Többfelé terjed a hír, hogy a kaukázusi medvetalp súlyos elváltozásokat képes okozni, már akkor is, ha akár csak hozzáérünk. A hírek valósak, így nagyon óvatosnak kell lenni, ha ezzel a növénnyel találkozunk. Az sem segít a helyzeten, hogy a kiirtása szinte lehetetlen.
Az Ázsiából, a Kaukázusból származó növény először a 19. században került dísznövényként európai botanikuskertekbe. Innen kezdett elterjedni azokon túlra is.
A növény egyébként a zellerfélék családjába tartozik. Szára elérheti a 10 cm-es vastagságot, magassága pedig akár 5 méter is lehet. Amíg nem kaszálják, nehezen fejlődik. 3-4 évig csak vegetatív részeket növeszt, csak ezt követően kezd virágozni. Viszont ha kaszálják, már a második évtől képes virágot hozni. Olyannyira agresszív faj, hogy maga körül minden egyéb növényt kiszorít.
Mitől okoz égésre hasonlító sérüléseket?
Mivel a kaukázusi medvetalp a zellerfélék közé tartozik, így a többi, családjába tartozó növényhez hasonlóan furánokumarinokat tartalmaz, viszont rendkívül magas mennyiségben. Mind a termés, mind a gyökérzet és a levél tartalmazza ezeket az anyagokat. Ezek a vegyületek a napfény hatására bomlani kezdenek és ha ez a bomlás az emberi bőr felszínén indul meg, 16-48 órán belül égési sérülésre hasonlító hólyagok jelennek meg az érintett bőrfelületen. Amennyiben szembe kerül, kötőhártya gyulladást, sőt, akár vakságot is okozhat.
A kaukázusi medvetalp a mezőgazdaságban tevékenykedőknek is fejtörést okoz. Ahol ugyanis egyszer felüti a fejét, a vastag karógyökerének köszönhetően szinte biztosan hosszú évekig a területen marad. Kivágás után ugyanis 4-6 hét után újrahajt, nem viseli meg különösebben a kaszálás. Kémiai védekezésre is van lehetőség, bár nem túl hatásos. A hajtásokat ugyan elpusztítja, de a vastag karógyökerek ellen hatástalan, így a növény újra kihajt.
A védekezést érdemes kiegészíteni a gyökerek kiásásával. A vastag, áttelelő karógyökerek 8-12 cm mélységben történő átvágásával pl. kimerítjük a bennük tárolt tápanyagkészletet.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
