Egy 3 085 német tejgazdaság adatait felvonultató, 376 415 tehenet vizsgáló kutatási projekt megállapította, hogy a nagyobb tejüzemek, amelyeket gyakran kritizálnak az állatjólétre való károsságuk miatt, nem feltétlenül hibáztathatók emiatt. A tanulmány fő célja az volt, hogy megvizsgálja az állatjólét és a német tejgazdaságok állománymérete közötti kapcsolatot. Az elemzett minta hasonlított a világ negyedik legnagyobb tejtermelőjének, Németország tejtermelésének változatos szerkezetére, és a tejgazdaságok méretének széles skáláját fedte le, 7 tehéntől egészen 2 900-ig, átlagosan 122 tehénnel.
A minta 98%-a hagyományos és 2%-a bio volt, 93%-uk tejtermelésre szakosodott. A gazdaság átlagos mérete 141 hektár volt, amelynek 73%-a gyepterület volt, és a gazdaságok 55%-a lehetővé tette a tehenek legeltetését. Az állatjóléti mutatót (AWI) a tejtermelés fenntarthatóságával foglalkozó nagyobb projekt részeként dolgozták ki, szoros konzultációt folytatva a tejipari értéklánc szakértőivel, például a haszonállatok jólétével foglalkozó tudósokkal, gazdálkodókkal és tejipari képviselőkkel. Ez az index magában foglalta a lakhatást, az etetést, az egészséget, a viselkedést, az éhséget és szomjúságot, a kényelmetlenséget és fájdalmat, a sérülést vagy betegséget, a mozgás szabadságát, a külső éghajlati ingerekhez való hozzáférést, a fülke és a padló típusát, a pihenőhelyeket és az ivóvályúkat.
Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyobb gazdaságok jobb AWI-t értek el, mint a kisebbek. Még ha a különbség mérete kicsi is volt, az eredmény mégis ellentétben áll azzal a széles körben elterjedt feltételezéssel, hogy a nagy gazdaságok alacsonyabb állatjóléttel rendelkeznek. Valamennyi állományméret-osztályban nagy eltéréseket találtak az állatjóléti index állományai között, és az állomány mérete nem az egyetlen tényező, amely befolyásolja az állatjóléti szinteket az egyes gazdaságokban. A mezőgazdasági üzem vezetőjének tudása és készségei, valamint az az idő, amelyet a gazdálkodók az állatoknak szentelhetnek, szintén pozitívan befolyásolja az állatjólétet.
Még ha a szabad tartási rendszerű istállóval rendelkező gazdaságok átlagosan magasabb állatjóléti indexet értek is el, mint a kötött tartási rendszert alkalmazó istállókkal rendelkező gazdaságok, az állatjóléti indexértékek szórása azt mutatta, hogy az állatjóléti index magas és alacsony értékei egyaránt elérhetők, függetlenül az állattenyésztési rendszertől. Ez azért van, mert bizonyos mutatók, mint például a tehénenkénti pihenőterületek, függetlenek a tejelő istállórendszertől, és más tényezőket helyettesíthetnek. Ezenkívül a tanulmány megállapította, hogy az állatjóléti index nagy eltéréseket mutat az állományok között az összes állományméret-osztályban, nagyobb különbségek vannak a régiókon belül, mint a régiók között, és az azonos méretű állományokon belül is nyilvánvaló volt a változás – olvastuk a meatthefacts.eu-n.
Ezek az eredmények megerősítik azt a bizonyítékot, hogy az állomány mérete csekély hatással van a gazdaságspecifikus állatjóléti szintekre, és mind a kis, közepes és nagy tejgazdaságokban van lehetőség a jobb állatjólétre. Ezért az állatjóléttel kapcsolatos nyilvános vitáknak és politikai döntéseknek figyelembe kell venniük, hogy az állomány mérete és a politikailag kikényszerített állományméret-korlátozások kevesebb figyelmet érdemelnek. Ezzel szemben – ehelyett – nagyobb hangsúlyt kell fektetni az állatjóléti intézkedések gazdaságokban történő végrehajtására.
