A fenntarthatóság átfogó fogalom az állattenyésztésben. Sokféleképpen lehet meghatározni. Az állattenyésztés módjára, a felhasznált erőforrásokra, az állatok jólétére, a gazdálkodó jövedelmezőségére és mindenekelőtt a gazdaság hatékonyságára összpontosítva. Mindezek az elemek meghatározzák a gazdálkodásnak a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatását.
A fenntartható tejgazdálkodást úgy írhatjuk le, hogy a tejtermelés a leghatékonyabb módon történik az állatok jóléte és a környezetre gyakorolt minimális hatás figyelembevételével, miközben a gazdálkodó profitját maximalizálják.
A tejtermelésnél a fenntarthatóság számos aspektusa azonosítható
A takarmányhatékonyságot a DMI alapján számított, adott takarmánymennyiségért cserébe előállított, energiakorrigált tej mennyiségének mérésével lehet értékelni. A takarmányhatékonyságot vagy a meghatározott takarmánymennyiségből előállított energiakorrigált tej növelésével, vagy a meghatározott mennyiségű tej csökkentett takarmánymennyiségből történő előállításával lehet mérni.
A tejelő tehenek takarmányhatékonyságának javítása közvetlen hatással van a gazdálkodó jövedelmezőségére és a gazdaság szénlábnyomára. A takarmányhatékonyságot többféleképpen javíthatjuk. Genetikai szelekcióval hatékonyabb állatokat állíthatunk elő. Optimalizálhatjuk a takarmány minőségét jobb minőségű nyersanyagok biztosításával és a takarmány optimális összeállításával, precíziós takarmányozással.
A bendőfermentáció optimalizálása
Használhatunk probiotikumokat és adalékanyagokat a bendőfermentáció optimalizálására, hogy növeljük a takarmány emésztését. A jólét javításán és a stressz csökkentésén is dolgozhatunk, mivel a stressz és a betegségek közvetlen és jelentős hatással vannak a tejelő tehenek hatékonyságára. Mivel egyre kevesebb rendelkezésre álló erőforrással, folyamatosan változó időjárási viszonyokkal és növekvő takarmányköltségekkel kell megbirkóznunk, a takarmányhatékonyság javítása a fenntartható tejtermelés egyik legfontosabb szempontjává vált.
A környezeti hatásoké hatalmas téma, amikor a kérődzőkről, különösen a tejelő tehenekről beszélünk. A tejágazat már évek óta nagyító alatt van a környezetre gyakorolt hatása, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásához való hozzájárulását tekintve.
Elsődleges cél a metánkibocsátás csökkentése
A bendőből származó metánkibocsátás csökkentése elsődleges céllá vált a tejtermeléssel kapcsolatban, de ez nem könnyű feladat. A tejágazat szénlábnyomának csökkentésére különböző módszerek léteznek, például genetikai szelekcióval, a metántermelés közvetlen gátlásával, a takarmányhatékonyság javításával és a takarmány jobb emészthetőségének elérésével. A takarmányhatékonyság javítása segít csökkenteni az egy kilogramm tejre jutó takarmányszükségletet. Ez kevesebb földhasználatot és ezáltal kisebb szénlábnyomot eredményez.
Az állatjólét a tehenek kényelmének és egészségének javításával kapcsolatos, az elhelyezési körülmények optimalizálásával, a stressz csökkentésével, valamint a fenntartáshoz és a tejtermeléshez szükséges elegendő tápanyag biztosításával.
A kevésbé stresszelt tehenek hatékonyabbak
A kevesebb stresszel és jobb egészségi állapottal rendelkező tehenek hatékonyabbak és több tejet termelnek. A tejtermelő gazdaságokban a stressz egyik leggyakoribb oka a hőstressz, amely az éghajlatváltozással egyre fontosabbá válik. Egy másik gyakori stressztényező a túlzsúfoltság, amely gyakrabban figyelhető meg, mint gondolnánk.
A túlzsúfoltságot gyakran az állomány méretének növelése okozza, anélkül, hogy időben új elhelyezést biztosítanának. A termékenység nem megfelelő kezelése szintén problémát jelenthet, ami az intenzív ellési időszakokban az átmeneti karámokban túlzsúfoltsághoz vezet. Az ellés általában véve a tejelő tehenek stresszének egyik fő fókuszpontja, különösen az anyagcsere-betegségek, a tejveszteség és az alacsony takarmányhatékonyság tekintetében.
Az ellés, a túlzsúfoltság és a hőstressz könnyen előfordulhat egyszerre, ami a gazdálkodó részéről különleges figyelmet igényel. Az elhelyezés javítása, a jó levegőáramlás és a jobb hűtés biztosítása, a stresszes időszakokban a jó minőségű takarmány biztosítása és a probiotikumokkal való kiegészítés mind segíthet a stressz csökkentésében, az állatok jólétének javításában és a tejelő tehenek jobb hatékonyságának biztosításában.
Alig kerül szóba a gazdálkodók profitja
A fenntarthatóságról beszélve általában kevésbé kerül szóba a gazdálkodók profitja. Hajlamosak vagyunk a jólétre, a hatékonyságra és a környezetre összpontosítani, és elfelejtjük, hogy a fenntartható tejtermelés középpontjában a gazdaságok profitja áll. Ahhoz, hogy képesek legyenek olyan új rendszerekbe befektetni, amelyek javítják a jólétet és csökkentik a gazdálkodás szénlábnyomát, a gazdáknak mindenekelőtt nyereségesnek kell lenniük.
A jövedelmezőség javításának egyik módja a takarmánygazdálkodásra és a takarmányhatékonyságra való összpontosítás, mivel a takarmányköltségek a tejtermeléssel kapcsolatos pénzügyi kiadások mintegy 70%-át teszik ki. A takarmányhatékonyság javítása segít a gazdának abban, hogy meghatározott mennyiségű takarmányból több tejet termeljen, és ezáltal növelje a haszonkulcsát.
A probiotikumok fontos szerepet játszanak a fenntarthatóbb tejtermelés elérésében. Egyes probiotikumok stabilizálják a bendő és a hátsó bél mikrobiótáját, és ennek eredményeként jobb takarmányhatékonyságot biztosítanak. Ebben az összefüggésben az élesztőalapú probiotikum, az Actisaf SC47 nagyon hatékony bélmikrobióta-stabilizátor. Csökkenti a bendőacidózis kockázatát és javítja a rostlebontást. Az élesztő probiotikumok kiegészítése a tejelő teheneknél jelentősen javítja a takarmányhatékonyságot. Fenntarthatóbb tejtermelést is eredményez, a gazdák számára 6:1 arányú pozitív megtérüléssel.
(Forrás: allaboutfeed.net)
