Új helyzet állt elő az utóbbi időszak jelentős költségnövekedései és áremelései után az élelmiszeriparban. Egyelőre bizonytalan, hogy a látványos változások miként hatnak a fogyasztásra és a kereskedelmi folyamatokra, illetve ennek következtében hogyan alakulhatnak a hazai vállalatok jövedelmezőségi és versenyképességi kilátásai. A Kecskeméten megrendezett Agrárium 2023 konferencián a szakértők vázolták, hogy milyenek lehetnek a meghatározó iparágak idei piaci kilátásai.
A Bács-Kiskun vármegyei település egyik hotelében tartott programon arról is beszéltek, hogy milyen új élelmiszeripari fejlesztési és támogatási lehetőségek nyílhatnak a versenyképesség és a jövedelmezőség növelésére. Egy azonban biztos: elkerülhetetlen a változás az élelmiszeriparban, és komoly akadályokkal néznek szembe az ágazat szereplői – írta az Agrárszektor.
Egy idő után már nem lehet árakat emelni
Ruck János, a Gallicoop Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy a kialakult kedvezőtlen helyzetet áremelésekkel le lehetett ugyan reagálni, de ez egy idő után már nem fokozható. Az alapanyag, a gyártás és a kereskedelem az alapja mindennek. A digitalizálást a gyártásnál az üzemekben lehet igazán hasznosítani – és ebben komoly lemaradásban vagyunk itthon a szakember szerint.
A digitalizáció minden területben tudna segíteni. Fontos lenne, hogy egyszerűsítsük a munkát. A nyomonkövethetőség kiemelten fontos, ugyanakkor nehéz munka, és, ha erre nincs egy megfelelően kiépített rendszer, akkor nagyon sok a papírmunka. Ezenkívül az embereknek is kevesebbet kellene dolgozniuk és könnyebbek lennének a munkafolyamatok is – mondta Giacomo Pedranzini, a Kometa 99 Zrt. ügyvezető igazgatója.
Digitalizáció szükséges az élelmiszeripar számára is
Mindezt Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke is megerősítette, és hozzátette, hogy a digitalizáció esetében is a fogyasztóból kell kiindulni.
A fogyasztó megfizethetően, olcsón szeretne jó minőségű élelmiszerhez jutni, ezért nekünk a digitalizáció minden eszközét fel kell használnunk a hatékonyságunk növelésére. Ugyanakkor sokan egyre többet is szeretnének tudni a termékekről, ezt szintén elősegítheti a modern technológia. Szép lassan minden egyes szegmensben elkerülhetetlenné válik. Egy elöregedő társadalomban – mint amilyen Magyarország is – a nem meglévő munkaerők helyettesítése különböző alternatív megoldásokkal létkérdés.
Éder Tamás úgy véli, a digitális értékesítés terén is le vagyunk maradva. A leginkább fejlődő, digitális szinten élelmiszeripari termékeket értékesítő cég közül egyik sem magyar, és ez egy nagy kudarc. Jó lenne, ha már nem csak „beton üzleteket” hoznánk létre, hanem a digitális térben történő értékesítést is erősítenénk – mondta.
Giczi Gergely, az Agrármarketing Centrum ügyvezető helyettese szerint a digitalizáció a termelés minden szintjén értelmezhető. Észre kell venni, hogy ennek bőven van tere. Ha megnézzük azt a hatékonyságot, amivel a magyar mezőgazdaság és élelmiszer-gazdaság termel, alapanyag-ellátásban, feldolgozottságban és feldolgozásban van egy jó 40-50%-os lemaradásunk az európai versenytársakhoz képest. Mindent hatékonyabban kell csinálni és a modernizáció útjára nekünk is rá kell lépnünk – közölte.
Hollósi Dávid, az MKB Bank Nyrt. és Takarékbank Zrt. Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág ügyvezető igazgatója banki oldalról közelítette meg a kérdést. Elmondta, sokszor előfordul, hogy az üzleti tervek értékelésével nem kapnak valós és értékelhető adatokat. Amennyiben rendszeresen, a monitoringhoz is hasznosítható adatokat kapnának a gazdálkodásból – a termelés minden szintjéből -, akkor az élelmiszeripar felé a banki bizalom és finanszírozás sokat tudna javulni.
750 milliárdot kap az élelmiszeripar – de mire lesz elég?
A következő európai uniós fejlesztési ciklusban 750 milliárd forint forrás fordítható az élelmiszeriparra, ami jelentős növekedés az előző ciklus 463 milliárd forintos összegéhez képest. A kereteken belül mindenképpen szeretnék a digitalizáció és a modernizáció felé terelni a beruházókat. Továbbá cél az is, hogy jó minőségű magyar termékek jussanak a magyar családok asztalára, megfizethető áron. Ezzel kapcsolatban Hollósi Dávid elmondta, hogy 750 milliárd forint ebből a szempontból nagyon kevés.
