkívül sok adminisztrációval járó, a gyakorlattól sok esetben elrugaszkodott feltételrendszert alakítottak ki, ami – összehasonlítva más tagállamok gyakorlatával – a legkevésbé sem nevezhető termelőbarátnak. Ezeket a feltételeket a gyakorlati tapasztalatok alapján alapvetően felül kell vizsgálni. Ez olyan – a termelők mindennapi életét könnyítő – segítség lenne, aminek semmilyen költségvetési hatása nincs, egyszerű szabályozási kérdés – vélik a MOSZ szakértői.
Csak a hatékonyságnövelés segíthet?
A hazai termelési szerkezet kapcsán sokszor elhangzik, hogy a magasabb hozzáadott értéket tartalmazó növények irányába kellene elmozdulni. Azt azonban senki nem teszi hozzá, hogy mi lenne az az opció, ami érdemben csökkenteni tudná a szántóterület 70 százalékán termelt gabona és olajos növények területét. A magasabb hozzáadott értékű termékek felvevőpiaca nem bővül érdemben, így sok esetben a szemestermények egymás közti arányának alakítása jelenti jelenleg az egyetlen érdemi beavatkozási lehetőséget. Ismert az állattenyésztés helyzete is, „bőrbe kötve” sem tudunk érdemi előrelépést elérni – közölték.
Valós kiutat a hatékonyság jövedelemszempontú növelése jelenthet, ehhez azonban beruházásokra és fejlesztésekre van szükség.
A saját erő azonban nagyon sok gazdaságnál jelenleg már nem áll rendelkezésre, a piaci hitelek kamatai kitermelhetetlenek. Pályázati, támogatási lehetőségek nincsenek, az ígéretek szerint a vidékfejlesztési támogatások meghirdetésének menetrendje majd csak ősszel kerül összeállításra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a támogatói okiratokhoz is csak 2024 második felében juthatnak a termelők – vélekedtek.
Kedvezményes forrásra lenne szükség
Sokaknak ráadásul a terveikkel ellentétben be kellett raktározniuk a megtermelt gabonájukat, ami az őszi betakarítású növényeknél raktározási gondok kialakulásához is vezethet. Ebben a helyzetben rendkívül nagy szükség lenne a termelők által igénybe vehető kedvezményes hitelkonstrukciókra – például olyanra, amit az aszálykárral érintett növénytermesztők, valamint állattartók az úgynevezett „Aszálykáros” Agrár Széchenyi Kártya folyószámlahitel keretében vehettek igénybe. Ez a konstrukció azonban már nem érhető el a mezőgazdasági termelők számára, holott a nemzetgazdaság minden más ágában van a KKV-k számára ehhez hasonló kedvezményes kamatozású konstrukció. Égető szükség lenne rá az agráriumban is – írták a MOSZ elemzés szerzői.
