Az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) nemrégiben kiadott egy mérföldkőnek számító jelentést, amely biztató előrelépést mutat az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben. Ezen új elemzés szerint az antimikrobiális szerek állatoknál való globális alkalmazása három év alatt 13%-kal csökkent, ami jelentős elmozdulást jelent az e kritikus gyógyszerek hatékonyságának megőrzésére irányuló folyamatos erőfeszítésekben.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az antimikrobiális gyógyszerek, például az antibiotikumok kikövezték az utat az emberek és állatok jobb életkörülményei előtt, megvédve őket a súlyos fertőzésektől és a haláltól. Mégis, ma, a különböző ágazatokban történő helytelen és túlzott használatuk miatt, ezek az életmentő gyógyszerek elveszítik hatékonyságukat, ami “antimikrobiális rezisztenciát” okoz.
A globális állategészségügyi hatóság, a WOAH, 2015 óta gyűjt információkat az antimikrobiális szerek állatoknál történő alkalmazásáról, és minden évben jelentést tesz közzé. Ezekből a jelentésekből kiderül az antibiotikumok csökkentésére irányuló folyamatos erőfeszítések az állat-egészségügyi ágazatban világszerte. A legutóbbi jelentés azt is kimutatta, hogy csökkent az emberi egészség szempontjából kritikus fontosságúnak tekintett antimikrobiális szerek használata.
Az alábbiakban egy, Dr. Javier Yugueros-Marcos-szal, az antimikrobiális rezisztencia és az állatgyógyászati termékek osztályának vezetőjével folytatott beszélgetésből olvashatnak részleteket a WOAH intézkedéseiről és az állatgyógyászati antibiotikumok használatának csökkentéséről.
Dr. Yugueros-Marcos, mit gondol, miért csökkent az antibiotikumok használata?
Nem elemeztük ennek a trendnek a kiváltó okát, a hipotézisünk az, hogy nem tulajdoníthatjuk egyetlen oknak. Az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó globális stratégiánk négy pilléren nyugszik. Ezek a tudatosság és a megértés növelése, a felügyelet és a kutatás megerősítése, a jó kormányzás és a kapacitásépítés támogatása, valamint nemzetközi normáink végrehajtásának ösztönzése. 2016 óta dolgozunk együtt tagállamainkkal a telepítésén, és valószínűleg mindezen globális, regionális és nemzeti szintű intézkedések kombinációja következett be.
Néhány észrevétel :
- Tagállamaink mintegy 60%-a hajtott végre nemzeti cselekvési tervet az antimikrobiális rezisztencia visszaszorítására az állategészségügyi ágazatban. Ez háromszor magasabb, mint 2016-ban, amikor elindították az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó globális cselekvési tervet, amely magában foglalta az antimikrobiális szerek használatának csökkentését valamennyi ágazatban. Így a konkrét szabályozások meghatározása erősen befolyásolhatta ezt.
- Két olyan régió van, ahol a felügyeleti rendszerek érettebbek, és a csökkenés az elmúlt néhány évben következetes volt. Ezek Európa és Ázsia.
- Európában (az EU-ban és a nem uniós országokban) több mint 70%-uk számolt be a 2017–2019-es adatok csökkenéséről, amelyek az antibiotikumok állatokban való használatának csökkenését mutatják. Ezen országok közül sokan több mint egy évtizede követik nyomon az antimikrobiális szerek mennyiségét, következésképpen elemzik adataikat, és értékes jelentéseket készítenek az antimikrobiális szerek használatára vonatkozó döntéseik meghozatalához. Ezen túlmenően ezen országok többsége részt vesz az ESVAC-projektben is, amely áttekintést nyújt az EU-ról nemzeti szinten. A 2019-es adatokat elemző jelentésben a következőket állapította meg: “Abban a 25 országban, amely 2011 és 2020 között minden évben értékesítési adatokat jelentett az ESVAC-nak, az értékesítés összességében 43,2% -os (mg/PCU) csökkenést mutatott”, ami összhangban van a WOAH-nál kapott adatokkal. (Megjegyzés: a 2021-es ESVAC-jelentés 47%-os csökkenést mutat ezekben az országokban)
- Európához hasonlóan Ázsiában a 2017 és 2019 között adatokat szolgáltató országok több mint 70%-a számolt be az állatokon történő felhasználásra szánt antibiotikumok számának csökkenéséről. Ezen országok többsége az ANIMUSE 2015-ös elindításakor kezdte meg az adatgyűjtést, és már körülbelül nyolc éve gyűjti és finomítja adatgyűjtési rendszereit. Még mindig van tennivaló, de láthatjuk, hogy ezek az országok nemzeti jelentéseket készítenek, elemzik adataikat, és alig várják, hogy adatelemzésüket gyorsan felhasználhassák a döntéshozatalban.
