Kezeljük a milliárd dolláros kárt okozó gyomokat ökotermesztésű állományokban is

A gyomok világszerte évente több 10 milliárd eurónyi veszteséget okoznak. Mindezt annak ellenére, hogy a konvencionális termesztési technológiákban a herbicidek az összes felhasznált peszticid felét-kétharmadát teszik ki. Az ökológiai termesztést folytató termelők számára is a legnagyobb nehézség a gyomok elleni védekezés. Az ő eszköztáruk viszont nélkülözi a szintetikus növényvédő szereket. Ezért támaszkodniuk alapvetően az agrotechnika elemeire, a mechanikai védekezésre és a növények gyomelnyomó képességére lehet és kell.

Az egyre tudatosabb fogyasztók igénylik az egészséges élelmiszert, ehhez pedig egészséges alapanyag termesztése szükséges. Ma már nem csak a kemikáliamentesség, hanem a funkcionális élelmiszer jelleg is szempont. Megoldást jelenthet a biotermesztésből származó növények felhasználása az élelmiszer előállításban, különösen az alapvető gabonanövényünkre, az őszi búzára.

Ökotermesztésben vizsgálták a búzafajták gyomelnyomó képességét
Ökotermesztésben vizsgálták a búzafajták gyomelnyomó képességét

Az igényekre választ keresve – biotermesztésben termeszthető, magas beltartalmi értékű, gyomokkal szemben jó kompetíciós képességgel rendelkező növény legyen – kerültek a figyelem középpontjába a korábban termesztett, majd szinte teljesen elfeledett ősi gabonafajok.

  • a tönke,
  • az alakor
  • és a tönköly.

Sikeres termeszthetőségük egyik jellemzője a jó gyomelnyomó képességük, mely párosul az extenzív körülmények között érvényesíthető, ezért gazdaságosan előállítható, beltartalmilag értékes termés előnyeivel. A kísérletet a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának munkatársai végezték, amiről a Biokontroll oldal számolt be. A Győr-Moson-Sopron megyei Enese határában ökológiai termesztési körülmények közt 5 búzafajta állományában vizsgálták a gyomviszonyokat. A vizsgált fajták közül 2 intenzív, 3 pedig ökológiai termesztésre javasolt, illetve alkalmazható fajta. Ez utóbbiak az Mv Hegyes tönke, az Mv Menket alakor és a Martongold tönkölybúzák voltak. Céljuk az volt, hogy képet kapjanak a vizsgált őszi búza fajták gyomelnyomó képességéről.

Az volt a hipotézisünk, hogy az intenzív termelésre nemesítés során megkopik a növények (gabonák) gyomelnyomó képessége. Ezért tettük be a Manhattan fajtát is, hogy lássuk így van-e.

Roszík Péter
A vizsgálatba vont fajták

A tönke és az alakor képezték az emberiség élelmiszerellátásának alapjait már közel 10.000 évvel ezelőtt. Csak a XIX. század második felében szorultak ki a termesztésből. A fogyasztói figyelem a közelmúltban ismét fokozottan fordult feléjük, mivel ezek a fajok jelentős mennyiségű bioaktív anyagot termelnek. A többi ősi gabonafaj termesztőihez hasonlóan a tönkével és az alakorral foglalkozó gazdák is kiegészítő, területalapú támogatáshoz juthatnak az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból. Ezzel ösztönzik a kultúrtörténeti és genetikai szempontból kiemelkedő jelentőségű, veszélyeztetett, ritka szántóföldi fajták termesztését (61/2009.(V.14.) FVM rendelet). Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében létrejött egy, az ökotermesztésben alkalmazható fajok, fajták nemesítésére szakosodott kutatócsoport, amely a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. közreműködésével lefektette az organikus nemesítés feltételrendszerét és módszertanát.

