Az UBM Csoport továbbra is elkötelezett abban, hogy értéket közvetítsen a hazai és a régió állattenyésztésének a szereplői számára, így minden partnere számíthat a szaktudásukra, az elkötelezettségükre és a korrekt üzleti magatartásukra. Fülöp Péterrel, a cégcsoport kereskedelmi igazgatójával az állattartók és takarmánypiac helyzetéről, a közelmúlt vállalati eredményeiről, valamint a terveikről beszélgettünk.
A sajtóban sokat lehet olvasni arról, hogy a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége kérdéses az idei évben, viszont az állattartókról kevesebb szó esik. Pedig érdemes lenne megvizsgálni ezt a kérdés a takarmányozás oldaláról is. Hogyan alakul az ő szempontjukból az idei év?
A válaszhoz a tavalyi és az idei évet együtt érdemes nézni, mert a 2022-es nagy szárazság és a következtében kialakult, az optimálistól messze elmaradó eredmények 2023-ra is kihatottak. A viszonylag szerény termésmennyiség és az ukrán-orosz háború okozta ellátási bizonytalanságok miatt a terményárak nagy magasságokba ugrottak. Ezzel szemben, elsősorban a dunántúli, jó termést elérő termelők, akik a termelésüket a megelőző évi inputbeszerzésekkel megalapozták, nagy profittal és eredménnyel zártak, amennyiben ez még tavaly megtörtént. Akinek nem volt jó a termése vagy nem adta azt el időben, nem tudott jelentős eredményt realizálni.
Az idei évben a műtrágyapiacon tapasztalt, az ellátásbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak és a gázár drasztikus megemelkedése egészen új dimenzióba helyezte az egész magyar mezőgazdaság jövedelmezőségét és költségviszonyait. Ezzel szemben az időjárás fantasztikusan alakult; ritkán érkezik ennyire jó ütemben és folyamatosan a csapadék és lesznek ilyen jól ellátottak a talajok nedvességgel. A termésmennyiségek kifejezetten jónak ígérkeznek, de magas inputköltségek kapcsolódhatnak hozzájuk és a terményárak nagyot estek tavaly óta. A háború okozta negatív folyamatok részben konszolidálódnak.
Szintén ehhez tartozik, hogy a kamatkörnyezet itthon és külföldön egyaránt sokkal kedvezőtlenebbé vált. Erre pedig a terménypiacok a spekulatív célú felvásárlások és a készletek felhalmozásának csökkenésével szoktak reagálni. A kötési időszakok hossza is csökken, ami egyaránt jellemző a gyártókra, a kereskedőkre és a viszonteladókra is. Ezek a piaci hatások keresletcsökkenéshez vezettek.
A takarmányiparban is jelentős árcsökkenés zajlott le, ami mind a gyártók, mind a termelők életét egyszerűbbé teszi a finanszírozási oldalról, de mindez együtt járt az élőállat átvételi ár csökkenésével is. Az óriási infláció hatására ugyanis jelentően csökkent a vásárlóerő. Itt is az említett piaci hatások működnek, a szereplők nagyon rövid távra kötelezik el magukat a döntésekben. Amíg ez fennáll, addig a kereslet gyenge lábakon áll, és ez általában árcsökkenéshez vezethet. Most jelenleg ezt a trendet éljük. Szerintünk a következő fél egy évben kiegyensúlyozottak lesznek az árak, nem számítunk nagy kilengésekre sem az alapanyagok, sem a takarmány, sem az élő állatok tekintetében.
Jelen pillanatban mely állattartók vannak a legjobb és melyek a legrosszabb helyzetben?
Most szeptemberben, a beszélgetésünk idején a baromfitermelők vannak a legjobb helyzetben, de lehet, hogy decemberben, az óriási lengyel termelés ár lenyomó hatása miatt már nem tudnak majd eredményesen működni. Csak összehasonlításképpen, Lengyelország éves pulykatermelése 45-47 millió darab szemben a hazai 6,5 millió darabbal. Ha a lengyel túltermelés egy jelentős része nálunk landol, az drasztikusan lenyomja az árakat.
A sertéságazatban a keveréktakarmány árak ugyan konszolidálódnak, viszont a magas malacárak gondot jelentenek. Ennek hátterében az áll, hogy Németországban is csökkent a kocalétszám a sertéstartás rossz jövedelmezősége miatt, ez malachiányhoz vezetett, ami pedig irreális magasságokban tartja a malacárát.
Amiben én most a legnagyobb problémát látom az a tejpiac. Az elmúlt évhez képest a tej ára drasztikusan csökken. Előfordul, hogy a termelők akár 10-20 forinttal is az önköltség alatt kell, hogy eladják a tejet. Itt mindenképpen fordulatra, változásra lesz szükség. Hozzátenném, hogy tavaly viszont olyan kereseti lehetőségek voltak a tejágazatban, amellyel tisztességes jövedelmet lehetett elérni. Szóval amint látható hektikusan változik a helyzet egyik évről a másikra.
