Minden reggel biciklizik, ha teheti, úszni jár, szereti az operát, a szegedi balettet, az állatokat és a növényvilágot. Pontosan tudja, mikor kell vetni és aratni, hisz abban, hogy egy mezőgazdász minden évben valami újat teremt. Mikó Edit, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar dékánja sok fontos és érdekes témáról beszélt egy interjúban. Arról is beszélt, hogyan változik az agrárszakma és kitért rá, hogy nem lehet megspórolni az állat- és növényvilág megismerését.
A Szegedi Tudományegyetem anyagát szemléztük, Pósa Tamara készített interjút a dékán asszonnyal.
A tavalyi évben kezdte meg a második ciklusát. Hogyan birkózik meg a dékáni pozícióval?
Be kell vallanom, nem terveztem dékán lenni. Azt viszont már a karrierem elején pontosan tudtam, hogy szakmailag honnan és hová szeretnék eljutni. Ahogyan azt is nagyon jól tudtam, hogy egy vezetőnek mindig nagyon sok plusz feladata van, elsősorban emberileg. Ez pedig nagyon sokáig nem lett volna összeegyeztethető a szakmailag elérni kívánt céljaimmal. Aztán 2019-ben lehetőségem nyílt mindezt újragondolni. Rövid idő alatt döntenem kellett, hogy megpályázom-e a Mezőgazdasági Karon ezt a pozíciót vagy sem – én pedig úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát. Hogy milyen dékánnak lenni? Olyan, mint 160 centi magasnak lenni vagy, mint reggel kócosan ébredni. Most ez a munkám és egyébként nagyon szeretem. Szeretem, mert az SZTE Mezőgazdasági Kar egy viszonylag kis kar. Nagyon családias a légkör, mindenki ismer mindenkit, aminek persze ugyanannyi előnye van, mint hátránya.
Hogyan kötődik Hódmezővásárhelyhez?
Békés vármegyei származású vagyok, mezőgazdász családba születtem és Hódmezővásárhelyhez elsősorban a tanulmányaim kötöttek. Aztán az élet úgy hozta, hogy itt telepedtem le, vállaltam először munkát, majd alapítottam családot, és azóta is itt élek, 1997 óta pedig az SZTE Mezőgazdasági Kart erősítem.
Hogyan sikerül azokkal a hallgatókkal megszerettetni az állat- és növényvilágot, akiknek a gyakorlatban semmi közük mindehhez?
Azoknak a hallgatóknak, akik kevésbé jártasak ebben a világban, pedig megpróbáljuk átadni mindazt, amivel ez a szakma jár. Mind a két esetben az első és legfontosabb, hogy a hallgatók büszkék legyenek arra, hogy mezőgazdasággal foglalkoznak, vagy azzal kívánnak foglalkozni a jövőben, hiszen a mezőgazdászok azok, akik minden évben létrehoznak valami újat, ami nélkül a városiak nem tudnának létezni.
Miben különböznek azok, akik mezőgazdasággal foglalkozó családból érkeznek? (szerkesztett kérdés)
Gyakran megesik, hogy velük elnézőbbek vagyunk, éppen azért, mert tudjuk, hogy ha szántani, vetni vagy aratni kell menni, esetleg, ha ellik a tehén, akkor ott kell lenni, mert az abban a pillanatban mindennél fontosabb.
Mekkora az érdeklődés a Mezőgazdasági Kar képzései iránt?
A létszám folyamatosan nő, jelenleg hozzávetőlegesen olyan 600 hallgatónk van. Annak ellenére, hogy rásütötték erre a szakmára, hogy nehéz, piszkos, büdös – aminek persze bizonyos helyzetekben van valóságalapja –, a fiatalok között is egyre többen látják benne a lehetőséget.
Nyilván ez a folyamatosan fejlődő technikának köszönhető, ami lassan, de biztosan befészkelte magát a mezőgazdaságba is. Nagyon sok területen alkalmaznak ma már agrármérnököket, egyszerűen szükség van a szakmai tudásukra. Ilyenek a biztosítótársaságok, a bankok, az önkormányzatok és így tovább. És bár napjainkban egészen más kompetenciákra van szüksége a fiataloknak ahhoz, hogy el tudjanak helyezkedni a szakmán belül, az állat- és növényvilág ismerete azonban továbbra is elengedhetetlen.
Milyen helyzetben van ma a magyar mezőgazdaság?
Van egy mondás: Szegény paraszt, soha sincs rád jó idő” – és ez nagyon igaz. Az időjárás a mezőgazdaság egyik legnagyobb keresztje, ha fogalmazhatok így. A tavalyi év szörnyű volt, az idei talán egy kicsit jobb lesz. Viszont, ha az a kérdés, hogy miért drágulnak a zöldségek és gyümölcsök, akkor az a válasz, hogy azért is, mert egyre nehezebb fizikai munkaerőt találni. Egyre kevesebben lelik meg mindebben az örömüket, ennek persze több oka is van. Egyrészt azok, akik a fizikai munkához vannak szokva, kiöregedőben vannak, másrészt pedig a fiatalok már a gépesített rendszerekben gondolkodnak, abban keresik, és találják meg a kihívásokat és erre alapozzák a fejlesztendő területeket is. Azonban a technikai megoldások ezen a területen is áttörést hoznak.
Ma már gyümölcs- és zöldségszedő robotok vannak, és egyre több tehenészetben a fejést is robotok végzik. Az agrárszakemberek feladata a robot munkájának felügyelete.
Önnek jut ideje, energiája állattartásra, növénytermesztésre?
Hogyne, van 4 család méhem, egy kicsi baromfiudvarom, 25 fürjem és 2 kutyám – számomra ez jelenti a kikapcsolódást. Na meg persze a sport.
Ezeken kívül mivel foglalkozik szabadidejében?
Családanya és feleség vagyok, biciklizni járok minden reggel, ugyanazt az útvonalat követve, hogy ne kelljen közben azon gondolkodnom, hogy merre tartok. Így jut időm a saját gondolataimra. Emellett úszok, és rajongok az operáért, na meg a szegedi balettért.
Mit lehet tudni a családjáról?
A férjem gépészmérnök, és ugyancsak a mezőgazdaságban tevékenykedik. A fiam, aki 23 éves, az SZTE jogi karán szerzett diplomát politológia szakon, jelenleg mesterképzésen tanul. A lányom, aki 21 éves, az SZTE Gazdaságtudományi Kar másodéves hallgatója. Nagyon örülök, hogy mind a ketten a Szegedi Tudományegyetemet választották. Ennek két oka van. Az egyik, hogy hazahúz az ember szíve, a szegedi egyetem a legjobb egyetem, ez nem is kérdés. Jó érzés látni, hogy megtalálták a helyüket. A másik pedig, hogy mindeközben azt is látom, hogy a többi karon miként folyik az oktatás, hogyan foglalkoznak az oktatók a hallgatókkal, ebből is tanulok dékánként.
A teljes interjút itt lehet elolvasni.