- Más régiókban, például Afrikában és Amerikában egyes országok csökkentik mennyiségüket. Ez azt jelezheti, hogy a döntéseket a WOAH-nak tett jelentéseik alapján hozták meg. Az adatok azonban szétszórtak, és még mindig konszolidáció alatt állnak, mivel adatgyűjtési rendszereik szilárdabbá válnak.
Emellett tovább erősítjük figyelemfelkeltő kampányainkat, amint azt az antimikrobiális rezisztenciáról szóló, felújított internetes portálunk is mutatja, beleértve a szakembereknek és az érintett polgároknak szóló anyagokat is. Végezetül továbbra is szorosan együttműködünk a tagországokkal az adatok elemzéséhez és a döntéshozatalhoz szükséges technikai kapacitások kiépítése érdekében, és folyamatosan fejlesztjük nemzetközi szabványainkat a négyoldalú partnereinkkel (FAO, UNEP és WHO) folytatott folyamatos párbeszéd és eszmecsere során, az egységes egészségügyi megközelítés alkalmazásával.
Mint említettük, ez nem egyetlen intézkedés következménye, hanem az állategészségügyi ágazat valamennyi kulcsfontosságú érdekelt felével folytatott következetes párbeszéd eredménye. Az ANIMUSE segítségével gyűjtött adatok bizonyítják, hogy ez az ágazat hajlandó megfékezni az antimikrobiális rezisztencia globális fenyegetését. Még nem vagyunk az antimikrobiális szerek felelősségteljes használatának optimális szintjén, de ezek a számok mindannyiunkat arra ösztönöznek, hogy folytassuk munkánkat és előrehaladásunkat.
Segíthet-e a vakcinázás abban, hogy még tovább csökkentsük az antibiotikum-használatot az állattenyésztésben?
A válasz egyszerű és világos: Igen, határozottan.
Egy egész cikket tudnánk készíteni csak erről a témáról, de hadd emeljek ki csak három példát.
- Szeretném az egyik legkiemelkedőbb példával kezdeni egy olyan ágazatban, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, amikor az állategészségügyről beszélünk: a vízi állatokról. A 80-as években és a 90-es évek elején Norvégiában az antimikrobiális szerek használata nagyon magas volt a tenyésztett atlanti-óceáni lazacokban a hidegvízi vibriózis (Vibrio salmonicida) és a furunculózis (Aeromonas salmonicida) gyakori problémái miatt. Ennek a fenntarthatatlan helyzetnek a kezelése érdekében a gyártók, a kormány közös erőfeszítései és az akadémiai kutatási és fejlesztési kezdeményezések e betegségek elleni vakcinák kifejlesztéséhez vezettek. Végrehajtásuk, valamint a jobb egészségügyi irányítás az antimikrobiális szerek használatának drasztikus csökkenését eredményezte: az 1987-es 876 mg/kg-os csúcsértékről 2020-ra 0,15 mg/kg-ra, ami több mint 95%-os csökkenést jelent.
- Szeretném továbbá kiemelni a keleti parti láz esetét, egy kullancs által terjesztett protozoális betegséget, amely Kelet- és Dél-Afrika nagy régióiban a borjúhalálozás egyik vezető oka. Ez a Science-ben 2016-ban közzétett jelentés az oltási stratégiák végrehajtásának és elfogadásának pozitív hatását mutatja. Eszerint csökken az antimikrobiális szerek használata, és előnyös az állatállomány pusztulásának csökkentése és a tejtermelés növelése. Egy olyan régióban, ahol a lakosság 75% -a kisüzemi gazdálkodással foglalkozik, és a háztartások 80% -a közvetlen bevételt kap az állattartásból, a keleti parti lázoltásból származó megnövekedett jövedelem lehetővé tette számukra, hogy javítsák a gyermekkori oktatást és az élelmiszervásárlást. A védőoltások csökkentették az antimikrobiális szerek használatát, és a 17 fenntartható fejlesztési cél közül legalább 5-höz hozzájárultak (azaz a szegénységhez, az éhezéshez, a minőségi oktatáshoz, a szárazföldi élethez és a nemek közötti egyenlőséghez.
