A takarmánygazdálkodásba kiterjed a faj- és fajtaválasztásra, a telepítésre, a trágyázásra és a tápanyagkezelésre, a kártevők elleni védekezésre és a lombtalanítás kezelésére , amelynek általános célja a kiváló minőségű takarmány előállítása, ami aztán hatékony módon állati termékké alakul át. De mégis, mit várjunk a takarmányainktól? Hogyan garantálhatjuk, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőlük? Az alábbiakban bemutatjuk a takarmánykezelés öt vezérelvét.
1. vezérelv: A termelés diverzifikálásához több fajra van szükség
Az előállított takarmány a talajtípustól függ. Mindegyik talajon tudunk azonosítani egy egy olyan domináns takarmányfüvet, amely a vetésterület nagy részét teszi ki. Viszont mindegyiknek van gyenge pontja is, amikor nem tudja támogatni a gazdasága céljait, hogy az állatok minél több napot legelhessenek. A lényeg: győződjön meg arról, hogy rendszere jól kiegyensúlyozott.
2. vezérelv: Jól határozza meg a takarmánytermesztéssel kapcsolatos elvárásait
A gazdálkodók általában optimisták – valószínűleg ez tartja őket a mezőgazdaságban. Ha viszont a takarmánytermelésről van szó, érdemes az optimizmust a realizmusra cserélni. Ésszerűtlen azt hinni, hogy bármi, amit elültetünk (egynyári vagy évelő), 30 napon belül legeltethető lesz. Néha előfordulhat, amikor tökéletesek voltak a vetési körülmények, tökéletes volt a termékenység, és 30 nap alatt legelhető egy egynyári növényt, de nem szabad számolni azzal, hogy ez megbízhatóan mindig megtörténik. Tehát mi a reális? Általánosságban elmondható, hogy a vetés után egynyári növények esetében legalább 60 nappal, évelő növények esetében 6 hónapra kell számítani. A fő probléma az, hogy a növények nem ismerik az időt, csak az energiaállapotot. Tervezhet előre, de a magasság alapján határozza meg, hogy a növények mikor állnak legeltetésre készen.
3. vezérelv: Reálisan határozza meg az elvárásait a takarmány tartósságára vonatkozóan
Ha ritkulnak vagy tönkremennek az évelő füves állományok, fel kell tenni a kérdést, hogy miért – ha ezen nem lehet változtatni, akkor az elvárásokon kell. Évelő állományt sokkal könnyebb megtartani, mint újat létesíteni, ezért kezelni kell az évelő takarmányokat a tartósság érdekében.
4. vezérelv: Azt lehet kihozni a takarmányból, amit beleteszünk
Munka nélkül nincs siker, és ez igaz a takarmányokra is – erőfeszítést igényel, de a nagyszerű eredmények eléréséhez alaposan át kell gondolni a teendőket. Ügyelni kell a takarmányok növekedési sebességére, érdemes mintát venni a műtrágya iránti igény értékeléséhez és pótolni a legeltetéssel vagy szénatermeléssel “eltávolított” tápanyagokat. Szálljon le a vetőgépről vetés közben, hogy értékelje a mélységet, és kritikusan gondolja át, mit csinál. A megfelelő fajta vetőmag vásárlása, a vetőgép megfelelő beállítása és a megfelelő időben történő vetés, mind-mind egy nagy kirakós egy-egy darabja. Az összes darab nélkül a takarmányok nem tudják kihozni magukból a legtöbbet.
5. vezérelv: Az évelő nem állandó
Általános tévhit, hogy az évelő legelő azt jelenti, hogy állandó és változatlan. A valóság nem is állhat távolabb ettől! Az évelő legelő tele van többnyire évelő fűfélékkel, de az évelő fűfélék, hüvelyesek és fűfélék mennyisége az év során változik, gyarapszik és fogy, és évről évre is eltérő lesz. Természetesen az időjárás jelentős hatással van erre a tevékenységre, de a gazdálkodó tettei változtathatják meg a legelő összetételét is. A röviddel a legeltetés vagy kaszálás után kialakuló körülmények, a műtrágyázás időzítése és a gyomirtó szerek alkalmazása mind tükröződik a legelőn termelődő takarmányban.
Forrás: southeastagriseeds.com