Éppen abban látom a hazai élelmiszeripar egyik gyengeségét, hogy méretgazdaságosságban elmaradtunk. Egy nagyon komoly piacon versenyzünk, sajnos a kisüzemek szintjén ez nem fog menni. Egy élelmiszeripari fejlesztés 10 milliárdokban mérhető, éppen ezért ez a pénz pikk-pakk elfogyna. Ha pedig nem találunk valamilyen államilag támogatott terméket, akkor nagyon nehéz ezeket megfinanszírozni jelen pillanatban – vázolta a helyzetet a pénzügyi szakember.
Jó helyre kell, hogy kerüljön a pénz az élelmiszeripar megfelelő helyzetbe hozásához
Ruck János úgy véli, hogy 750 milliárd forint rengeteg pénz, ha az jól van felhasználva. Ha azonban elkezdik „szalámizni”, és kis,- közepes -és nagyvállalatoknak szétosztogatni, akkor valóban nem sok. Oda kell és oda érdemes tenni, ahol a kitermelés és az exportnövekedés reális lehet. Azoknak a cégeknek kellene adni, akik a külföldi piacon kétszer-háromszor akkora méretű versenytársakkal dolgozik együtt.
Giacomo Pedranzini szerint Magyarország egy kis ország ugyan, de nagy a potenciál az élelmiszeriparban. Itt a lehetőség, hogy minőségi és komoly mennyiségi élelmiszert gyártsunk, amit aztán lehet exportálni is más piacokra. Azt sem szabad elfelejteni, hogy, ami például Magyarországon nagynak számít, az az európai piacon nem feltétlenül. Hollósi Dávid kiemelte, több fegyelemre lenne szükség az integrációs szereplőknél.
Az integráció hatásai és előnyei
Az integráció azt is jelenti, hogy egy adott pillanatban lemondok az előnyről, hogy bennmaradjak az integrációban, ugyanakkor, amikor nehéz a helyzet, akkor az integráció egy védőernyőt biztosíthat. Ezt kellene megérteni. A nagyobb cégek képesek arra, hogy tudást, tőkét, üzleti modellt, biztonságot hozzanak a kisebbeknek. A szántóföldi növénytermesztésben és az állattenyésztésben bőven helye van a kis és közepes termelőknek is, de a nagy integrációhoz, termékpályához csatlakozniuk kell. Kicsik vagyunk Európában, nekünk a minőséget kell előtérbe helyezni és a niche piacokra kell tudni belépni, és abban kell tudnunk hatékonynak lennünk.
Éder Tamás mindezzel nem teljesen ért egyet, hiszen, mint mondta, Magyarország valóban kicsi, de Belgium, Hollandia vagy épp Ausztria sem nagy ország, mégis komoly szereplők az európai piacon. Tehát, ha valaki kicsi, nem jelenti azt, hogy niche marketet kiszolgáló tevékenységet kell folytatnia. Ha azt mondjuk, hogy többnyire speciális, kiemelkedően finom, extrém minőségű élelmiszereket állítunk elő, lemondunk a belpiacunk döntő részéről – ezt pedig nem engedhetjük meg.
A magyar élelmiszeriparnak igenis tudnia kell versenyképesen csinálnia napi termékeket is. Dobozos tejet is, szeletelt karajt is, trappistát is, mindent. Ha ezeket nem csináljuk, feladjuk a volumen nagy részét. Ezt nem lehet – mondta a szakember.
Nem volt sikeres az elképzelés 30 év alatt
Hollósi Dávid azonban úgy véli, hogy ez mind szép és jó, de ez az elmúlt 30 évben nem sikerült. Szerinte, ha megnézzük a magyar mezőgazdasági termelést, azon belül a zöldség-gyümölcstermesztést, akkor az üvegházi termesztés kivételével a többit lényegében “elbuktuk”. Nincs élőmunkaerő, rossz az ültetvények állapota és klímaváltozás is komoly kihívásokat hoz. A gabonaágazatunk és a tejágazatunk alapjáraton rendben van. A baromfiágazatban is tudunk exportra termelni, jó helyzetben lévő szektor az alapanyag szempontjából. A sertéságazat viszont az egyik legkényesebb, legsérülékenyebb terület. Éder Tamás pedig kiemelte, hogy a magyar élelmiszeripar előtt egy roppantul nehéz év áll, egy más szempontból nehéz év után.