A tönke (T. turgidum L. subsp. dicoccum) ősi gabonaféle. Mai kedveltsége, termesztésbe visszakerülése egyrészt köszönhető a funkcionális élelmiszerek iránti igénynek, másrészt a területalapú támogatásoknak. Négy alfaja, számos tájfajtája és változata alakult ki, ami együtt jár nagyfokú alkalmazkodó – és ellenálló képességével. Az MTA ATK MGI Génmegőrzési és Organikus Nemesítési Osztályán Dr. Kovács Géza nemesítette hazánk egyetlen tönke fajtáját, a kísérletben is szereplő Mv Hegyest, mely rendkívül jól bírja a szélsőséges termesztési körülményeket. A fajta bokrosodó és gyomelnyomó képessége kiemelkedő. Gyomos területeken a már jól bokrosodott állomány a gyomfésűzést meghálálja, ezen túl további beavatkozást már nem igényel.

Az alakor is részt vett

Magyarországon a XIX. század közepéig termesztették a rendkívüli alkalmazkodóképességű, szinte minden betegséggel szemben ellenálló alakort. Az alakor fajták nemesítése során megállapítást nyert (beltartalmi gazdagságuk, jó terméshozamuk mellett), hogy az alakor egyes típusai jelentős allelopatikus aktivitással rendelkeznek bizonyos fejlődési fázisokban. A szárbaindulást követően gyakorlatilag meggátolják a gyomok kelését és fejlődését. Ennek nem csak az említett allelopatikus hatás lehet az oka, hanem az állomány alapvető gyomelnyomó képessége is. Az alakor nagyon jól bokrosodik, hamar záródik akkor is, ha tág térállásban vetik (2,5-3 mó csíra/ha). Kísérletükben az Mv Menket nevű törpe alakor (T. monococcum L. subsp. monococcum) fajtát használták. Éréskori magassága csupán 70-80 cm. Termesztéstechnológiai igénye minimális, tulajdonképpen csak vetni és aratni kell. De gyomokkal erősen fertőzött területen a jól bokrosodott állományban végzett gyomfésűzést meghálálja.

A kísérletben szereplő harmadik extenzív termesztésre alkalmas fajta a hazánkban ma elérhető legbőtermőbb tönkölybúza, az Mv Martongold. „Tiszta” tönköly (T. aestivum L. subsp. spelta). Búza ősei nincsenek, ezért igényes export piacokra is ajánlható, ökotermesztésre javasolt. Csökkentett csíraszámmal vethető, csakúgy, mint a tönke (URL1).

A kísérletben szereplő mindkét intenzív fajta étkezési búza (Triticum aestivum L.). Az Mv Karizma ősszel és tavasszal egyaránt vethető ún. járóbúza. Különlegessége beltartalmában rejlik, minősége megközelíti a kanadai búzákét. Vetése normál tőszámmal ajánlott (URL 2). A Manhattan étkezési búza a legelső, intenzív termesztésre nemesített búzafajta.

A vizsgálat körülményei

A Győr-Moson-Sopron megyei Enese határában ökológiai termesztési körülmények között (átállás első éve) 1,2 ha-os táblán vizsgálták az említett 5 búzafajta gyomviszonyait. A tábla talajának fizikai félesége agyagos vályog. A búza előveteménye Hybrirock hibrid repce volt, mely alaptrágyaként 200 kg/ha Complex (15/15/15)-et, fejtrágyaként 2015 tavaszán 200 kg/ha ammónium-nitrát műtrágyát kapott. A repcét 2015. július 2-án takarították be, hozama 3,5 t/ha. A repce betakarítását követően augusztusban kétszer végeztek tarlóhántást tárcsával. A magágyat 2015. október 3. dekádjában és vetés előtt készítették, a vetés 2015. november 2. dekádjában történt.

A búza állományáról szemrevételezéssel, illetve 1 méteren történt tőszámlálással alkottak képet (fajonként 4 ismétlés). Az első szemrevételezés március 17-én történt. A második szemrevételezést és ezzel együtt a gyomfelvételezést 2016. május 26-án végezték, 1-1 parcellán 4 ismétlésben. Az elemzések során összehasonlították az 5 búzafaj tőszámviszonyait és értékelték a kultúrák gyomosodási viszonyait, figyelembe véve az egyes parcellákban a 4 ismétlésben fellelt gyomok összes darabszámát és az ismétlések átlagait. Hipotézisük igazolására az egyes fajok gyomelnyomó képességét statisztikai módszerekkel elemezték (F- és t-próba).

