Az emberiség meglehetősen régen, a tudomány jelenlegi ismeretei szerint már 8-10 ezer éve foglalkozik azzal, hogy begyűjtse a méhek által termelt mézet. A tevékenységet az idők kezdete óta és még ma is füst segítségével a legkönnyebb megtenni. Hogy miért van ez? Füsttel igyekeznek megnyugtatni a rovarokat. Ez pedig két, együttesen jelentkező dologra vezethető vissza. A veszély és a kommunikáció megzavarása okozza a hatást, amivel a méhészek egyszerűbben gyűjthetik be a mézet.
A Telex írta meg, hogy a füst alapú technológia alkalmazása sokat változott, az alapja viszont 10 ezer éve ugyanaz. Ahogy egy Valencia melletti őskori rajzon, a Pókok barlangjában készült ábrázoláson is jól látszik, már nagyjából 8-10 ezer évvel ezelőtt is füst, vagy legalábbis tűz segítségével próbálták meg elvenni a méhek mézét.
A két ok alapja
A méhészek egy része ma is füsttel igyekszik megnyugtatni a rovarokat. Ez pedig két, együttesen jelentkező dologra vezethető vissza. A füst megjelenése azt jelzi a méheknek, hogy tűz, vagyis veszély közeleg. Erre úgy reagálnak, hogy felkészülnek a fészek elhagyására, ám mivel ez potenciálisan egy teljesen új otthon felkutatását és létrehozását is magában hordozza, ösztönösen úgy számolnak, hogy rengeteg energiára lehet szükségük. Ezért annyi mézet szívnak a gyomrukba, amennyit csak tudnak, hogy ezzel biztosítsák a minél további túlélést. Teli gyomorral viszont nem, vagy csak alig tudnak csípni. Így aztán, ha füstölővel érkezik a méhész a kaptárakhoz, hamar biztonságban lesz – írták.
A füst másik, a méhész szempontjából jótékony hatása pedig az, hogy jelentősen megzavarja a méhek kommunikációját. Ezek a rovarok ugyanis feromonokat kibocsátva kommunikálnak egymással, veszély esetén például az izopentil-acetát és a 2-heptanon erős szagú feromonokkal jelzik a többieknek, hogy valami baj van.
Ezek a vegyületek riasztási reakciót váltanak ki a többi méhben, amelyek viszont hasonló feromonokat termelnek, így hamarosan az összes méh riadóállapotba kerül, és készen áll megtámadni mindent, ami betolakodónak tűnik. A füst viszont megzavarja a méhek szaglását, így nem képesek érzékelni a feromonok alacsony koncentrációját.
Szaknyelven úgy mondanák ezt, hogy a füst csökkenti az antennák elektroantennográfiás válaszát. A köznyelvben viszont inkább úgy terjedt el a jelenség, hogy a füst lenyugtatja a méheket. A hatás viszont nem végleges, úgy 10-20 percen belül visszatér a méhek antennáinak érzékenysége, így ennyi idő van a méz begyűjtésére – írták.
