Több, mint 100 résztvevőnek tartott előadást Kismaroson az általa kifejlesztett az ember- és környezetkímélő kertművelési módszerről Gyulai Iván ökológus, a mélymulcsos kertészet egyik leghitelesebb magyarországi képviselője. Az előadást egy fórumbeszélgetés követte, ahol a vendégek a szakembert kérdezhették. Mi is ott jártunk a rendezvényen.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, a szlovák határhoz közeli Gömörszőlősön gazdálkodik Gyulai Iván ökológus, biológiai-kémia szakos tanár, az Ökológiai Intézet a Fenntartható fejlődésért Alapítvány elnöke, az Intézet igazgatója. Címzetes egyetemi docens a gödöllői Szent István Egyetemen a “fenntartható fejlődés elmélete és gyakorlata” tárgyat tanítja. Tagja a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak. Számos, a fenntartható fejlődés szemléletét terjesztő filmje található az interneten, a legismertebb a “Zsigerbeszéd”. Neve összefonódott a “Gömörszőlősi fenntartható falu” programmal.
Kismaroson gyűltek össze a helyi kertészek, környezetvédők és biogazdálkodók a mélymulcsos kertészet miatt
A váci székhelyű, és Kismaroson is tevékeny Magosfa Alapítvány szervezésében megvalósuló eseményen nagy érdeklődés követte az előadást. Gyulai Iván bemutatta, hogy miért is nem ás és kapál a kertjében, hogyan védi meg a kártevőktől a növényeit, és milyen technikákat alkalmaz azért, hogy azok egészséges, és kiváló beltartalmi értékű termést hozzanak. Mindennek az alapja a forgatás nélküli művelés és a mulcsozás. Ezeket egészíti ki a permakultúrás kertészet, aminek lényege, hogy nem monokultúrákat és sorokat hozunk létre, hanem úgy társítjuk a növényeket, hogy azok egymásra is kedvező hatást gyakoroljanak. A legfontosabb, hogy a mélymulcsos kertészet nem hagyja szabadon a talajfelszínt, megtartja a vizet és az összes, a kertben keletkező zöldhulladékot feldolgozza. Ezzel megújítja a talajt, nem termel szemetet, és nem égeti el feleslegesen a szerves anyagot. Kiderült, hogy a vakond a kertész jó barátja, és az is, hogy az érett trágya nélkül nehezen lehet boldogulni.
A különböző mulcsozási módok célja alapjában véve
- a talajnedvesség megőrzése,
- a talajtömörödés és talajkopás megakadályozása,
- a gyomosodási nyomás csökkentése,
- a talajfelszín szélsőséges napi hőingásának kiegyenlítése,
- a tápanyag kimosódás mérséklése, és
- a televény talajréteg megújítása.
Az élő mulcs takarónövényekkel történő állandó talajfedés
A koncepció alapja, hogy -az időben korlátozott felszínborítást, és ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó egynyári kultúrákkal szemben- a felszín borítása folyamatos legyen. A permakultúra a folytonos mezőgazdaság tudománya, ami utánozza a természetet, és a szukcessziós folyamatokra épít. Ennek az a következménye, hogy a talaj soha nem marad takarás nélkül.
Minél több növényt kombinálunk, annál több hasznos funkciót teljesíthetünk. Ugyanakkor a fellépő vetélkedés elkerülhetetlenül a főtermény rovására megy. A kombinálás esetén alapszabály, hogy legalább egy talajjavító (pl., retek), egy nitrogénkötő (pl., herefélék, takarmányborsó) és egy nagy zöldtömeget hozó fűfélét (pl., olaszperje, zab, rozs) alkalmazzunk együtt.
A nagyüzemi kultúráknál elterjedt takarónövényes technológiáknál az adott növényt vegyszerrel terminálják (például glifozáttal), beszántják, vagy betárcsázzák. Ez a terület abban a pillanatban takarás nélkül marad. Az élő mulcs viszont egy folytonosságot biztosít, amit vagy alávetéssel, vagy rávetéssel újítunk meg – mondta a szakember a Magro.hu érdeklőésére.
De mi lesz a gyomokkal?
A mélymulcs egyik előnye a gyomosodási nyomás csökkenése, amely a folytonos talajborítottság (takarás és élő mulcs) előrehaladtával 15-20 százalékra csökken. Gyulai Iván szerint fontos, hogy a talajforgatásos technológiák azért járnak mindenképpen gyomosodással, mert a természetes szukcessziót minden szántás és ásás után újraindítják. A szukcesszió első lépésében viszont minden esetben a pionír növények telepednek meg. Ez a természet válaszreakciója, amelynek során a rajta esett sebet a lehető leggyorsabban kívánja begyógyítani.
A komposzthagyó mélymulcs esetében a talajt nem ássuk és nem szántjuk, így a szukcessziót nem szakítjuk meg. Ezért a gyomok nem okoznak jelentős problémát a kertben. A szakember megjegyzi, hogy nem szabad a teljes gyomtalanításra törekedni, bizonyos mennyiségű gyomot védőnövénynek kell tekinteni.
A gyomosodási nyomás minimalizálása érdekében a gyökérzöldségeken kívül semmilyen növényt nem szabad a földből gyökerestől kihúzni.
Ilyenkor ugyanis a talaj felszínét felszakítjuk, ami utat nyit a pionír növényeknek. Kihúzás helyett a már útban lévő egyedeket a tövüknél vágjuk le, és használjuk humuszképzőként vagy a mulcsban, vagy a komposztdombon – javasolja Gyulai Iván.
Ezért működik rosszul a hagyományos gazdálkodás
A szántóföldi gazdálkodás, a szántásos talajművelés során eltávolított elhalt szerves-anyagra természetesen szükség lenne a továbbiakban termesztett növények tápanyagigényének kielégítésére is, így ezek hiányában a talajerőt nagyüzemi körülmények között mesterséges módon, műtrágyákkal kell pótolni. A hátrányok leküzdése érdekében magától érthető, hogy nekünk is utánozni kell a természetet, ősszel nem ki, hanem éppen betakarni szükséges a föld felszínét – írja Ember- és talajkímélő kertgazdálkodás – Betekintés a mulcsok és a komposzthagyó mélymulcs világába című kiadványában Gyulai Iván.
Azonban jelenleg az elhalt biomasszát vagy bedolgozzák a talajba, vagy összegyűjtik, és egyre gyakrabban elégetik. Egyik esetben sem marad a felszínen takaró, amely biztosítaná a talaj védelmét. Más esetben a szerves anyag hulladéklerakókba kerül, vagy valamelyik faluszélen, hasznosítás nélkül rothad el. Ma szinte minden településen, ha kell, ha nem, gépi erővel vágják a „gazt”, majd legtöbbször elégetik. Ezen gyakorlat helyett a zöld javak jó szolgálatot tennének a talajmegújító gazdálkodásban – véli az ökológus.
Ha a témában további információkra is kíváncsi, ezen a hivatkozáson töltheti le a komposzthagyó mélymulcs részletes technológiai leírását.
Csurja Zsolt
