A hat évtizedes talajkutató, talajtérképező tevékenysége emlékére írt tudománytörténeti visszatekintést Dr. Dömsödi János egyetemi docens. A szakember bemutatta, hogy a magyaroknak a talajkutatás és a talajtérképezés területén is meghatározó szerepük volt az elmúlt fél évszázad során. Magyarországon az agrogeológiai talajfelvételezés kezdete az 1850-es években Szabó József geológus tevékenységéhez fűződött. Annak idején az Orosz Talajtani Társaság és a Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályának munkatársai között rendszeres és szívélyes volt a munkakapcsolat.
A Magyar Mezőgazdaságban írt részletes cikket Dr. Dömsödi János egyetemi docens, ezt az anyagot szemléztük.
A kezdetek
Eszerint az 1909-es Első Nemzetközi Agrogeológiai Konferencia mérföldkő volt a világ talajtani kutatásának és feltérképezésének fejlődésében. Magyarországon az agrogeológiai talajfelvételezés kezdete (1858–1868) Szabó József geológus tevékenységéhez fűződik (az ő elhíresült mondása, hogy „A természettudományokban csak a nézetek változnak, de nem az észleletek…”), de az igen eredményes kezdeti tevékenységnek sokáig nem volt folytatása. Ennek ellenére, amikor már akadémikus és egyetemi professzor volt, támogatásával, a Földtani Intézet akkori igazgatója, Böckh János 1886-os előterjesztése alapján 1891-ben, öt évvel később létrehozták az Intézet talajfelvételező Agrogeológiai Osztályát, Inkey Béla vezetésével – fogalmazott a szerző.
Inkey legelső teendője az volt, hogy felkereste a berlini, a lipcsei, a heidelbergi és a strassbourgi földtani intézeteket, ahol megismerkedett a porosz és a szász (főként síkvidéki) felvételezési módszerekkel.
Hazatérte után Európa második talajtani intézményében (csak a porosz állami talajtani intézetet alapították korábban, 1882-ben) Treitz Péterrel hozzáfogott a módszeres hazai talajfelvételezés megszervezéséhez. „Valamely földnek helyes becslése éppen olyan fontos a magánéletben (pl. birtokvásárlás, osztás, haszonbérbeadás) mint az államra nézve a kataszteri becslésnél” (Inkey, 1891).
A talajtérképezés (amely időközben Horusitzky H., Timkó I., Liffa A., Güll V., László G. és Emszt K. személyével bővült) főként a talajok fizikai tulajdonságainak meghatározására és az alapján való elhatárolására épült. A laboratóriumi vizsgálatok is főként mechanikai elemzésekre vonatkoztak. A munka előrehaladtával azonban az egyes talajféleségek elhatárolásában módosítani, „finomítani” kellett a porosz felvételezési módszeren, mert minél több talajadat gyűlt össze, és minél közelebb kerültek a talajtérképezéssel a hegyvidékekhez, annál kevésbé bizonyult megfelelőnek a porosz iskola módszere – írta a cikk.
Az addig végzett munka elismerést; a párizsi kiállításon bemutatott térkép pedig aranyérmet nyert, a talajtan, illetve a talajtérképezés fejlődésében főként az orosz kutatókkal kialakult munkakapcsolat eredményeként következett be változás.
A talajtani iskola kialakulása és fejlődése Oroszországban
A 18. század második felében világviszonylatban is kiemelkedő fejlődési időszaka volt a talajtani kutatásnak Oroszországban.
Ennek vezéralakja V. V. Dokucsajev, a Szentpétervári Tudományegyetem tanára volt, aki energikusan kutatta az ország talajait, és oktatta, nevelte az ország talajkutató-talajtérképező szakembereit. Dokucsajev és munkatársai kutatói, oktatói és szervezői tevékenységük során elkészítették Oroszország átnézetes talajismereti – földminősítést is segítő – térképét, és megírta 14 kötetes nemzetközi hírű monográfiáját (Oroszország „éléskamrája”, feketeföldje, „csernozjomja”, a nizsninovgorodi kormányzóság talajviszonyai).
