A háziállatok jóléte évről-évre nagyobb figyelmet kap az állattenyésztők körében. Az újabbnál újabb jogszabályok betartását mára támogatásokkal, valamint kötelezően kijelölt állatjóléti felelősök kinevezésével próbálják segíteni. Sokak szerint szükséges rossz, az ellentábor viszont örül az állatok örömének.
Az állatvédelem nem új keletű fogalom. Létezésünk elejétől fontos részét képezik mindennapjainknak az állatok. Kezdetben vadállatok húsából táplálkoztak őseink, később azonban a háziasításnak köszönhetően önállóan kezdték tenyészteni a vadon élő állatok befogott példányait. Az első állat befogásától kezdődően az ember felelősséget vállalt az általa nevelt állatokért.
De ugorjunk egy nagyot az időben, az 1700-as évek végéig kellett ugyanis várni az állati jogok alapjainak megteremtésére. Jeremy Bentham filozófus nevéhez fűződik az első, állati jogokkal foglalkozó írás létrehozása. A 18. század végén, a keleti marhavész (pestis) megjelenésekor méginkább fontossá vált az állatok védelme.
Magyarországon például az állategészségügyet a Kormány központi irányítás alá vonta, az ország területét pedig 8 állategészségügyi kerületre osztotta fel az állatok hatékony védelme és a pestis megállítása érdekében. Az intézkedéseknek köszönhetően 1881-ben végleg eltűnt hazánk területéről a keleti marhavész, az állati jogok azonban még mindig nem léteztek jogszabályi keretek között hazánkban.
Angliában fogadták el az első, valóban jogszabályi hátterekkel rendelkező állatvédelmi törvényt, 1822-ben. Ezt azonban senki nem vette komolyan, így további lépéseket szorgalmaztak az állatok érdekeit is néző emberek.
1835-ben Viktória hercegnő fővédnöksége alatt létrejött az első állatvédő egyesület Londonban. A szervezet – miután Viktória hercegnőt királynővé koronázták – felvehette a királyi nevet, innentől Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals” (RSPCA)-nak hívták. Mára a világ egyik legnagyobb állatvédő szervezetévé nőtte ki magát, amely a második világháború idején 256.000 állatnak nyújtott segítséget.
1978-ban fogadott el az UNESCO egy törvényt, amely a modern kor állatjóléti alapjait fektette le. E szerint az állatra többé nem lehet tárgyként tekinteni, nem lehet érzéketlen dologként bánni vele. Valamennyi állat – legyen szó vadállatról, vagy tenyésztett háziállatról – egyenlőnek születik és egyenlő joga van az élethez.
Állatjólét a mezőgazdaságban
Az állattenyésztés esetén nem állatvédelemről, hanem állatjólétről kell beszélni. Állatvédelemről akkor beszélünk, ha egy kihaló félben lévő állatfaj fennmaradását próbáljuk biztosítani. Az állattenyésztésben viszont elsősorban az állatjólét fogalmat használjuk. Az állatjólét azt jelenti, hogy biztosítunk minden olyan feltételt az állatnak, amely szükséges annak fizikai és mentális jólétéhez.
Az állatjólét értelmében az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat életkörülményeinek kialakításakor figyelembe kell vennie annak fajtáját, korát és nemét. Gondoskodnia kell az állat igényeinek rendszeres ellenőrzéséről, valamint a szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárási hatásoktól is.
Az utóbbi években szerencsére egyre nagyobb figyelmet kap az állatjólét a mezőgazdaságban. Ennek köszönhetően minden állattartó telep tulajdonosa köteles kijelölni állatjóléti felelőst, akinek kizárólag az a feladata, hogy segít megteremteni az állatoknak szükséges, ideális környezetet.
További segítség az állatjóléti feltételek javulásához, hogy már kifejezetten állatjóléti támogatásokra is pályázhatnak az állattenyésztők. Az ilyen pályázatokon elnyert támogatásokat kizárólag állatjóléti célok megvalósítására fordíthatják a gazdák.
Látható, hogy az állattenyésztésben kiemelt szerepet kapott mára az állatjólét, ami pozitív előrelépésnek számít. Legyen szó hobbiból tartott állatról, vagy tojástermelés céljából tartott baromfiról, minden állat megérdemli a nyugodt, élhető körülményeket.
