A növényi szaporodás nélkülözhetetlen lépcsőfoka a beporzás, megporzás vagy idegen szóval a pollináció, az a folyamat, amely során a virágpor eljut a nőivarú virágok bibéjére. Ez megtörténhet szél, víz és állatok segítségével. Ebből a legnagyobb jelentőségű az állati és ezen belül is a rovarok által végzett megporzás.
A virágos növények 87 %-a, a gazdasági termesztett növényeink 85%-a rovar beporzású. Gondoljunk bele, mi lenne, ha egyik napról a másikra a beporzók eltűnésével elveszítenénk azon növényeinket, melyek terményt, zöldséget, gyümölcsöt teremnek, de lemondhatnánk a gyógy- és fűszernövényekről, sőt egyes fásszárúak hiányával a faanyagról, valamint a kakaóról és a kávéról is.
Az emberiség élelmének 30-35 százaléka az állati beporzás sikerességétől függ, a gazdasági haszonnövények beporzásának jelentős részét a házi méhek végzik el. A méhek megporzó munkája nélkül 52 százalékkal csökkenne azoknak az élelmiszereknek a száma, amelyeket naponta fogyasztunk. A gyümölcsök és a zöldségek eltűnésével vitamin- és tápanyagforrásoktól esnénk el.
Ez egyrészt azzal járna, hogy az egyoldalú étkezés miatt egy sor kellemetlen betegség törne ránk. Másfelől súlyos élelmiszerhiány lépne fel. A haszonállatok száma is megcsappanna, mivel az általuk fogyasztott növények beporzását, így fennmaradását is a méhek biztosítják. A természetes táplálékláncok is felborulnának a méhek beporzása nélkül, így végül a teljes élővilág kerülne súlyos helyzetbe.
Amikor megporzókról beszélünk nem csak a házi méhekre kell gondolni, számos vadon élő fajnak is fontos szerepe van ebben a munkában ilyenek pl.: poszméhek, zengőlegyek. Az éghajlati változások, a természetes élőhelyek számának csökkenése, a környezetszennyezés miatt számos élőlény komoly veszélybe került. A beporzók esetében sok kutató már beporzási válságról beszél.
A méhek 100 millió éve élnek a földön, mintegy 20 000 fajuk ismert, ezek jelentős része komoly veszélyben van. A beporzó fajok védelme elengedhetetlen a jövőnk szempontjából.
Szerencsére tehetünk értük. Gazdálkodók számára a mezsgyék kímélése, méhlegelővé alakítása kínál lehetőséget, illetve az okszerű és szakszerű növényvédőszer használat nyújthat még segítséget. Városlakóként, kerttulajdonosként a gyepek szakaszos nyírása és méhlegelő keverék vetése adhat egy egyszerű lehetőséget, ezzel biztosítunk táplálkozási és rejtek helyet a rovaroknak. A méhlegelő semmiképpen sem egy gyomos terület és fontos, hogy olyan növénytársításokból álljon, amelyek folyamatosan biztosítják ezeket a funkciókat a beporzók számára. A közösségi parkokban az évelő ágyások létrehozása, a méhlegelő keverékek vetése is komoly segítséget tud jelenteni.
Ha rendelkezésünkre áll egy földterület, ez akár pár négyzetméter is lehet, akkor már létesíthetünk méhlegelőt! A magokat vetőmag forgalmazótól, vagy a barkácsáruházak, gazdaboltok polcairól is beszerezhetjük. Március végén április elején, vagy augusztus végén szeptember elején vethetünk. Lazítsuk meg a talajt, tisztítsuk meg a növényi maradványoktól, öntözzük meg a területet, szórjuk a felszínre a magokat egyenletesen, tömörítsük a talajt, hogy a magok a talajba nyomódjanak, majd locsoljuk meg újra.
Évente kétszer kell vágni, kaszálni, először az első magszórás után, majd az ősz beállta előtt, 8-10 cm magasan lehet elvágni a növényeket, a levágott szárakat a területen egyenletesen elterítve a tápanyag utánpótlásról is gondoskodunk. Az így kezelt terület akár három éven keresztül is méhlegelőt tud biztosítani.
A méhhotel létesítése is egy lehetőség, amit könnyen meg lehet valósítani. A méhhotel egy mesterségesen létrehozott búvó és peterakó hely, amellyel támogathatjuk a beporzó rovarokat. – olvastuk a nak.hu-n.
A legegyszerűbb, ha 30-40 cm hosszú nádszálakat 8-10 cm átmérőjű kötegbe fogunk, lyukacsos téglát, cserepet, különböző vastagságú ágakat rakunk össze, így biztosítva petézési, élelem raktározási, elbújási lehetőséget a rovarok számára. Lehet egy tűzifa rönk kerek végét különböző vastagságú fúrókkal 5-10 cm mélyen megfúrni, több helyen is. Ha ezeket kombináljuk akkor nagyon változatos rovar szállást tudunk létrehozni. A közelben egy kis földterületet locsolva biztosíthatunk ivóvizet, illetve sarat (ezzel tudják eldugítani a nyílásokat) a rovarok számára. Esőtől védett helyre keleti, délnyugati irányba tájolva érdemes kihelyezni ezeket február elejétől.
Vigyázzunk rájuk, mindenki tehet egy keveset, hogy élhetőbb bolygót hagyjunk az unokáink számára! Óvjuk, védjük a méheket!
