Az állomány hatékony takarmányozása az egyik legfontosabb tényező, amely befolyásolja a tejtermelő gazdaságok jövedelmezőségét. A világ minden táján, így Ausztráliában is végzett kutatások többször kimutatták a kapcsolatot a saját termelésű takarmány nagyobb mennyisége és a jobb tejhozam, a magasabb jövedelmezőség között. Ez a takarmányozási rendszertől és a gazdaság intenzitási szintjétől függetlenül érvényes.
A Dairy Australia hangsúlyozza, hogy az esetek túlnyomó többségében a saját termelésű takarmány olcsóbb, mint az importált vagy vásárolt. Ezért a mezőgazdasági üzemek fenntarthatóságának szempontjából döntő fontosságú, hogy maximalizálják ennek az erőforrásnak a termelését és felhasználását. A saját termelésű takarmány előállításának maximalizálása alapvető fontosságú a mezőgazdasági rendszerek ellenálló képességének és jövedelmezőségének javítása érdekében.
A Dairy Australia készített egy adatlapot, amely az ausztráliai tejgazdaságok 5 leggyakoribb takarmányozási rendszerét ismerteti. Annak ellenére, hogy a gazdaságok az 1. rendszertől az 5. rendszerig egyre intenzívebbé válnak, tévhit, hogy a saját termelésű takarmány kevésbé fontos az intenzívebb rendszerekben.
„Ez tévedés – szögezi le a Dairy Australia –, mivel az 5. rendszer legtöbb sikeres példája – ahol a teheneket teljes tartásban tartják – még mindig a takarmány nagy százalékát saját termelésű takarmányként termeli, gyakran jó minőségű, tartósított takarmányként, például kukoricaszilázs vagy hasonló formájában”.
A kiegészítők nagyon jövedelmezőek
A Dairy Australia szerint egyetlen rendszer sem tekinthető jobbnak a többinél, és minden rendszer lehet nyereséges, és a gazdaság számára megfelelő rendszer kiválasztása nagyban függ a rendelkezésre álló erőforrásoktól és a kockázathoz való hozzáállástól.
Az ausztrál tejgazdaságokban a saját termelésű takarmány ritkán tölti ki az összes takarmányhiányt, ezért kiegészítőket is használnak. Ezek nagyon jövedelmezőek lehetnek, ha helyesen és hatékonyan használják őket.
A Dairy Australia összeállított egy „Kiegyensúlyozott fejőtápok tervezése” című adatlapot is, amely bemutatja, hogyan lehet maximalizálni a tejhozamot mínusz a takarmányköltségeket az állományban, és segítséget nyújt a jó minőségű, tápanyagilag kiegyensúlyozott fejőtápok tervezésekor.
Napi tápanyagszükséglet
Fontos, hogy a gazdák kiszámítsák a tehenek napi tápanyagszükségletét – mutat rá a Dairy Australia. A teheneknek olyan takarmányra van szükségük, amely elegendő tápanyagot tartalmaz a fenntartáshoz, a vemhességhez, az aktivitáshoz, a növekedéshez, a szaporodáshoz és a tejtermeléshez. Bár a takarmányok összeállításakor a víz, az energia, a fehérje és a rost a legfontosabb tápanyagok, az ásványi anyagokat és a vitaminokat sem szabad figyelmen kívül hagyni.
A Dairy Australia azt tanácsolja a tejtermelőknek, hogy a fejőtápokban felhasználandó takarmányok kiválasztásakor több tényezőt vegyenek figyelembe: a tápanyagokra vonatkozó előírásokat, az árat, a kínálat és a minőség állandóságát, a tárolás során várható veszteségeket (zsugorodás), a keverést és az etetést, a kezeléshez szükséges megnövekedett tőkeszükségletet, a kezeléshez szükséges többletmunkaerőt és egyéb költségeket.
Tejhozam mínusz takarmányköltségek
A takarmányok táplálkozási jellemzői jelentősen eltérhetnek egymástól. A takarmányvizsgálat elvégzése a legjobb módja annak, hogy megállapítsuk egy takarmány tápanyag-tartalmi jellemzőit. „A magas takarmányminőség kiemelkedő fontosságú a fejőstehenek takarmányának megtervezésekor” – magyarázza a Dairy Australia. „A takarmány minősége, amelyet a semleges detergens rostok [NDF] százalékos aránya és az NDF emészthetőségi értékei határoznak meg, jelentősen befolyásolja a takarmányfelvételt. A takarmány minősége határozza meg a koncentrátumokra és a takarmányokra adott választ.”
A gazdáknak 3 dologra kell összpontosítaniuk a takarmányok összeállításakor:
A takarmány NDF százalékos aránya és az NDF emészthetősége.