- A harmadik és egyben utolsó példa, amelyet ki szeretnék emelni, az antibiotikum-használat 67%-os csökkenése a befejező sertéstelepeken, amikor a 2016-ban közzétett tanulmányban 2-es típusú sertéscirkovírus (PCV-2) vakcinákat használtak. A fő ok, amiért ezt választottam, az az, hogy kiegészíti a bakteriális, parazita és vírusos vakcinák sorozatát. A hagyományos paradigma az, hogy az antibiotikumokhoz, például baktériumokhoz vezető ágensek elleni vakcinák kifejlesztésén gondolkodnak. Az antibiotikumok használata azonban a baktériumoktól eltérő fertőző ágensek elleni védőoltással is csökkenthető, mivel ezek javítják az állatok egészségét, és csökkentik az antibiotikumok megelőzési célú használatának szükségességét.
E tekintetben érdemes megemlíteni a WOAH 2015-ben és 2018-ban közzétett két jelentését, amelyek azokat az állatbetegségeket részesítik előnyben, amelyek esetében a vakcinák csökkenthetik az antimikrobiális szerek állatoknál történő alkalmazását. Az állategészségügyben a vakcinázás még mindig nem norma, és jelenleg azon dolgozunk és támogatunk, hogy megerősítsük a kutatást és fejlesztést ezen a területen, amely valahogy elmarad a finanszírozástól. Az R&D AMR Hub által 2021-ben készített jelentés szerint az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatás-fejlesztésre irányuló összes beruházás kevesebb mint 10%-át fordítják az állategészségügyre. Tekintettel az általunk lefedett állatfajok és betegségek széles spektrumára, ez a beruházási arány nem elegendő a sikeres eredmények biztosításához és ezáltal az állatok vakcinázási stratégiáinak hatékony végrehajtásához.
Remélem, hogy ezek a sorok meggyőztek az egyszerű kezdeti válaszomról: igen, határozottan!
Az állatállomány az antibiotikum-rezisztencia fő eredete?
Az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos egyik leggyakoribb mítosz motiválhatja a kérdést: “Több antimikrobiális szert használnak állatokban, mint emberekben.”
Nos, az igazság az, hogy sokkal több állat van a földön, mint az ember. Az állatok globális súlya jóval magasabb, mint az embereké. Logikus, hogy az állatokban használt antimikrobiális szerek teljes mennyisége meghaladja az emberekét. Ha azonban össze szeretné hasonlítani az antimikrobiális szerek állatokban és emberekben való felhasználását, akkor összehasonlítható mutatót kell használnia, a biomasszát használva referenciapontként a globális tömeg helyett. Ma már csak néhány ország alkalmazza ezt a módszertant a becslések készítéséhez. Egyes esetekben megfigyelhetjük, hogy az antimikrobiális szerek mg/kg-ban kifejezett alkalmazása emberekben magasabb, mint állatokban.
Emellett azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az antimikrobiális rezisztencia véletlenszerű mutációk és természetes szelekció által vezérelt jelenség. Egyes baktériumok genetikai anyagukat más baktériumokkal is megoszthatják, növelve a rezisztencia terjedését a baktériumpopulációkban, emberekben, állatokban, növényekben és a környezetben. Az antimikrobiális szerek helytelen használata nagymértékben felgyorsítja az antimikrobiális rezisztenciát, mivel ezek szelektív nyomást gyakorolhatnak a rezisztens tulajdonságokkal rendelkező baktériumokra a túlélés és a szaporodás érdekében – olvastuk a meatthefacts.eu-n.
Mivel az antimikrobiális szereket emberekben, állatokban és növényekben egyaránt használják, az antimikrobiális rezisztencia nem tulajdonítható egyetlen ágazatnak. Ez egy ágazatokon átívelő, egységes egészségügyi kérdés, amely mindannyiunkat érint. Mivel az emberek, állatok és növények egészsége összekapcsolódik, a megoldásoknak a több ágazatra kiterjedő együttműködésből is származniuk kell. Ez a 2016-ban közzétett szép jelentés további részletekkel szolgál az antimikrobiális rezisztencia mechanizmusairól és mozgatórugóiról a különböző ágazatokban.
A WOAH négyoldalú partnereivel együtt azon dolgozik, hogy az integrált elemzés gyakorlatát világszerte kiterjessze. Ez lehetővé teszi a kormányok számára, hogy ágazatközi, tényeken alapuló döntéseket hozzanak, szükség esetén forrásokat rendelve az antimikrobiális szerek felelősségteljesebb használatához (pl. oltási kampányok, a biológiai biztonság javítása, fertőzés, megelőzési és ellenőrzési stratégiák stb.)
