A malacok elválasztása olyan időszakban történik, amikor emésztőrendszerük és immunrendszerük még éretlen. Az elválasztás során a malacok új környezetnek és különböző alomból származó malacoknak vannak kitéve. Emellett a stressz a bélmikrobióta diszbiózisát okozza. A nem emészthető szénhidrátok mikrobák általi fermentációjának fő végtermékei a rövid szénláncú zsírsavak, mint például a butirát és az acetát.
Következésképpen az antibiotikumos kezeléseket jellemzően az állatok egészségének és termelékenységének fenntartására használták, de a kórokozók növekvő ellenálló képessége, valamint a szabályozási korlátozások felgyorsították az alternatívák iránti keresletet.
Az elválasztás okozta bélműködési zavarok
Az elválasztás korai gyulladásos reakcióval jár, amely hozzájárulhat a malacok anatómiai és funkcionális bélrendszeri rendellenességeihez. Pié és munkatársai (2004) kimutatták a korai elválasztás hatását a gyulladásos citokinek mRNS-expressziójára, amelyet korai akut válaszra (0-2 d az elválasztás után) és késői hosszú távú válaszra (2-8 d az elválasztás után) osztottak.
Míg a korai akut fázisban a pro-inflammatorikus citokinek mRNS-expressziója gyorsan nőtt, a késői fázisban a citokinek szintje csökkent, ami a malacok alkalmazkodását jelzi. Ugyanakkor a bélmorfológia a bél morfológiájának és funkciójának hosszan tartó károsodását mutatta.
A bélbarrier funkció hosszú távú károsodását Hu és munkatársai (2012) is megerősítették. A szerzők az elválasztási stressz hatását találták a tight junction fehérjékre, amelyek 14 nappal az elválasztás után sem álltak helyre. A bél szerkezetében és funkciójában az elválasztást követően bekövetkező változások elsősorban a villus atrófiában és a kripták hiperpláziájában nyilvánulnak meg, ami a tápanyagok felszívódási képességének csökkenéséhez vezet, mivel a vékonybélcimpák a tápanyagok felszívódásának fontos helyszínei.
A vajsavszármazékok egyértelmű előnyöket mutattak a bélrendszer fejlődésére. A nem emészthető szénhidrátok mikrobák általi fermentációjának fő végtermékei a rövid szénláncú zsírsavak (SCFA-k), mint például a butirát, propionát és acetát. Az SCFA-k energiaforrásként szolgálnak mind a gazdasejtek, mind a bélbaktériumok számára, és módosítják a gazdaszervezet anyagcsere-válaszait.
A vajsavszármazékokról ismert, hogy antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és antioxidatív hatásúak, amelyek fontosak a bél egészségének fenntartásában és a barrierfunkció javításában. A vajsavgliceridek takarmányon keresztül történő hozzáadása biztosíthatná a folyamatos elérhetőséget az egész emésztőrendszerben.
Az Eastman kísérleti eredményei elválasztott malacokon kimutatták a vajsavgliceridek jelentős kedvező hatását a gyulladásos markerekre. A legújabb vizsgálati adatok megerősítették a mono-tri-butirin (MTB) pozitív hatását az elválasztott malacok növekedési teljesítményére.
A bélmikrobiomra gyakorolt hatás
Az elválasztási stressz a malacok bélmikrobiótájának diszbiózisához vezethet, ami a bélben lévő mikrobiális közösség összetételének és működésének egyensúlyhiányára vagy zavarára utal.
A bélmikrobióta részt vesz a tápanyag-anyagcserében, az immunrendszer fejlődésében, a hám integritásában és a kórokozókkal szembeni védelemben. A diszbiózis tovább növelheti a malacok gyomor-bélrendszeri megbetegedéseinek kockázatát.
Az elválasztott malacok bélkörnyezete fogékony a patogén mikroorganizmusok, például az Escherichia coli inváziójára, amely a bélnyálkahártyát gyulladásos faktorok kiválasztására serkenti, és károsítja a bélnyálkahártya gátfunkcióját.
Bár az antibiotikumok segíthetnek a bakteriális fertőzések ellenőrzésében és kezelésében, ugyanakkor antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulásához és a bélben lévő hasznos baktériumok sokféleségének csökkenéséhez is vezethetnek. Az antibiotikumok ezen úgynevezett „mellékhatásai” növelik az új fertőző betegségek kockázatát.
Az mcfa és az mcfa-glicerinészterek antimikrobiális tulajdonságai
Az antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező vegyületek használata egyre nagyobb érdeklődésre tart számot különböző iparágakban, így az állattenyésztésben is. A középláncú zsírsavak monogliceridjei (MCFA-MG) bizonyítottan megbontják a kórokozók lipidmembránjait, így a patogén baktériumok és a membránnal körülvett vírusok széles skálája ellen hatásosak.
A zsírsavak és monogliceridek elsősorban micelláris formájukban mutatnak membránbontó tulajdonságokat a megfelelő (kritikus micelláris koncentráció) CMC értékek felett. Összességében az olyan antimikrobiális lipidek, mint az MCFA-MG, ígéretes lehetőségként jelentek meg a sertés- és baromfiágazatban a vírusok és baktériumok által jelentett kihívások kezelésére.
Membránbontó tulajdonságaik, széles spektrumú aktivitásuk és az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben rejlő lehetőségük az állattenyésztési ipar aktív kutatási és érdeklődési területévé teszi őket.
A zsírsavak fontos szerepet játszanak
Az antibiotikumos kezelések szükségességének jelentős csökkentése érdekében egyrészt a patogén mikroorganizmusok jelenlétét és növekedési körülményeit kell ellenőrizni, másrészt – ami még ennél is fontosabb – megfelelő takarmányozást kell biztosítani, minimalizálva a stresszorokat, és biztosítva a malacok zökkenőmentes átmenetét, hogy támogassák egészségüket és jólétüket. A zsírsavak és monogliceridjeik érdekes antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek fontos szerepet játszhatnak a táplálkozási stratégiákban.
(Forrás: pigprogress.net)
