Hazánkra jellemző, hogy az állattartók egyre inkább a külföldi fajtákra kezdenek hagyatkozni. A baromfi esetében már szinte nem is tenyésztenek hazai fajtákat, jelenleg pedig a sertéságazat kezd ’elkülföldiesedni’. Ez azonban a szakértők szerint semmi jóhoz nem vezet.
A vg.hu szerint a magyar fajták fennmaradása érdekében folyamatosan próbálják támogatni a tenyésztőket. Tavaly például a Magyar Fajtatiszta Sertéstenyésztők Egyesülete (MFSE) és a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete (MOE) tenyésztésszervezési támogatás címén 171 millió forint támogatást kapott. Továbbá a hazai sertéstenyésztés genetikai alapjainak fejlesztésére, a hazai fajták tenyésztésére az MFSE 130 millió, a MOE 100 millió forint támogatásban részesült.
Hogy jelenleg mekkora az aránya a magyar és a külföldi fajtáknak a hazai tenyésztésben, nagyon nehéz megmondani, mert megoszlanak a vélemények. A szakmabeliek szerint maximum 20 százalék a magyar fajták aránya, viszont van, aki szerint a külföldi fajták aránya 40 százaléknál nem több.
A külföldi fajták térnyerése nem feltétlenül a genetikájukra vezethető vissza. Hazai körülmények között ugyanis egyáltalán nem teljesítenek jobban, mint a magyar fajták. Azért népszerűbbek a külföldi sertések, mert a mögöttük álló cégek tőkeerősebbek, jobb a marketingjük és képesek nagy mennyiségben szállítani, kedvezményeket és különböző finanszírozási konstrukciókat kínálnak.
A magyar fajtákat egyébként elsősorban szalámi, kolbász és hagyományos sonka készítésére használják. Ennek oka, hogy húsuk jóval ízletesebb, mint a nagy vízfelvevő képességű külföldi fajtáké.
Egy azonban biztos: a nemzetközi fajták korszerűbb tartástechnológiát igényelnek, a hőmérsékletre és páratartalomra is érzékenyek. Ebből adódóan a hazai körülmények között még mindig az ’igénytelenebb’, szívósabb magyar fajták teljesítenek jobban versenytársaiknál.