A májusi gyomfelvételezés során a táblát bejárva megállapították, hogy a tábla talajának állapota nem egyöntetű: a magasabban fekvő részek szárazak, míg a mélyen fekvő részei vizesek. Mivel a talaj nedvességi állapota befolyásolja az egyes parcellákon található teljes növényállomány fejlődését, fejlettségét, az egyes parcellák gyomviszonyainak statisztikai módszerekkel történő összehasonlításából levont következtetések csak fenntartásokkal kezelhetők, a vizsgálatok megismétlése, folytatása szükséges.

Az egyes búzafajták gyomosodási viszonyainak értékelése

A tábla első szemrevételezésekor (2016.03.17.) megállapították, hogy jól megkülönböztethetők az állományok, valamint gyomfelvételezésre nincs szükség, mert nem tapasztaltak korai gyomosodást. A gyommentes állapot egyrészt az előző években végzett következetes művelésnek, másrészt a sok csapadékkal is együtt járó lassú felmelegedésnek volt köszönhető. A tábla talaja nedves volt. A gyomfelvételezés idején (2016.05.25.) az egyes állományok megfelelően zártak és szinte teljesen egészségesek voltak (foltokban sárga rozsdafertőzést detektáltunk a tönkében). Az adott időpontban elvárható, rájuk jellemző egységes képet mutatták.

A tőszám adatokat statisztikailag értékelve (p=5% szignifikancia szinten) megállapítható, hogy a törpe alakorhoz képest (127,25 db/m) csak a tönke tőszáma nem különbözik szignifikánsan (101,75 db/m). Annak ellenére, hogy az utóbbit csökkentett tőszámmal vetették. Megállapítható továbbá, hogy e két fajhoz képest a másik 3 faj tőszáma szignifikánsan kisebb. Kiemelendő, hogy az utóbbiak közül a tönköly tőszáma (68,75 db/m) a csökkentett vetőmagmennyiség ellenére az intenzív fajták termő tőszámával azonosnak tekinthető (63,25 db/m).

Az adatok azt mutatják, hogy az intenzív étkezési búza diverzebb gyomflórát „nevel”, míg az extenzív, biotermesztésre is alkalmas fajok állományában kevesebb gyomfajt találtak. Gyomok csökkenő fajszáma szerinti sorrend (összes fellelt faj a 4 ismétlésben): Manhattan (26) > őszi étk. (19) > tönköly (18) > alakor (16) > tönke (15).

Érdekes sorrend

A maximális diverzitás nem jár együtt a legnagyobb gyomdenzitással. A sorrendet a 4 ismétlés átlaga alapján állították fel: tönköly (168,5) > alakor (115,5) > Manhattan (100) > tönke (59,25) > őszi étk. búza (41,25). A tönke gyomelnyomó hatása a későbbiekben érvényesül, és az elhalások következtében a kompetíciót jelentő élő gyomok átlagos denzitása 35,75 db/m2-re csökken.

A gyomosodást nagyrészt – és különösen a tábla alsóbb, vizesebb részein – a parlagi ecsetpázsit okozta. A felvételezéskor azt tapasztalták, hogy a tönke állományában a kevés élő egyed mellett nagyszámú elhalt ecsetpázsit van. Az alakor állományában ezzel szemben virult az ecsetpázsit, bugái a 40 cm-es alakor fölé nőttek. A tábla e része az előzőeknél vizesebb volt. A tönköly parcella talaja még nedvesebb volt, a bugás ecsetpázsit ezen tömegesen fordult elő. A gyomdenzitás vizsgálatakor esetenként megállapított nagy szórások bizonytalanná teszik az átlagot, ezért bár látszólag nagy az eltérés, a t-próba nem igazol szignifikáns különbséget az alakor és az őszi étkezési búza, illetve a tönköly és az étkezési búza között.