Általános koncentráció figyelhető meg a takarmánygyártásban. Mi ennek az oka?
Magyarországon a szocializmus idején szinte minden harmadik faluban volt egy takarmánykeverő, mert a ’70-es, ’80-as években nagy keverőépítési láz volt. Ezek a privatizációval különböző magánszemélyek és magánvállalkozások birtokába kerültek. A kis keverőüzemek ugyan alacsony költséghatékonyság mellett működtek, nem voltak modernek, de mindenhol volt egy-egy ember, aki értett a működtetéséhez és elvégezte a feladatokat. Sokáig ilyen sokszereplős volt a piac, a nagy halak nem ették meg a kicsiket. A közelmúltban viszont humánerőforrás-problémák léptek fel, nyugdíjba mentek a dolgozók és néhol hiányzott az utánpótlás. Ráadásul az alapanyagárak jelentős drágulásával és megfelelő forgóeszköz hiányában sokan leállították a keverőt és inkább nagyobb, hatékonyabb takarmánygyártó cégektől vásároltak.
Ezt a folyamatot az is erősítette, hogy a keverőtechnológia mostanra elavult és a modernizálásukra nem volt forrás. Szerintem, ez a tendencia, tehát a koncentráció tovább folytatódik majd.
És mi a helyet külföldön?
Európában is jellemző az ilyen jellegű tőkekoncentráció, találkozhatunk felvásárlásokkal, egy adott ország takarmányipari koncepciójától függően. Lengyelországban, hagyományosan nagyméretű takarmánykeverők voltak, amik összeolvadásával, illetve felvásárlásából jelentős konglomerátumok alakultak ki.
Nálunk ez kevésbé volt jellemző, mert az ország mérete is más lehetőségeket teremtett, de azért itt is akadtak és akadnak felvásárlások, ami alól az UBM sem jelentett kivételt. Egy-egy jól prosperáló takarmánykeverőt mi is felvásároltunk, így növelve a piaci részarányunkat, illetőleg koncentrálva a takarmánygyártást.
Ez a jelenség külföldön nagyon elterjedt, egyre nagyobb keverők és keverőkonglomerátumok alakulnak ki.
Mi úgy látjuk, hogy 100 ezer tonna éves gyártókapacitás alatt nem érdemes keverőbe beruházni, de inkább 200 ezer tonna esetében valósul meg a versenyképes gyártás. E nagyság felett, mivel jellemzően nincs elég partner egy-egy ilyen egység környékén, a takarmányt alkalmanként messzire kell elszállítani. Igaz, ezen a szinten nagyon versenyképes áron lehet előállítani a terméket, ami viszont jelentős szállítási távolságokat is elbír.
Mik az UBM tervei és céljai ezen a téren?
Az UBM-csoport jelenleg 650 ezer tonna keveréktakarmányt gyárt, amit pár éven belül egymillió tonnára szeretnénk növelni, természetesen versenyképességünk megtartása megfelelő profit elérése mellett. Romániában évente 220 ezer tonnát előállítani képes rendkívül modern üzemet építettünk fel, és a mátészalkai Agromix takarmánykeverő megvásárlásával ma már Észak-kelet Magyarországon is meghatározó szereppel bírunk. Kelet-Szlovákiában szintén megvásároltunk és felújítottunk egy takarmánykeverőt, így most már ott is megfelelő kapacitással képviseltetjük magunkat. Növeltük az aktivitásunkat Szerbiában is, és nem kizárt, hogy a közeljövőben lesz olyan piaci, finanszírozási és beruházási helyzet, ami indokolttá tehet egy ottani keverőberuházást is.
Összegezve, a célunk az, hogy a piacvezető hazai takarmánygyártó pozícióinkat megtartsuk és közben régiós szinten is meghatározó piaci pozíciót érjünk el.
Mekkora szereplőnek számít az UBM Európában?
Európában takarmánygyártása 150 millió tonnára tehető, amiből mi 650 ezer tonnával képviseltetjük magunkat. Ezzel a gyártási volumennel közepes szereplőnek számítunk. Ami viszont a mi esetünkben kiemelendő, hogy mindezt nem multinacionális háttérrel értük el, hiszen a cég kilenc magyar magánszemély tulajdonában van.
A magyarországi 3,6 millió tonnás keveréktakarmány gyártásban (2022) viszont piacvezetők vagyunk úgy, hogy számos multinacionális háttérrel bíró szereplővel versenyzünk, akik jelen voltak aktívan akkor is, amikor az UBM 1996-ban megalakult. Ez egy nagyon pozitív magyar sikertörténet.
(x)
