Mivel az Egyesült Államok Nemzeti Meteorológiai Szolgálata arra figyelmeztet, hogy az ország délnyugati részén és Mexikóban gyakoribb lesz a kánikula, az Arizonai Egyetem szakértői által vezetett tudóscsoport egy új vidéki gazdasági modellt dolgozott ki, amelynek célja a klímaváltozás hatásainak csökkentése.
A tudósok a sivatagi mezőgazdasági agromodelleket olyan évelő növényekkel tervezik, amelyek alkalmazkodnak a hő- és nedvességhiányhoz – írja a newphytologist.org nyomán az agroxxi.ru.
Őshonos fajokból
A kutatók megfogalmazták javaslatukat. Át kell gondolni a sivatagos környezetben folytatott élelmiszer-termelést. Azáltal, hogy a szélsőséges körülményekhez már alkalmazkodott vadon termő növényeket választanak. Vagyis szerintük a sivatagos és száraz körülmények között fel kell hagyni a vízfogyasztó és hőségre érzékeny egynyári növények szaporítási kísérleteivel.
A hagyományos éves gazdálkodási gyakorlatok egyre költségesebbekké és fenntarthatatlanabbakká válnak a gyorsan változó éghajlaton és talajviszonyok közepette – állítják. Ehelyett mást javasolnak. Azt, hogy a száraz vidéken gazdálkodók a vad, ellenálló őshonos fajokból válasszák ki a növényeket, olyanokat, amelyek már alkalmazkodtak a kihívásokhoz.
Sivatag a világ földfelszínének felén
„A sivatagos környezetben élő növények figyelemre méltó számú stratégiát dolgoztak ki. A hő, az aszály, a kiszámíthatatlan csapadék és a gyenge talaj kezelésére. Úgy gondoljuk, hogy az elkövetkező évszázadban ilyen megterhelő agronómiai körülmények uralkodnak majd a világ földfelszínének felén.” – állítja Erin Riordan, az Arizonai Egyetem tudományos munkatársa, az Arizonai Egyetem kétnemzetiségű kutatócsoportját koordináló kutatási igazgató.
Egy ökológusokból, antropológusokból, etnobotanikusokból, természetvédelmi ökológusokból és népegészségügyi szakemberekből álló interdiszciplináris csoport dolgozott a modell megalkotásán, amely ötvözi a csúcstechnológiájú energia- és vízkivételi megoldások elemeit az észak-amerikai száraz területekről ismert őslakosok hagyományos ökológiai ismereteivel.
A jövő laboratóriuma
A mai sivatagokra nem pusztaságként, hanem a mezőgazdaság jövőjének laboratóriumaként tekintünk” – fogalmazott Gary Paul Nabhan, a tanulmány vezető társszerzője.
Az új modell a megújuló energiatermelést, az esővíz-betakarítást és a talajművelés nélküli növényeket integrálja a rezisztens évelőkkel ugyanazon a területen.
Az alacsony növésű élelmiszernövények fák, fotovoltaikus panelek alá ültetése lehetővé teszi a részleges árnyékolást. Emellett a talaj nedvességmegtartását, a talaj mikrobiális növekedését és a szén megkötését is a növények érdekében.
A hőhöz és a szárazsághoz alkalmazkodnak az olyan fajok, mint az agavé, a kaktusz. Ugyanígy használhatók a nitrogént rögzítő hüvelyesek is. A sokféle rendszer megbízható tápanyagtermést nyújthat. Minimális öntözés és bizonytalan éghajlat mellett.
Biztosítás az agavé és a kaktusz
„A kaktuszokra és az agavékra számos hagyományos kultúrában úgy tekintettek, mint a környezeti szeszélyek és az éves terméshibák elleni biztosításokra” – mondta Exequiel Escurra, a Kaliforniai Egyetem ökológia professzora.
A sivatagi tápláléknövények nemcsak a föld, hanem az ember egészsége számára is előnyösek.
A kukoricától, a ciroktól és a cukornádtól eltérően, amelyek mind olyan egyszerű cukrokat termelnek, amelyek súlyosbítják az elhízást és a cukorbetegséget a felnőtteknél, a kutatók szerint az évelő sivatagi növények (17 kategória) különféle gyógymódokat kínálnak e betegségek megelőzésére.
„Lassú gazdálkodás”
A pozsgás növényeknek és a nitrogént megkötő fás hüvelyeseknek 5-12 évükbe telhet, mire már valóban táplálékforrásnak lehet tekinteni rájuk. Egy évtized alatt azonban ennél több ehető biomasszát tudnak előállítani. Jóval kevesebb vízzel, mint a hagyományos egynyári növények, miközben megkötik a talajban a szén-dioxidot, hozzájárulva az éghajlatváltozás mérsékléséhez.
„Ezeket a stabilan termelő száraz gazdálkodási rendszereket „lassú gazdálkodásnak” nevezzük. Mivel olyanok, mint a sivatagi teknősök, amelyek végül megnyerik a versenyt. A kezdeti beruházásokon és a türelmes gazdálkodókon kívül kevés erőforrásra van szükségük az élelmiszer-termelési potenciál újjáépítéséhez a marginális területeken ” – mondja Nabhan.