A talajképződési tényezők meghatározása és a legkiválóbb talajtípus, a „csernozjom” elnevezése is az ő munkásságához kapcsolódik, és ezeket a fogalmakat a nemzetközi szakirodalom is átvette.
Dokucsajev a Pedologie című orosz talajtani folyóirat főmunkatársa volt, és a szaklap köré csoportosultak kiváló tanítványai is, elsősorban Konstantin Glinka és Nyikolaj Mihajlovics Szibircev.
Az 1900-as évek elején már a Földtani Intézet könyvtárában is lapozni lehetett Oroszország geológiai évkönyveit, az ott végzett talajtani kutatások eredményeit. A Pedologie-ben közölt cikkekből látható volt, hogy Dokucsajev halála után egykori munkatársai közül Glinka vette át a talajtani kutatás vezetését. Bejárta Európa csaknem minden országát, hogy talajtani ismereteket gyűjtsön, majd a novoalexandriai Gazdasági és Erdészeti Főiskola tanáraként megírta talajtani kézikönyvét és tankönyvét.
A magyar és az orosz talajtani kutatás kapcsolata és fejlődése
A Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályának két munkatársa, Treitz Péter és Timkó Imre 1906-ban – Semsey Andor anyagi támogatásával – Oroszország déli részébe utaztak a talaj tanulmányozására, és meggyőződtek róla, hogy hazánk talajainak „párhuzamai” ott is megtalálhatóak. Útjuk során K.D. Glinka, N. M. Szibircev, G. I. Tanfilev és A. I. Nabokin tolmácsolásában részletesen is megismerkedtek a dokucsajevi iskola tanításaival.
Az oroszországi és romániai tanulmányutakról hazatérve – főként az orosz iskola eredményei nyomán – még inkább megerősödött Magyarországon az elhatározás, hogy először átnézetes talajismereti térképet kellene készíteni.
A nemzetközi együttműködés szerepét felismerve kezdeményezték, hogy a Földtani Intézet hívjon össze egy nemzetközi értekezletet, hogy az agrogeológia legnevesebb szakemberei megvitathassák a talajtérképezés, a talajosztályozás, és a talajtípusok elnevezésének kérdéseit.
A nemzetközi kapcsolatok megélénkülésével – különösen az orosz talajtani iskolával létesített munkakapcsolattal – megindult bizonyos „elszakadás” a porosz – uralkodóan síkvidéki – agrogeológiai felvételezés módszerétől, ami a dokucsajevi iskola talajtani kutatási eredményeinek nemzetközi elismerését is elősegítette – írta a szerző.
Glinka közreműködésével a magyar szakemberek részletesebben is megismerték az orosz talajtani irodalmat. Kelet-Oroszország, Besszarábia, Tauria és Krím kormányzóságokban tanulmányozták a különböző klimatikus talajzónákban kialakult talajtípusokat. Az egyik tanulmányi kiránduláson, az odesszai tanárokkal folytatott konzultációkon vetődött fel a nemzetközi talajtani (agrogeológiai) konferencia megszervezése.
Konferencia ösztönözte a további munkát
Az előkészítő munkálatok után 1909-ben, a Földtani Intézet 40 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi ünnepség keretében tartották az Első Nemzetközi Agrogeológiai Konferenciát, Budapesten.
Glinka „Európai és ázsiai Oroszország talajzónái és talajtípusai” című előadását igen nagy érdeklődés kísérte, és az előadást követő konzultációkon, illetve a kapcsolódó tanulmányi kirándulásokon megosztott meggyőző érvei „összhangba” hozták az oroszországi iskola eredményeivel a nyugat-európai – elsősorban a német – talajtani kutatás „irányát”.
A magyar és az orosz talajkutatók elévülhetetlen érdeme az első nemzetközi budapesti agrogeológiai konferencia létrehozása, ami „mérföldkő” lett a világ egységesebb talajtani kutatásában és fejlődésében.
A konferencia fő eredménye, hogy minden országban először is átnézetes térképet készítenek az uralkodóan előforduló talajokról, hogy utána egységesen meg lehessen határozni a talajtípusokat. A teljes cikket itt lehet elolvasni.
