Az alapművelés feladata a művelési rendszeren belül, hogy a termesztendő növény igényének megfelelően biztosítsa a talaj adott mélységig lazult állapotát. Mélysége alapvetően függ a soron következő növény igényétől és a talaj állapotától. A legtöbb kultúra számára a 22-25 cm, míg a kapások és a repce számára a 30-35 cm mélységű lazultság felel meg. Ebben a talajszelvényben a talaj nem tartalmazhat tömör talpat, ami akadályozná a víz le- és felfelé irányuló mozgását, vagy a gyökerek fejlődését.
A tárcsa és eke munkája következtében keletkezett talajtömörödéseket a legjobban a hántott tarlón történő egyszerű talajvizsgálatokkal lehet tetten érni – véli Kalmár Tibor, a Väderstad ügyvezetője.
Az ásópróba, valamint a pálcaszondázás során könnyedén megállapítható, hogy milyen mélységig szükséges átlazítani a talajt. Az ennél mélyebb talajmunka felesleges és energiapazarló, a sekélyebb (15 cm alatt tömörödés) viszont növeli az aszálykár kockázatát, valamint csapadékos évjáratban a felszíni pangóvizek kialakulásának veszélyét. Az alapművelés tehát nem lehet sablonos – mondja a szakember. Egyre gyakrabban lehet találkozni azzal, hogy a gazdák minden évben lazítanak, mert az kis költséggel elvégezhető jobb szerkezetű talajokon és mert a talajállapot (nyirkosszáraz) lehetővé is teszi azt. Annak ellenére teszik ezt, hogy a talajszerkezet jó, tömörödésektől mentes, és közben figyelmen kívül hagyják, hogy ilyen mélységű beavatkozás után különösen fontos a megfelelő mértékű tömörítés, hogy a talaj ne maradjon levegős.
A talajművelés során követendő legfőbb elv: a lehetséges mértékben keveset, és csak a szükséges mértékben sokat!
Az alapművelés jobb minőségben és kisebb energiával hajtható végre, ha szakszerű tarlómunkák előzték azt meg. Az aratást követően 12 napon belül sekélyen meghántott, visszazárt és 30-35 százalék mértékben szármaradvánnyal takart felszín alatt elindul a talaj biológiai beéredése. A forgatás nélküli alapművelési változatok közül a kultivátoros eljárás – az eszköz építésétől függően – alkalmas lehet az eketalptömörödés átrepesztésére. Azonban a mélyebben, 38-40 cm alatt található tömör rétegek áttöréséhez már középmély (4060 cm) lazítást kell alkalmaznunk – mondja Kalmár Tibor.
A kultivátorok alkalmazhatóságának optimális nedvességintervalluma a szántóföldi vízkapacitás 42-55 százaléka, azaz amikor a talaj száraznyirkos. A kultivátorok kímélően művelik a talajt, nem képeznek talpat, mérsékelten rögösítenek, illetve porosítanak. Csapadékos évjáratban az átázott talajok szintén kultivátorokkal művelhetők a legkisebb szerkezetkárosítás mellett. A modern kultivátorok sokoldalúan használhatók, és több művelő elem kombinációjaként épülnek fel. Lehetővé teszik a széleskörű használhatóságot: tarlómunkákra, alapművelésre, lazított és szántott talajok elmunkálására, magágykészítésre egyaránt alkalmasak. Aratáskor a jó minőségben zúzott és terített szármaradvány a későbbiekben nagyban segíti a kultivátorok munkáját.
A mélyebb talajmunkákhoz más technika szükséges
Ezt tulajdonképpen feltételként is támaszthatjuk, hiszen a kultivátorok a roszszul aprított szármaradványt nem képesek jó minőségben bekeverni. A sekély tarlómunkákhoz előnyös a 20-30 cm-es kapaosztás, valamint szélesebb kések, szárnyas elemek alkalmazása. Ugyanakkor nem jó megoldás, ha a kultivátor eleve szárnyas késekkel szerelt, hiszen elkeni a nedves talajt, mélyebben való alkalmazhatósága pedig emiatt eleve kizárt. Mélyebb talajmunkákhoz a keskenyebb kések jöhetnek számításba, ugyanakkor fontos a kellő mértékű kapanyomás, melyet rugók vagy munkahengerek biztosítanak. A kultivátorok hatékonyan ritkítják a magról kelő gyomokat, a mélyebben dolgozó változatok pedig az évelők terjedését is korlátozzák.
