Az elmúlt években világszerte számos kutatócsoport kezdte használni a mézeket környezeti indikátorként. Ennek egyik oka, hogy a méz nagyon jól konzerválja a belé zárt összetevőket, egyfajta időkapszulaként használható a térség éghajlati, környezetszennyezési múltjának feltárásához. Baranyai Edina, a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének adjunktusa szerint a méhek által begyűjtött pollen és a nektár mindazokat az anyagokat tartalmazza, amelyek a begyűjtés területére (a talajra és a levegőre egyaránt) jellemzők.
Baranyai Edina, a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének adjunktusa szerint ezek az anyagok nem csak és kizárólag szennyezők és nem is minden esetben az emberi tevékenység következményei, de sok ilyen is van közöttük. Baranyai kutatása a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíj egyik nyertese lett.
62 éves mézet is vizsgáltak
Sokfelé lehet azt hallani, hogy a méz örök életű, hogy a méhek által hozzáadott anyagoknak köszönhetően a mézek korlátlan ideig megőrzik minőségüket, összetételük nem változik az évek múlásával. Ebből kiindulva feltételeztük, hogy a méz nemcsak az aktuális környezeti állapotról tudósíthat, hanem ha sikerülne régi mézeket szereznünk, akkor abból a múltbéli állapot is rekonstruálható lenne – mondta a kutató a mézvizsgálat módszeréről.
Először magyarországi termelői mézeket vizsgáltak meg, majd felhívást tettek közzé a méhészfórumokon, amelyben régi mézekből kértek mintát a termelőktől és a múzeumoktól. Összesen több mint 600 mézminta érkezett így a laborba, a legrégebbi 1959-es volt, egyes régiókból pedig egész mintasorozatokat kaptak. Volt egy termelő, aki az elmúlt 20 évből minden évben eltett az akkori mézből. Ez különösen értékes volt kutatási szempontból, hiszen az összes tőle származó minta akácméz volt, ugyanarról a területről, és a készítése során alkalmazott technológia is megegyezett. Vagyis a minták teljes mértékben összehasonlíthatók voltak, az összetételüket kizárólag az eltelt évek befolyásolták – írta az Euronews.
Összefüggések és bizonyítékok
A legrégebbi méz, amit kaptak, és elegendő mennyiség volt belőle, hogy elemezni tudják, 1959-ből származott. A mintákban alapvetően a szervetlen komponenseket mérték. Ezekből egyértelműen kirajzolódott, hogy az ólmozott benzin betiltása, illetve a környezeti ólomszennyezést okozó üzemek bezárása egyértelműen csökkentette a környezet ólomszennyezését. Ugyanígy egyértelmű volt a méhészeti technikák változása is: amikor kivonták a horganyzott edényeket a használatból, lecsökkent a mézek cinktartalma.
Atommagkutatókkal összedolgozva folytatódik a mézvizsgálat
A kutatók a debreceni Atommagkutató Intézet munkatársaival közösen radiokarbon-kormeghatározást is végeztek a mézeken. Ennek eredményeként a világon elsőként bebizonyították, hogy lehetséges az akácmézek szénizotópos kormeghatározása, hiszen az analízis eredménye jól illeszkedett a mézek valós korához.
„Olyannyira különleges mintákat jelentenek a mézek, hogy egyre többféle tulajdonságot, immár szerves anyagokat is mérünk belőlük. Az utóbbi időben már egy amerikai kutatócsoport is bekapcsolódott a vizsgálatokba. Több mint 130 mézmintát kaptunk az Egyesült Államok keleti partvidékéről” – mondta Baranyai Edina.
A méztermesztés és az egészség összefüggéseit is vizsgálják
A környezetben megjelenő szennyezőanyagok koncentrációjának mérése közvetlenül is fontos lehet a mézet fogyasztó emberek egészsége szempontjából. A kutató elmondta, hogy a méréseik alapján kiderült, mielőtt korlátozták volna a horganyzott edények és eszközök használatát, mérhetően nagyobb volt a belőlük kioldódó fémek koncentrációja a mézekben. Ezért is volt indokolt a használatuk szabályozása, aminek egyértelműen kimutatható hatása lett a mézek összetételére: lecsökkent a szennyezettségük. Az utóbbi két évtizedből már egyetlen olyan mézet sem találtak, amelyben a mért komponensek koncentrációja meghaladta volna az egészségügyi határértéket.
