Alain Delon, Eiffel-torony, francia csók, baguette, Mona Lisa és sanzon. Sokáig lehetne sorolni, hogy mennyi mindennel büszkélkedhetnek a franciák, és ha ez nem volna elég, még a pezsgőt is hozzá lehet tenni a listához. Az ünnepi ital feltalálója ugyanis egy francia bencés rendi szerzetes, Dom Perignon, aki az hautvillers-i apátságban tevékenykedett, a híres szőlőtermő vidéken, Champagne-ban. Hogyan alakult ki a pezsgő?
Az Újpest média számolt be róla, hogy a történet szerint a pezsgő 17. századi „feltalálása” cseppet sem volt tudatos. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy a bencés barát a pincében felejtett néhány borospalackot, amelyekben utóerjedt a bor, amely az erjedési szénsavat megtartva „pezsgővé változott”.
A történet eleje
Pérignon atya, aki az apátság pincemestere volt, karácsony közeledtével újborral szerette volna meglepni a rendtársait, ezért felnyitott egy új, még erjedetlen cukrot tartalmazó borral megtöltött palackot, amely szüret óta hevert a pince mélyén. Előtte belekóstolt, hogy nem vall-e szégyent vele. Ahogy nyelte a gyöngyöző bort, csodát érzett és látott, s akkor hangzott el a nevezetes mondat: “A csillagokat iszom!”
Azonban a pezsgő „feltalálásának” van ennél tudományosabb magyarázata is. Bizonyos fajta pezsgőborok már a 16. században léteztek Franciaországban. Különböző erjedésű borokat összeházasítottak, majd ez a kevert bor palackokba töltve újabb erjedési folyamaton ment át.
Pezsgős aranykorok
A 19. század végén és a 20. század elején a pezsgő lett az egyik legnépszerűbb alkoholos ital. Abban az időben tízmillió palack kelt el Franciaországban, ennek a dupláját pedig exportálták. A két világháború okozta visszaesés után újabb aranykor köszöntött be. Ma Champagne 24 ezer hektár szőlőjével a pezsgőkészítés világközpontja. Az ott termő Pinot noir, Pinot meunier kék szőlő és a fehér Chardonnay – ezekből készül a champagne – bizonyítja, hogy tévedés azt hinni, hogy valamiféle értéktelen szőlő is megfelel a pezsgő alapanyagának. Valójában könnyű, tiszta, finom zamatú bor szükséges az előállításához. Testes, jellegzetes nehéz bor nem alkalmas pezsgőgyártásra – írta a cikk.
A magyar pezsgőkészítés
A pezsgőkészítés Magyarországon a 19. században terjedt el. Az első pezsgőgyárat a Hubert J. E. cég alapította 1825-ben Pozsonyban, majd 1835-ben szintén Pozsonyban létrehozták az Esch és Társa, 1842-ben pedig a Palugyay József és Fia céget. Ez utóbbi a 19. század végére az egyik legnagyobb borkereskedő és pezsgőgyártó vállalkozássá fejlődött. A magyar pezsgőgyártás legismertebb központja Törley József és Társa 1882-ben Reimsből Budafokra települő gyára lett, amelyben francia szakemberek dolgoztak. Budafok 1887-ben elnyerte a Borok és Pezsgők Nemzetközi Városa címet. Az üzem 1890-ben költözött mai helyére.
Pezsgős érdekességek
- A pezsgő XIV. Lajos kedvenc itala volt. Az uralkodó a királyi udvarban bevezette a pezsgős reggeliket, így az ital hamarosan a legfelső rétegek kedvelt nedűjévé vált.
- XIV. Lajos még rendeletet is hozott a pezsgővel kapcsolatban. Dekrétuma szerint a pezsgőspalack űrtartalma csak 1,6 párizsi pint (9 deciliter), súlya 25 uncia (77 dekagramm) lehetett, a dugót pedig a szemsérülések elkerülése érdekében három szálból font kötéllel kellett az üveghez rögzíteni.
- A kora újkorban elterjedt nézet volt az orvosok körében, hogy a pezsgőben található buborékok gyógyítják a maláriát.
- Napóleon minden hadjárata előtt meglátogatta a brienne-i katonai akadémián még gyerekkorában megismert champagne-i barátját, Jean-Rémy Moët pezsgőkereskedőt, hogy egy pezsgőszállítmánnyal indulhasson csatába. Az anekdota szerint az egyetlen kivételt a waterlooi csata jelentette, a császárnak ekkor ugyanis nem volt ideje feltölteni a készleteit.
