Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) idén is szavazásra bocsátotta, melyik legyen az Év fája. A címet ezúttal egy régen a gyümölcséért és faanyagáért is közkedvelt fa hódította el.
A 20 éve elindított Év fája kezdeményezés célja a figyelemfelkeltés és a megóvás, olyan fafajok előtérbe helyezése, amelyeknek komoly erdészeti jelentőségük van, ám a figyelem mégis elterelődött róluk. A szervezők arra törekszenek, hogy minden évben az adott győztesről ismeretterjesztő és tudományos cikkek, népszerűsítő kiadványok jelenhessenek meg. Az idén a vadalma, más néven vadóka lett a nyertes.
Az MTI információi szerint a vadalma hazánkban veszélyeztetett fajnak számít, ugyanis attól függetlenül, hogy a sík vidékektől a középhegységekig bárhol megtalálja a helyét, jellemzően csak 1-2 egyed fordul elő egy helyen. Észrevenni igen nehéz, jellemzően csak a virágzás idején tudatosul az erdőjárókban, hogy vadalmát látnak.
A vadalma általában 6-10 méter magasra nő meg, törzse maximális átmérője 20-25 centiméter. Virágzása április második felére tehető, hűvös, csapadékos időjárás esetén későbbre is tolódhat. Virágainak színe sosem tiszta fehér, inkább a rózsaszín valamely árnyalatában pompáznak. Virágait méhek, darazsak és lepkék is képesek beporozni. A termése szeptember-októberben érik, 2-4 centiméter átmérőjű, éretten zöldessárga színű, esetleg pirossal árnyalt, íze nagyon fanyar, húsa kemény.
Gyümölcse magas C-vitamin tartalommal rendelkezik, ezért régen teát főztek belőle, amit láz, megfázás és hasmenés ellen javasoltak. A vadalmából almabor, pálinka és ecet is készülhet. Termését a vadak is szívesen fogyasztják, különösen a szarvas és a vaddisznó kedveli, de a madarak és a kisemlősök is szívesen megeszik.
Fáját keménysége, szívóssága miatt szántalpak, fogaskerekek gyártására használták. Ma már elsősorban a biodiverzitás megőrzésében játszik nagy szerepet, valamint virágai kiváló méhlegelőként szolgálnak.
