Magyarországon eltűnhet az indián nyár, mert a nyárnak megfelelő idő veszi át a helyét. Az elmúlt fél évszázad alatt már mintegy két héttel kitolódott a nyár, de az idei, a mérések kezdete óta regisztrált legmelegebb szeptember megmutatta a lehetőségét további nyári napoknak. A váltás oka, hogy a meleg kitolódásával együtt a lehűlés időszaka is párhuzamosan tolódik ki, ezért nem beszélhetünk majd arról, hogy egy tartós lehűlés után visszatérnek a kellemesen meleg őszi napok, hanem kitart a nyár az ősz első felében is.
Ha az optimista kibocsátás-csökkentési forgatókönyvet követve 1,5-2 Celsius-fok környékén korlátozzuk a globális felmelegedést, akkor nagyságrendileg a jelenlegi átlagos állapot maradhat meg a nyári és indián nyári napok számát tekintve. A pesszimista forgatókönyv (nem kezdünk érdemi kibocsátás-csökkentésbe a század végéig) szerint a tartós őszi lehűlés október végére tolódik ki, azaz az indián nyári napok száma csak az Alföldön lehet majd évi 1-2 nap, a szeptember és részben az október (az éves változékonyságot figyelembe véve) a nyárhoz csapódik. Ennek lehetne örülni, mivel előfordulhat, hogy novemberig nem is kell majd fűtenünk. A probléma az, hogy az általános melegedő tendencia nemcsak az őszt érinti, hanem az összes többi évszakot, ezek összetett éghajlati következményei pedig sokkal több negatívumot jelentenek mindannyiunk számára. Ha betartjuk a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélokat, attól még a vénasszonyok nyara is velünk marad a jövőben. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése.
Az elmúlt bő 50 év alatt a nyár kb. két héttel kitolódott az ősz irányába hazánkban, azaz éghajlati átlagban jelenleg még szeptember elején is előfordulnak a 25 °C feletti napi maximumhőmérsékletű, ún. nyári napok.
Az idei szeptember is ebbe a trendbe illeszkedett, sőt, a globálisan is legmelegebb szeptemberi cím mellett a hónap folyamán hazánkban országosan 23 nyári napunk volt, mely a legmagasabb érték 1901 óta. A jelen cikkben azt vizsgáljuk, hogy a vénasszonyok nyara vagy más néven indián nyár hogyan fog a jövőben változni.
A nyári napokkal ellentétben erre nincs egyértelmű definíció. Az angolszász kultúrákban második nyárként is hívott időszakok nem egyszerűen egy küszöb feletti melegebb napokat jelentenek, hanem már egy jelentősebb lehűlés után következnek be.
Ha az elmúlt 52 év megfigyelései szerint mind a kellemes őszi napok, mind a nyári napok száma növekedést mutat az országban. A legtöbb kellemes őszi napot eddig 2006-ban és 2019-ben (az eddigi legmelegebb ősszel) regisztráltuk, míg a legkevesebbet 1996-ban. A nyári napok a két vizsgált hónap közül elsősorban szeptemberben fordulnak elő, és októberben már jóval kisebb gyakorisággal, de 2010-ben gyakorlatilag nem volt ilyen nap Magyarországon.
Idén csak szeptemberben több nyári nap fordult elő, mint korábban szeptember-októberben együttesen. Országos átlagban egyetlen napon sem volt a sokéves átlag alatt a napi középhőmérséklet, így országosan nem jelentkezett tartós őszi lehűlés sem. Ugyanakkor októberben már meg-megjelent a korábbi klímaátlaghoz, 1971-2000-hez mért lehűlés is, és így az ezutáni meleg idő néhány napos indián nyarat már eredményezett.
Ha megnézzük, hogy sokéves átlagban ez hány napot jelent, akkor azt láthatjuk, hogy a legtöbb (összességében két hétnyi) ilyen napunk jelenleg általában Csongrádban fordul elő, míg a legkevesebb (4-6 alatti) nap északnyugaton és természetesen az északi hegyeinkben.
Érdekesség, hogy ez az 1971-1990 időszakhoz képest a Dunántúlon néhány napos csökkenést jelent, míg a Dunától keletre inkább növekedést, de ezen kisebb változások csak északnyugaton és Baranyában, illetve a Hajdúságban szignifikánsak.
A jövő a kibocsátásunk függvénye.
A kellemes őszi napok száma a pesszimista forgatókönyv szerint a század közepére kissé (4-6 nappal) tovább emelkedik ugyan, de a melegedés miatt a tartós lehűlés jóval erőteljesebben tolódik az évben október végéhez (10-15 nappal).
Mindez azzal jár, hogy főleg az Alföldön 4-8 nappal kevesebb indián nyári napunk lesz. Ezt ellensúlyozza, hogy nyári napból ugyanezen a területen a jelenleginél 2-4 nappal több lehet majd. Ha az optimista forgatókönyvet követve a kibocsátásokat már ma visszafognánk, akkor viszont inkább az északi és nyugati országrész körül számíthatunk 4-6 napos növekedésre az indián nyári napok számában, míg a nyári napoké várhatóan nem fog változni.
Végezetül az alábbi ábra térképsorozatán azt mutatjuk be, hogy a század végére mi várható. Az optimista forgatókönyv szerint a változások a század közepéhez képest nem lesznek jelentősebbek. Ugyanakkor, ha nem teszünk semmit, akkor a pesszimista forgatókönyv szerint a tartós őszi lehűlés október végére tolódik ki, azaz az indián nyári napok száma csak az Alföldön lehet majd legfeljebb évi 1-2 nap.
Ezt kárpótolja majd a lehűlés előtti kellemes őszi napok gyakoriságának 15 napos növekedése az ország északi felében, illetve a nyári napok számában várható hasonló növekedés az Alföldön.
Rajtunk áll tehát, hogy a jövő hogy alakul majd. A pesszimista kibocsátás-csökkentési forgatókönyv szerint a fűtést várhatóan novemberig egyáltalán nem kell bekapcsolni, a szabadság függvényében a nyári turizmus áttevődhet szeptemberre, az őszi turizmus pedig inkább novemberre tolódik, és lerövidül. – olvastuk a masfelfok.hu-n.
Ugyanakkor ha az őszi turizmust jobban kedveljük, mint a nyárit, annak egyetlen, kissé negatív hatása lehet: mivel a vegetációs időszak az erősebb globális felmelegedés miatt sokkal hamarabb kezdődik az éven belül, és erre az egyes növényfajok eltérően reagálnak, ezért a táj nem lesz annyira csalogatóan élénk, vagy éppen hamarabb következik be a levelek elhullatása.
Természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy a teljes kép nem szűkíthető egyetlen évszakra, s így a pesszimista forgatókönyvnek sokkal több az egyéb évszakban bekövetkező negatív vagy komplex hatása, mint az itt említett kedvező éghajlati következménye.
Ezért továbbra is az üvegházhatású gázok kibocsátásának mielőbbi csökkentése a célravezető a globális éghajlati egyensúly fennmaradása érdekében. A vénasszonyok nyara akkor is velünk marad, ha betartjuk a Párizsi Megállapodást.