A keményítő emészthetősége a bendőben
A fehérje százalékos aránya és bendőben való lebonthatósága
Hasznos mérőszám a tejhozamból származó bevétel mínusz takarmányköltség
A túlzott tápanyagellátás befolyásolhatja a tehenek egészségét, csökkentheti a takarmányhasznosítási hatékonyságot (kg tej/kg takarmány), és csökkentheti a tejhozamból származó bevételt mínusz takarmányköltséget – mutat rá a Dairy Australia. „Másrészt az alultáplálás, ha súlyos, hatással van a teljesítményre és potenciálisan a tehenek egészségére és termékenységére. Több ciklusra is szükség lehet ahhoz, hogy az étrend fő összetevőit kiegyensúlyozzuk, és megtaláljuk a tehén étvágyának határain belül azt az étrendet, amely a lehető legnagyobb bevételt mínusz takarmányköltséget biztosítja”.
A Dairy Australia szerint a tejhozamból származó bevétel mínusz takarmányköltség hasznos mérőszám, különösen olyan körülmények között, amikor kevés vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre legelő. „Megmutatja, hogy mennyi marad a tejhozam eredményezte bevételből a takarmányköltségek kifizetése után. Ebből az összegből kell fedezni az olyan működési költségeket, mint az állomány, az istálló, a munkaerő és a rezsiköltségek, valamint a pénzügyi és tőkeköltségeket.”
A hatékonyság mérése
A jelentős mennyiségű vásárolt takarmányt etető gazdáknak magas napi tejhozamot kell elérniük tehenenként, hogy a takarmányköltséggel csökkentett nagyobb tejjövedelemmel számolva nagyobb tejbevételt érjenek el. Minél magasabb a tejhozam, annál kisebb a nem termelő pénz aránya, azaz a tehenek fenntartására a tejtermelés és a jövedelemtermelés helyett elköltött pénz.
A Dairy Australia szerint a határtejhozam és az átlagos tejhozam közötti válasz elveinek megértése is kritikus fontosságú a jövedelem maximalizálása érdekében a takarmánykiegészítők etetésekor. A tejhozam-határérték az a tejhozamnövekedés, amelyet egy plusz kilogramm takarmánykiegészítő adása eredményez. Az átlagos tejhozamnövekedés a tejhozam növekedése az összes etetett kiegészítő kilogramm átlagában.
A takarmányt milyen hatékonysággal alakítják tejjé
Mivel a takarmányköltségek a tejtermelő gazdaságok változó és teljes költségeinek nagy részét teszik ki, a Dairy Australia szerint fontos mérni, hogy a takarmányt milyen hatékonysággal alakítják tejjé. A takarmányátalakítási hatékonyság (FCE) a tejtermelő gazdaságok takarmányozási rendszerének hatékonyságát mérő kulcsfontosságú mutató, amely hatással van az egységnyi tejre jutó takarmányköltségre és a tejüzemi nyereségre.
Az FCE emellett olyan fontos tényező, amely hatással van a gazdaságok üvegházhatású gázkibocsátására. „Az FCE-t mindig a gazdaság egyéb fizikai és pénzügyi teljesítménymutatókkal együtt kell használni, mint például az éves tejüzemelési nyereség és az eszközarányos megtérülés” – jegyzi meg a Dairy Australia.
Az FCE-t az állománynak adott takarmány kilogrammjára vetített termelt tejmennyiséggel fejezik ki. Az FCE mérhető a fejőállományra vonatkozóan évente vagy szezonálisan, évenként. „Az FCE hasznos mérési forma a takarmányozási program hatékonyságának nyomon követésére” – mondja a Dairy Australia. „Nem szabad azonban túl szoros kapcsolatba hozni a gazdaság nyereségével, mivel nem veszi figyelembe az állomány által elfogyasztott takarmány költségét. Az FCE hasznos az állomány által elfogyasztott takarmány minőségének, különösen az étrend takarmánykomponensének értékeléséhez, mivel a jobb FCE szorosan összefügg a jobb minőségű étrenddel”.
Főbb takarmányozási szempontok
– Hozzon létre egy megbízható havi tejbevételi és takarmányozási költségvetést a döntések meghozatalához.
– Vásároljon takarmányt a minőség és az érték alapján.
– A takarmányt hatékonyan alakítsa át tejjé, minimalizálva a pazarlást.
– A legelők kezelését a legjobb gazdálkodási elvek szerint valósítsa meg.
A 3 fő célnak a következőnek kell lennie:
– A fejőstehenek takarmányozásának megtervezése és etetése a lehető legjobb megtérülést eredményező étrenddel.
– A gazdaság hosszú távú termelékenységének védelme a tehenek jó testállapotának és egészségének fenntartásával.
– A legelők hosszú távú termelékenységének védelme, lehetővé téve a tehenek számára, hogy a feltételek javulásakor gyorsan vissza tudjanak térni.
(Forrás: dairyglobal.net)