Megállapítások és következtetések

Az extenzív termesztésre alkalmas fajok jól bokrosodtak: a tönke átlagos tőszáma a csökkentett vetési csíraszám ellenére nem különbözik szignifikánsan a normál csíraszámmal vetett alakorétól. A csökkentett csíraszámmal vetett tönköly tőszáma azonosnak tekinthető a két intenzív fajta kalászos tőszámával. E 3 faj tőszáma az előbbi kettőhöz képest szignifikánsan kisebb, de egymáshoz viszonyítva nem tekinthető különbözőnek.

Az extenzív fajok állományában a feljegyzett gyomfajok száma alacsony, mégis a legnagyobb denzitást a tönköly esetében tapasztalták. A tönköly a tábla legmélyebb, legvizesebb részén állt, jelentős ecsetpázsit fertőzéssel, ami konkurenciát jelentett a többi gyomfajnak is. Habár az alakoré volt a legsűrűbb állomány, majdnem ugyanannyi a négyzetméterre eső gyomegyedek átlagos száma (115,5 db), mint a Manhattan búza esetében (100 db), az ecsetpázsit az állományt túlnőtte. A másik két fajban a denzitás ennek kb. fele (tönke: 59,25 db/m2), illetve még annál is kisebb (őszi étkezési: 41,25 db/m2).

A tönkében átlagosan 35,75 db/m2 gyomot találtak. A tönke gyomelnyomó hatása figyelemre méltó, hiszen az ajánlásokban szereplő csökkentett csíraszámmal vetették és az allelopátiát a fajtaleírás nem tartalmazta. A statisztikai kiértékelés alapján (p=5%) nem mutatható ki szignifikáns különbség az ősi és az intenzív termesztésre alkalmas fajták összes gyomborítása között. Azonban ha csak az élő gyomokat vesszük figyelembe, a tönke búza a Manhattanhez képest statisztikailag igazolhatóan gyomelnyomó. Az adatok alapján a két intenzív fajta közül a Manhattan nagyobb gyomdenzitása statisztikailag igazolható.

Összefoglalás a gyomelnyomó képességről

Azt a feltételezést, miszerint az intenzív fajták gyomelnyomó képessége kisebb, mint az ősi fajtáké, a fekvése miatt inhomogén, eltérő mértékben nedves talajú, és ezért egyenetlenül, az értékekben nagy szórást mutatóan gyomosodott táblán a látszólagosan nagy különbségek ellenére a kutatók nem tudták egyértelműen bizonyítani. Figyelemre méltó a tönke kísérletben tapasztalt gyomelnyomó hatása.

Akik fogékonyak és tesznek is a tisztább környezetért, azok mindig örülnek egy újabb öko-trükknek, itt egy korábbi írásunk erről.

Share Button

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Hogy elsőként értesüljön fontos agrárhírekről, támogatásokról, rendeletekről!

Kapcsolódó cikkek

Biogazdaság vagy ökogazdaság? Mi a különbség a bio, az öko és az organikus jelzővel ellátott termények, zöldségek, gyümölcsök között? Ha valakinek biogazdasága van, az egyben ökoga...
Fertőzött lehet a humusz és a szarvasgombás zöldsé... A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal közleménye szerint alapos a gyanú, hogy Keksz Zsolt egri kistermelő készítményeitől betegedtek meg botuliz...
Biopiaci helyzet – kitekintés Tudta, hogy a miniállamban, Liechtensteinben is folyik biogazdálkodás? És azt, hogy az egyik legújabb trend szerint inkább almából készítik a mézet? K...
Újra Vidék Mustra a belváros szívében! Naponta változó kínálattal újra nyit Budapesten a Vidék Mustra a belváros szívében. Hétfőtől szombatig a Belvárosi Piacon, péntekenként pedig a Szabad...
Nem volt bio a fertőzött humusz és zöldségkészítmé... Fontosnak tartjuk tisztázni az elmúlt héten nagy port kavart fertőzött humusz és különböző zöldségkészítmények ügyében kialakult téves híreket. A NÉBI...
Mi a gond a hazai biopiaccal? Egy éve hatályos az az igen hosszú nevet viselő rendelet, ami az ökológiai gazdaságokból származó termékek tanúsítására vonatkozik. Célja a fogyasztói...