A szálas takarmányok (fűfélék) tartósításának legelterjedtebb módja már hosszú évszázadok óta a szárítás. A folyamat során a levágott fűfélék a kaszálás helyén hagyva a meleg és a légmozgás hatására elveszítik nedvességtartalmuk jelentős részét és így létrejön a széna, amely a téli hónapokban haszonállataink legfontosabb tömegtakarmánya és vitaminforrása. De milyen módon állíthatjuk elő ezt a tömegtakarmányt és hogyan tárolhatjuk helyesen? Összefoglaltuk az elsődleges tudnivalókat!
Haszonállatainkat tavasztól őszig a gyepterületeken legeltetjük, itt jutnak hozzá a számukra fontos vitaminok és ásványi anyagok jelentős részéhez a lelegelt növényekből, fűfélékből, azonban ha beköszönt a tél, a legeltetés már nem megoldható, ezért a téli időszakra külön készülnünk kell.
A gyepterületeken lévő füveket kizárólag szárítva lehet tárolni, ugyanis ha nedvesen kerülnének tető alá, bepenészesedne, az állatok számára ehetetlenné, veszélyessé válna. Ez a szárítási folyamat a szénakészítés.
Ahhoz azonban, hogy meg tudjuk szárítani a füveket, első lépésként le kell kaszálni azt. A termőhelyen növekedő füvet régen még kézi kaszával takarították be, később már ez a folyamat is gépesítetté vált. Kaszálásnál célszerű minimum 5 centiméteres tarlót hagyni, hogy könnyebben tudjon regenerálódni a terület. Fontos, hogy a terület kaszálása belülről kifelé, vagy sávosan történjen, ugyanis az itt élő állatoknak így menekülő utat tudunk biztosítani, így elkerüljük a vadállatok indokolatlan pusztítását.
A kaszálógépek különböző, úgynevezett „rendeket” hagynak maguk után:
- az alternáló kaszák szőnyegrendet készítenek, ami a vékony fűréteg miatt megkönnyíti a fű száradását,
- a rotációs kaszák ezzel szemben szűkített rendet hagynak maguk mögött, amellyel több munka van, ugyanis forgatás nélkül a szűkített rend nehezebben szárad, könnyebben bepenészesedhet, így a széna használhatatlanná válik.
Szűkített rendre kaszálás esetén a következő munkamenetben ezt a rendet szét kell teríteni, így ismét egy szőnyegrendhez hasonló, laza szerkezetű fűfelületet kapunk.
Ezt követően mindaddig rendforgatást végzünk, amíg a fű nem éri el a kívánt 18-22 százalékos nedvességtartalmat, ekkor válik betárolhatóvá.
Ekkor több rendből rendsodró segítségével egy nagyobb rendet állítunk össze, amelyet a rendfelszedő, vagy bálázó gép könnyebben tud kezelni.
A betakarított füvet, (immáron szénát) több féle módon is tárolhatjuk:
- kazlas tárolás: a megszáradt füvet rendfelszedővel összegyűjtjük, majd kazlakba hordjuk. Kazalba hordásnál figyelni kell arra, hogy az így feltornyozott szénakazal tökéletesen függőleges legyen, ne dőljön egy irányba se, ugyanis dőlés esetén megnő az esély a kazal beázására, így pedig az értékes széna értéktelenné válik.
- a rendfelszedővel összegyűjtött szénát fedett helyre is szállíthatjuk, itt csak rétegekben kell lerakni, nem kell kazalformát létrehozni, ugyanis fedett helyen nem veszélyezteti a beázás veszélye,
- bálás tárolás: a rendeken heverő szénát bálázó gép segítségével is összegyűjthetjük, amely betömöríti és formázza azt, így a tárolás könnyebbé válik. Készülhetnek kisbálák, melyek általában kocka alakúak és készülhetnek nagybálák is, melyek javarészt henger alakúak, de előfordulnak hatalmas méretű kockabálát készítő gépek is. A bálák tömörségét a bálázó gépeknek köszönhetően könnyen lehet befolyásolni.
Mint minden tevékenységben, a szénakészítésben is van némi veszteség. Ennek mértéke több tényező együttes hatásától függ. Kaszálás után a fű még tovább lélegzik, saját „szervezetét” kezdi felemészteni, ez pedig a beltartalom romlásához vezet. Amennyiben ehhez a folyamathoz egy kiadós, hosszantartó eső is társul, akár rothadásnak is indulhat a fű, viszont ha már a száraz széna ázik meg, penészesedni kezd a takarmány, ami így szintén ehetetlen lesz haszonállatainknak.
Vigyázat! A betárolt széna még 6-8 hétig utóerjedéses folyamatokon megy keresztül, amíg ez a szakasz le nem zárul, állatok takarmányozása TILOS ezzel a szénával, ugyanis emésztőrendszeri megbetegedéseket okozhat.
Ha a betakarítás idejét rosszul határoztuk meg és még az elvártnál magasabb a széna nedvességtartalma, az utóérés folyamán a széna melegszik, és ha ez a hőmérséklet elér egy kritikus pontot, akár öngyulladás is bekövetkezhet! Célszerű ezért kazalhőmérővel ellenőrizni a bálák és kazlak hőmérsékletét!
Forrás: Magro.hu + lovaselet.hu
