Közel megduplázódott a külföldi vendégmunkások száma Magyarországon néhány év leforgása alatt. A legtöbben Ukrajnából és néhány környező országból, valamint Kínából, Vietnámból és Indiából jönnek hazánkba dolgozni. Ám még így is túlságosan kevesen vannak ahhoz, hogy megoldják a munkaerőhiányt a mezőgazdaságban és az iparban. A piaci szakemberek szerint csak a feldolgozóiparban szükség volna további legalább 100 ezer emberre, arról nem is beszélve, hogy a dolgozóhiányt tovább élezi a hatalmas arányú fluktuáció.
Amíg 2019-ben 50, addig tavaly év végére már több mint 80 ezer külföldi állampolgár dolgozott a magyar gazdaságban. A vendégmunkások 35 százaléka szomszédos országból jött, 29 százalék Ázsiából, és 28 százalék valamelyik nem szomszédos európai országból érkezett – írta az Agrárágazat cikke. Ám ez a szám is nagyon kevés ahhoz mérten, hogy az ipar, a logisztika, a mezőgazdaság és a többi szektor összességében 230 ezer betöltetlen álláshellyel próbálja teljesíteni a piaci igényeket.
Szükség volna rájuk
Dénes Rajmund Roland, a Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségének elnöke szerint a magyar gazdaság működéséhez és fejlődéséhez elengedhetetlenül szükség van most és a jövőben is szakképzett és szakképzetlen munkaerő bevonására. Másként a cégek nem tudnak termelni, működni, és nem fognak az országban maradni. Nem jönnek a jövőben új beruházások hazánkba, mert a munkaerőpiaci helyzet miatt a szakképzett dolgozók rendelkezésre állása nem biztosított – írta a Pénzcentrum.
Csak átutazók
A mezőgazdaságban tapasztalt munkaerőhiányon sokáig enyhítettek az ukrán, a román és a szerb területekről érkező napszámosok. Ám már egy 2015-ben kiadott MTA-kutatás is előjelezte a külföldi munkások számának jelentős csökkenését. Ahogy azt is, hogy a régiónkból származó idénymunkások eltűnésével változni fog a gazdasági migrációban ideérkező csoportok etnikai és társadalmi összetétele. Ezt az ukránok elleni orosz háború óta még jobban látni: hiába érkezik tízezerszámra a menekültek és a munkakeresők tömege, nagyon kevesen választják Magyarországot.
A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó Work Force szerint a háború első hónapjában naponta érkező 6-20 ezer emberből csak 40 ukrán állampolgárnak sikerült munkát találni – írta a lap korábbi cikke.
Hazánk nem cél-, hanem tranzitország, ahol a 170-300 ezer körüli bérek egyáltalán nem vonzóak a nyugat-európai napszámos-fizetésekhez képest.
Ezt a trendet erősíti a magyarok migrációja is Nyugat-Európába. 2017 óta nem vándoroltak ki olyan sokan az országból, mint tavaly – írták.
Modernizálni kellene, de kivel?
A mezőgazdaságban – akárcsak a korszerűsödő iparban – egyetlen megoldás a modernizáció, az automatizálás, a robotika fejlesztése lehet. Az adatalapú, precíziós, vagy helyspecifikus gazdálkodás utat mutat. Nem véletlen, hogy az agráriumban is a tőkekoncentrációt kísérő fejlesztési beruházások olyan technológiák megvételét és telepítését szolgálják, amik kiváltják az emberi munkaerőt. Ugyanakkor ez számos ágazatban – például az érzékenyebb bogyós gyümölcsöknél vagy akár a káposzta– vagy fűszerpaprika-betakarításnál – a minőség rovására mehet. A képzett és gondos kézimunkaerőt ugyanis ezekben a kis szegmensekben még nem pótolja a gép.
Fontos kérdés, hogy mennyiség mellett minőségi problémák is vannak a hazai idénymunkaerővel. Ez pedig már nem csak a betakarítást érinti, hanem az említett gép- és technológiafejlesztést is. Sokszor megnyert támogatási pályázatokat adnak vissza gazdaságok, mert előre tudják: nem lesz, aki a nagy értékű gépeket megbízhatóan üzemeltesse – zárta cikkét a lap.
